A bukfencakadémiától az olimpiai aranyig jutottak a békéscsabai tornászlányok

Lukács József, a Hungarotel Torna Club edzője harmincnyolc éve tevékenykedik a békéscsabai egyesületnél, ahol 1970 és 1996 között a vezetőedzői teendőket is ellátta. Nagyon sok fiatallal szerettette meg a tornát, és magyar bajnokokat, válogatottakat nevelt, sőt Varga Adrienn személyében Európa-bajnokot is.
Mikor a klub székházába érkezem, a tornateremből hívják ki. Az edzők irodájában ülünk le. Szomszédos a tornateremmel, az üvegablakon keresztül láthatjuk, hogy melyik fiatal hogyan birkózik meg az adott szerrel. Lukács József a közelmúltban betöltötte hatvanadik életévét, s nyugdíjba vonult, de azért továbbra is oktatja kisebb és nagyobb tanítványait. A mesteredzőt arról faggatom, hogyan jegyezte el magát a tornával?
– Bonyhádon jártam gimnáziumba, ahol egy vérbeli testnevelő tanár dolgozott. Kezdetben atletizáltam, majd tizenöt évesen magával ragadott a torna. A Testnevelési Főiskolára már tornászként mentem. Békéscsabára első feleségem révén kerültem, és 1964-ben kezdtem el az edzősködést.
Megkérem, sorolja fel a legeredményesebb versenyzőit.
– Békéscsaba első mesterfokú bajnoka Matyucz Éva volt, a mostani feleségem. Később jött Laurinyecz Júlia, aki ma az aerobik válogatott szövetségi kapitánya. A válogatott élén 1983 és 1989 között két olimpiai ciklust dolgoztam végig. A kezdet rosszul sikerült, mert Los Angelesbe nem mentünk ki. 1988-ban Szöulban Stolczer Beáta ötödik volt talajon. Csabai tanítványaim közül a legnagyobb szakmai sikert Kalmár Zsuzsa érte el, 1996–2000 között a szövetségi kapitányi posztot töltötte be.
A felsorolás itt még nem ér véget, csak ezután következett a békéscsabai torna legjobb tíz éve: 1992-ben Ónodi Henrietta Barcelonában olimpiai bajnok lett – ma már nem nagyon emlegetik, hogy ugyanott talajon második helyezést ért el –, és a csapatunk is hatodik lett, ami mai szemmel nézve szenzációnak számít. Lukács József rögtön megjegyzi, hogy Ónodi nem az ő tanítványa volt, hanem Unyatyinszki Mihályé – ő abban az időben az egyesület vezetőedzőjeként dolgozott –, viszont Unyatyinszkinek ő volt az edzője, mikor még élt a fiútorna is Békéscsabán.
– A Viharsarok női tornája – szövi tovább a sikertörténet fonalát Lukács József – talán 1996-ban érte el az eddigi legnagyobb sikert, amikor az atlantai olimpiára a magyar tornasportban páratlan módon egy klubból négy tornászlány jutott ki: Balogh Ildikó, Ónodi Henrietta, Nyeste Adrienn és Varga Adrienn. Később Varga, 1998-ban, Szentpétervárott, ugrásban Európa-bajnokságot nyert.
Ezek után szinte magától adódik a kérdés, minek köszönhető ez a siker az egyébként anyagi javakban nem dúskáló városban?
– Békéscsabán jelentős múlttal rendelkezik ez a sportág – magyarázza a ma is fiatalos mesteredző –, és olyan, az iskolarendszerre épülő tornaoktatást alakítottunk ki, amely hosszú távon is életképes. Hatéves kortól tornaosztályokat indítunk tizenöt körüli létszámmal. A lemorzsolódás folytán felső tagozaton már kisebb létszámban foglalkozunk a gyerekekkel. A tornászlányok középiskolába már magántanulóként járnak, mert csak így tudják elvégezni a napi öt-hat órás edzéseket.
A tapasztalt mesteredző úgy látja, meglehetősen későn ismerték el az itt folyó szakmai munkát:
– Klubunk Ónodi Henrietta révén harminchat év után adott olimpiai bajnokot a magyar női tornának, és ez az eredmény tíz évig anyagilag nem kamatozott. Hogy most mégis egy pályázat révén tornászközpontot tudtunk létrehozni, ez az első komoly jele annak, hogy talán megbecsülik az elmúlt évtized sikereit.
Természetesen szóba kerülnek a mai tanítványok is. Kiss Renáta a tavalyi debreceni világbajnokságon két szeren is bejutott a középdöntőbe, ez dicséretes teljesítmény. Hogy a dobogóra is felkerüljön, arra még egy kicsit várnia kell, miként Strifler Angélának és az ifjúsági korú Péntek Tündének is. A serdülő korosztályból elsősorban Korcsmáros Enikőnek és Rith Barbarának van arra lehetősége, hogy nemzetközi szintet érjen el.
A személyes jövőjéről így nyilatkozott a hatvanéves mesteredző:
– A fiataloké a jövő, ezért valamennyi országos funkciómtól megváltam: tagja voltam a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Magyar Tornaszövetség elnökségében a női szakágat vezettem. Ma már a szűken vett szakmára, a tornatermi munkára több időn marad, és igazából ezt szeretem a legjobban.
Már indul is a tornaterembe: óvodások érkeztek, kezdődik a tornaoktatást előkészítő „bukfencakadémia” kétórás foglalkozása.