Heti sajtószemle

A Szlovák Nemzeti Párt Bugár Béla esetében is hasonlóan jár el, mint tette Duray Miklós ügyvezető alelnökében, azaz fegyelmi eljárást kezdeményez ellene a parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságánál – írta a pozsonyi Új Szó.

Pozsony, 2002. február 18., hétfő

Mikulá¹ Dzurinda kormánya rendkívüli ülésen tárgyal a magyar kedvezménytörvény elleni szlovák intézkedésekről

Kukan: korai kereszténydemokrata kezdeményezés

Pozsony. Ma rendkívüli ülésen tárgyal a kormány arról, milyen intézkedésekkel kívánja megakadályozni a magyar státustörvény szlovákiai végrehajtását. Az intézkedéseket a kabinet szerdán fogadná el, hogy még a most zajló parlamenti ülésen a képviselők elé terjeszthesse őket. A törvényhozás e kérdésben elfogadott nyilatkozata ugyanis erre kötelezte a kormányt. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke tegnap lapunknak elmondta: a kormány tagjai egyelőre semmilyen előterjesztést nem kaptak. „Meg kell várnunk a kormányülést, a kérdéshez csak azután tudunk hozzászólni” – nyilatkozta a pártvezető. A Kereszténydemokrata Mozgalom leszögezte, ha a kabinet nem hoz megfelelő intézkedéseket a státustörvény szlovákiai alkalmazása ellen, a parlament elé terjeszti a magyar jogszabállyal szembeni saját törvényjavaslatát. Eduard Kukan külügyminiszter szerint a kereszténydemokrata tervezet „korai és szükségtelen kezdeményezés”. Jelezte, a Kereszténydemokrata Mozgalom egyelőre hivatalosan sem a parlamenttel, sem pedig a kormánnyal nem ismertette javaslatát.

Kukan tájékoztatott arról is, hogy a pozsonyi diplomácia az Európai Uniótól egyelőre semmilyen hivatalos állásfoglalást nem kapott, mely szerint problematikus lenne Szlovákia uniós csatlakozása. Diplomáciai értesülések szerint ugyanis az EU-tagállamok külügyminisztereinek legutóbbi, spanyolországi értekezletén többen Lengyelországgal és Ciprussal együtt Szlovákiát is a felvételük szempontjából problémás tagjelöltek közé sorolták. A szlovák külügyminiszter szerint Brüsszelnek nem az ország felkészültségével és az előcsatlakozási tárgyalások eredményeivel van gondja, inkább azzal, hogy „mi lesz a választások után”. (korp)

Bugár Béla is átvette a magyarigazolványt

Pozsony. Bugár Béla szombaton Budapesten átvette a magyarigazolványát. Az MKP elnöke lapunknak elmondta, azért kérte az igazolvány kiadását, mert „amellett, hogy jog és lehetőség, ad egyfajta érzést”. „Az igazolvány is bizonyíték, hogy az egyetemes magyar kultúrának a részesei vagyunk és lehetünk. Ez volt az, ami engem ösztökélt, hogy az igazolványt kérvényezzem, hiszen én személyesen nem vagyok arra rászorulva, hogy a kedvezménnyekkel éljek is” – mondta a pártelnök. A Szlovák Nemzeti Párt Bugár Béla esetében is hasonlóan jár el, mint tette Duray Miklós ügyvezető alelnökében, azaz fegyelmi eljárást kezdeményez ellene a parlament mandátumvizsgáló és mentelmi bizottságánál. (kár)

HåRÖSSZEFOGLALÓ

Kolozsvár, 2002., február 19., kedd

Önkényes földosztás Kolozsváron

Ismét kisemmizik a magyar gazdákat

Az utóbbi idôben némileg felgyorsult a földek és erdôk visszaszolgáltatási folyamata. A 2000/1-es földtörvény hosszú vajúdását a kormány módosító rendelete megszüntette, így végre elkezdôdhetett a visszaigényelt területek kimérése. A 102-es kormányrendelet azonban újabb nehézségeket gördített a földvisszaigénylések elé.

Az eredeti törvénnyel ellentétben a kormányrendelet már nem kötelezi a földmérô bizottságokat arra, hogy a területeket régi helyükön mérjék ki a tulajdonosoknak. A kormányrendeletnek ez a passzusa egyre több visszaélésre ad lehetôséget, ugyanis az egykori állami gazdaságok földterületeibôl a leggyengébb minôségût igyekeznek kimérni a gazdáknak. Ráadásul egyes földosztó bizottságok alig vagy egyáltalán nem dolgoznak, közben az állami gazdaságok utódvállalataik számára a törvényes földosztás elôtt már kijelölték saját jussukat.

Kolozsváron a polgármester felügyelete alatt mûködô földosztó bizottság a város területén visszaigényelt 1285 hektár területbôl alig 480 hektár földterület esetében hozott visszaszolgáltatási döntést, amit már eljuttattak a Megyei Kataszteri Hivatalba, a Prefektúrára, illetve az Állami Földek Ügynökségéhez. Közben az állami gazdaság a Gella, a Szénafû és a Szentgyörgyhegy határrészekben kirajzolta leendô birtokait, amelyek elsôsorban a környékbeli hóstáti gazdákat illetnék meg.

A hóstátiak akkor fogtak gyanút, amikor az Agroindustriala állami gazdaság harminc hektár kiváló minôségû szántóföld visszaszolgáltatásáról tárgyalni sem akart. Mivel a városi földosztó bizottságtól nem kaptak életjelt, a volt tulajdonosok elindultak érdeklôdni. Az állami gazdaság vezetôsége egy olyan térképet mutatott, amelyen a kérdéses földterület vissza nem adható zónaként szerepel. Helyette negyedrangú, nagyon gyenge minôségû, mûvelhetetlen domboldalt ajánlottak a gazdáknak.

A felháborodott földtulajdonosok az Állami Földek Ügynökségének Kolozs megyei igazgatójánál tettek panaszt, aki elmondta: a helyi földosztó bizottság még semmilyen hivatalos átiratot nem küldött az érintett területek ügyében. Addig az ügynökség hatáskörében maradnak a földek. Közben a Prefektúra földügyekkel megbízott hivatalnoka felvilágosította a gazdákat: a kormányrendelet értelmében a földeket nem kell kötelezôen régi helyükön kimérni, így a tulajdonosok kötelesek elfogadni a helyette felajánlott csereterületet. Ezzel elkezdôdött a 22-es csapdájára emlékeztetô kiúttalanság, amikor Kolozsváron a hóstátiak földjeit már jórészt elosztották, a Funarnak alárendelt földosztó bizottság pedig úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Aki kitart régi jussa mellett, egyetlen választása marad: a pereskedés.

(m. j.)

---

Bányavidéki Új Szó, Nagybánya, 2002. február 15.

Felejteni és megbocsájtani?

Elítéltek a temesvári sortüzeket vezénylő tisztek közül hármat. Összesen. Kaptak úgy nyolc és tíz év közötti börtönbüntetést. Ha Isten malmai lassan őrölnek, a hazai igazságszolgáltatás még annál is lassabban. 1989-től 2002-ig hány év telt el bíró uraim? Bő 13 év lenne, tehát amennyiben az érintettek eddig is le lettek volna tartóztatva, tulajdonképpen már le is töltötték volna a kiszabott büntetést. Ha pedig a gyilkossággal vádoltak nem voltak őrizetben, akkor úgy járnak majd, mint a két tábornok, akiket nagyon „hamar„, már 1999-ben (!!!) elítéltek, s akiknek aztán a demokrata, sőt szociáldemokrata kormányzat, s e 2000 éve keresztény nemzet (volt egy érmem, amely már a Kr. u. 2000. évet megelőzően a kétezer éves román kereszténységet ünnepelte!) természetesen megbocsájtott és szabadon eresztett.

De hol volt ez a megbocsájtó, irgalmas és kegyes lélek, amikor tolókocsival küldte a börtönbe azt a székely embert, aki naivul hitte, 1989-ben csakugyan forradalom volt, s (talán?) részt vett a rendszer egyik verőlegényének meglincselésében? Vajon ezek a népítéletet végrehajtó székelyek miért jártak úgy, mint az ÁVH-pribékjeit akasztó pesti munkások?

Jó, jó – mondhatják a trikolorba fordult vörösök, – azokat felakasztották, itt meg nem történt ilyen! Csakugyan így van uraim és elvtársak, a szépséghiba csak az, hogy ott akkor megmaradt a korábbi rendszer, amely ellen felkelt a nép, itt pedig győzött a forradalom! Márpedig akkor miért érdemelte ki az a pár szerencsétlen székely a súlyos börtönéveket?

A legutóbb letartoztatott félig béna, beteg „vádlottat” bebörtönözték. Reá nem vonatkozik a kegyelem, a keresztényi kegyelem gyakorlása? Csak a Ceausescu tábornokait lehet „egészségügyi okokból„ fölmenteni?

Olyan ez Hölgyeim és Uraim, mint amikor a Naccsága lop: az kleptománia lesz a bíróságon, ha a szegény, az tolvajlás. Aki százak közé lövet, parancsot teljesít, mint az auschwitzi hóhérok, de amikor egy megkínzott terrorizált székely falu lakói meglincselik kínzójukat, az már gyilkosság. (Jogilag az, de a forradalomban milyen jogok szerint járnak el?) Úgy spekulálok magamban: vajon mi lett volna, ha az a milicista tiszt történetesen székely-magyar lett volna? A feleletet mindenkinek a saját fantáziájára bízom.

Kár, hogy nem lehetett lefényképezni és szétküldeni a világba a szabadon engedett betegeket és a tolószéken hűvösre küldött székely gyilkost. Vajon méltányolták volna-e Strassbourgban?

Hogy miért kell ezt kommentálni?

Sokmindenért. Főleg azért, mert a mellékelt ábra szerint éppen azoknak van képük megbékélésről és keresztényi megbocsájtásról prédikálni, akik korábban a népköztársaságot, majd a szocialista köztársaságot, azaz a proletárdiktatúrát szolgálták. Szó szerint véve a diktatúrát, egy diktátorral az élen. Azok, akik azt csinálhattak velünk, amit akartak, és csináltak is. Mint az a bizonyos „mártír” zsaru. Akik a kisboltost és az iparost is kapitalistának sorolták be, megfosztották őket életlehetőségeiktől, akik deportáltak, becsuktak, elvertek, kisajátítottak. Gyártották a földönfutókat, hogy aztán bekényszerítsék őket a szövetkezetbe, faluból városba, Szatmárról Suceavába. Menekült is a falusi a kolhoz elől seregestől, be a városba, s lett belőle ipari munkás. Most csodálkozunk, honnan ennyi munkanélküli? A falvakban meg nem marad fiatal? Elveszett a föld erkölcsi értéke – közben az aktatáskás párt- és állami funkcionáriusok üresen jöttek, s degesz táskákkal mentek haza faluról. Potyán.

Ezeknek bocsássunk meg? Feledjük el őket? Engedjüket őket „egészségügyi okokból„ nyugodtan, szabadon élni?

Az én 75 éves nagyapámat is deportálták az elvtársak. Nem találtak enyhítő egészségügyi okokat, amelyre hivatkozva a gyermekeinél hagytak volna földönfutóvá tett embert. Miért kell ezt nekem megbocsájtanom és elfelejtenem?

Nem akarom én őket úgy megrugdosni, mint ők az osztályellenséget, sem Duna-Bukarest csatornát építtetni velük, pedig megpróbálhatnák legalább egy hónapra, milyen a rács másik oldalán... (Inkább maradok igazi keresztény, de ha már kenyérrel kell visszadobni, hagynám azt a kenyeret legalább egy hétig állni!) Az ilyen bosszúval már elkéstünk. A forradalmat, akarom mondani a fordulatot nem Cseresnyés, Bárányi vagy Tőkés nyerték meg. De tanulságos volt.

Éppen ezért, ha meg is bocsátanánk (legalábbis úgy tennénk), semmiképpen nem feledhetünk. Ne felejtsétek el tehát emberek, hogy akik most nagyrészt nyugodtan élvezik nyugdíjaikat, privatizáltak, vagy éppen a Parlamentben ülnek, azt vették el tőlünk annak idején, ami az embert méltóvá teszi az emberi életre. „A szabadság az emberi méltóság mértéke” – mondta a Szentatya. Ez elsősorban a gondolat és a szólás szabadságát jelenti. Jövőnk érdekében erre tanítsátok meg gyermekeiteket is.

És ne felejtsetek!

Dr. Sasi Nagy Béla

2002. február 16., szombat

Megfenyegették a becsei információs irodát

Félelemkeltés volt a cél? -- A fenyegetés után sem csökken az érdeklõdés a magyarigazolvány iránt

Fenyegetõ tartalmú levelet kapott szerdán a magyarigazolványok kiadásában illetékes és a temerini CMH irodához tartozó becsei ügyfélfogadó iroda. Döme Csabától, az iroda temerini koordinátorától megtudtuk, hogy Becsén a III. helyi közösségben levõ iroda kapott szerb nyelven megfogalmazott, de magyar szövegrészeket is tartalmazó fenyegetõ levelet. Írójának nyilván az volt a célja, hogy félelmet keltsen a magyarigazolvány kérelmezõiben. Tévedett azonban, mert a levél átvétele óta sem csökken az igazolvány iránt érdeklõdõk száma. A levelet az irodából eljuttatták az ügyben illetékes rendõrségi szervekhez, s azok már nyomoznak a levél írója és feladója után.

A magyarigazolvány iránt egyébként a vártnál nagyobb az érdeklõdés. Becse mellett Bácsföldváron és Szenttamáson is megszervezték az ügyfélfogadást.

(-r)