– Őszintén: jobb supervisorként dolgozni, mint gálákat szervezni és promóterként nagy meccseket összehozni?
– A válasz eléggé összetett. Egyrészt szeretem a kihívásokat, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy az ökölvívás más területén is lehetek-e ugyanúgy sikeres, mint mondjuk promóterként. Szeretem magam kimozdítani a komfortzónámból, és nem tagadom, most sikerült.
– Azt, hogy mi a promóter feladata, nagyjából tudjuk. De mit csinál egy supervisor?
– Diszkréten figyel és ügyel arra, hogy az adott esemény érintettjei – a sportoló(k), bíró(k), szervező – tartsanak be minden írott és íratlan szabályt. Ha pedig ezt bárki áthágja, akkor lépünk közbe, addig csak figyelünk és mosolygunk. Úgy gondolom, kicsit túlmisztifikálják ezt a pozíciót, amit persze nem bánok, de röviden és tömören az elmondottakból állnak egy supervisor feladatai.
– Ahogy azt korábban is mondta, mint supervisor, nem is kívánhat magának jelentősebb feladatot, mint a nehézsúly majdnem vitathatatlan bajnoki címéért küzdő Olekszandr Uszik–Tyson Fury meccs. Mi alapján választják ki a megfigyelők az ilyen kaliberű mérkőzésekre? Milyen volt a két óriással a meccs előtt találkozni?
– Az eseményekre való kiválasztás minden esetben szakmai alapon történik, ahogy most is. Érdekesség, hogy amikor mindkét bunyóst felkerestük a meccs előtt az öltözőben, akkor Uszikot láttam idegesebbnek, fel-alá járkált, míg Fury teljesen nyugodtan, lazítgatva hallgatta a szabályismertetést.
– Apropó, Fury! Mit szól a brit bunyós bejelentéséhez, hogy visszavonul? Valós lehet mindez, vagy csak előkészíti az Anthony Joshua elleni nagy brit ringcsatát?
– Tyson Fury hű marad az általa felállított Tyson Fury-imidzshez, ami annyit jelent az ő esetében, hogy az elhatározása pont annyira lehet valós, mint annak az ellenkezője.
Tőle bármire számíthatunk. Ellenben simán el tudom képzelni, hogy az Usziktól elszenvedett két egymást követő vereség után elveszítette a motiváltságát, és a továbbiakban a ringen kívül képzeli el az életét.
– Mit gondol, van ennél feljebb, mint egy ilyen csúcsmeccsen supervisorként dolgozni?
– Persze, mindig van! Bízom benne, hogy
az IBO-n belül felmerült már a nevem mint a világszervezet lehetséges európai elnöke.
Aki ismer, az pontosan tudja, hogy nem vagyok egy kapkodós alkat. Türelmesen kivárom a sorom, és addig megpróbálom továbbra is tudásom legjavát nyújtani.
– Egyébként érdekelné az IBO európai elnöki pozíciója?
– Igen, hiszen annak idején, amikor négy évvel ezelőtt csatlakoztam a világszervezethez, mindez már szóba került. Keresem a lehetőséget az előre lépésre, de csak olyan feladatot vállalok el, ami alkotómunkával is jár.
– Ha jók az információim, akkor az első nagy lépést rövidesen megteheti az európai elnöki szék felé, hiszen ön lesz az IBO supervisorainak korelnöke. Mivel jár ez a pozíció?
– Azzal, hogy majd jogosan mondhatják azt nekem a szövetség megbeszélésein, hogy „Hallod, öreg!”. Igazából semmivel nem jár.
Azt tanultam fiatalon, hogy tiszteletet korral vagy tudással lehet kivívni.
Ha lehet és választhatok, akkor leginkább az utóbbival szeretném ezt kivívni, ezért továbbra is tanulok és képzem magam, hogy egyszer majd a legjobbak között emlegethessenek.
– Abban, hogy az Öböl-menti államokban hihetetlen népszerű a profi ökölvívás, szerepe volt, miután 2003-ban elsőként rendezett Dubajban profiökölvívó-gálát. Tavaly december 21-én a világ legjobban várt ringháborúját is testközelből látta. Mi a legnagyobb különbség az akkori és egy mostani gála között?
– Gyorsan élnék egy hasonlattal, válaszolva arra, miszerint mi a legnagyobb különbség a 2003-as és egy mostani gála között, amit az emírségek, illetve Turki Alalshikhnek köszönhetően Szaúd-Arábiában rendeznek. Az események között legalább akkora különbség van, mint egy, 2003-ban rendkívül népszerű Renault Megane és egy mostani 2024-es elektromos full extrás BYD autó között. Hogy anno miért mentem oda? Mert én már akkor láttam azt, amit a többiek csak 2023–2024-ben! Persze viccelek, sajnos ez nem így volt, bár már akkor tudtam, hogy előbb-utóbb oda is beszivárog majd az ökölvívás.
Azért szerveztem ott egy eseményt, mert úgy tekintettem magamra anno, mint a sportág egyik „konkvisztádorára”, és szerettem volna kedvenc sportágamnak még egy földterületet meghódítani. Meg, persze titkon, szerettem volna annyit keresni, mint most Frank Warren és Eddie Hearn.
Nekem akkor, a kiváló rendezvényem ellenére sem sikerült gyökeret eresztenem Dubajban, illetve az Öböl mentén. Talán túl korán jártam ott. Viszont remek tapasztalatszerzésnek bizonyult az akkori HBO After Darkkal együtt dolgozni, illetve nem utolsó sorban az ottani esemény által generált bevételből sikerült megalapoznom a következő pár hazai nemzetközi eseményemet. Az elmúlt időszakban a térségben, elsősorban Rijádban megszervezett gigantikus események és ezek magas nézőszámai számomra azt jelentik, hogy szeretik, élvezik a gálákat, és abszolút pozitív a sportág megítélése arrafelé.
– Nemrég barátját, az amatőrben és a profik között is mindent megnyerő magyar bokszikont, Kovács Kokó Istvánt választották meg a hazai bokszszövetség élére. Sok csatát vívtak már meg közösen, így adta volna magát, hogy szerepet vállaljon a sportág esetleges felvirágoztatásában. A Magyar Ökölvívó-szövetség új elnöke kínált erre lehetőséget?
– Nagyon örülök a sikerének, és úgy látom, hogy kiváló szakembergárdával vette körbe magát Nagy Zsigmond, Bolla Szilárd, Fischer József és ifj. Sinkó Zoltán személyében. 1997 óta ismerjük egymást, ha szüksége lesz rám, keresni fog.
– Ha három gálát kellene felsorolni az ön által rendezettekből, szakmai szempontok alapján melyik lenne az a három és miért?
– Ez most számomra kicsit olyan, mintha egy nagycsaládos szülőt arra kérne valaki, hogy nevezze meg a kedvenc gyerekét. Gondolom, nem baj, ha az a három esemény esetleg több lesz. Csak mert mindegyik más és más miatt áll közel a szívemhez.
A pályafutásom szempontjából talán a legfontosabb esemény, a még közösen édesapámmal, 1993-ban szervezett első nemzetközi profi ökölvívó-gála, ahol a szekszárdi sportcsarnokban, amely durván 2200 néző befogadására alkalmas, kis túlzással a csilláron is lógtak a nézők.
A második, a Nagy „Csonttörő” János–Julio Pablo Chacon meccs, ami óriási kapukat nyitott meg számomra minden téren, és azzal a „fránya” 3,2 milliós nézettséggel máig tartjuk a rekordot 2003 októbere óta. A harmadik az eddig egyetlen Debrecenben szervezett eseményem, ahol kevesebb mint egy hét alatt sikerült eladnunk több mint hétezer belépőjegyet a Főnix csarnokba. Aztán ott van a Kovács „Vipera” Attila–Mamadou Thiam mérkőzés. Attila nagyon tehetséges és alázatos ökölvívó volt, akit már akkor is nagyon kedveltem. Szerintem rajta, a stábján és rajtam kívül senki sem hitt az akkori győzelmében. Thiam volt Európa-bajnokként és exvilágbajnoki kihívóként érkezett Magyarországra igazán impozáns mérleggel, 42 győzelemmel – ebből 39 KO – és négy vereséggel. Attila technikai KO-val győzött a hetedik menetben.
Az ötödik egy akkoriban nagyon pikáns összecsapás volt, amit az egyik kereskedelmi csatorna akkor műsorra is tűzött, két magyar amazon, Csábi Bettina és Miló Viktória küzdött meg az egyesített légsúlyú világbajnoki címért.
De szintén ide sorolom egy magyar ökölvívó legenda búcsúmérkőzését, az Erdei Zsolt–Shalva Jomardashvili gálát, ahol Bedák Zsolt WBO Európa-bajnok lett, Nagy Márk pedig WBO ifjúsági bajnok. Ezen a rendezvényen csaknem négyezer belépő talált gazdára egy hét alatt. Utoljára említeném azt a sokáig húzódó gálát, melyet a Szellő Imre–Denis Grachev ringcsata fémjelzett. Ezen a gálán, illetve ezen a meccsen nagyon sokat és sokáig dolgoztam, hogy Grachevet Magyarországra hozhassam, mivel annak idején ő győzte le meglehetősen furcsa pontozásnak köszönhetően Erdei Zsoltot. Utólag kiderült, hogy sokkal nagyobb csarnokba is vihettük volna ezt a nagyszabású eseményt, de hát utólag könnyű okosnak lenni.
– Meglehetősen sarkos, sokaknak egyébként nem tetsző véleményt fogalmazott meg korábban Imane Heliffel kapcsolatban. Azóta napvilágra kerültek orvosi vizsgálati eredmények. Változott ennek hatására a véleménye az algériai bokszolóval kapcsolatban?
– Szeretnék valamit rögtön leszögezni. Amikor megkérdeznek, akkor a véleményemet mondom el, és nem az jár a fejemben, hogy vajon ezzel mennyi szimpatizánsra vagy ellenségre teszek majd szert. Nem gyűjtök sem szavazatokat, sem like-okat. Továbbra is azt mondom, hogy
Helif nőként született, nem esett át nemváltó műtéten, és egész ökölvívó-pályafutását nőként vívta. Tehát számomra ő nő.
Az indulásával kapcsolatban valóban sokaknak voltak aggályai, de a NOB nem hozott létre egy harmadik versenynemet ezekre az esetekre, ezért ott indult, ahol számára a legkézenfekvőbb volt.
– Ha már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szóba került: miként látja az ökölvívás helyét az olimpiával kapcsolatban? Tényleg a World Boxing a megoldás arra, hogy az ökölvívás olimpiai sportág maradhasson, amelyet egy sértett ember – nem lett az IBA elnöke – vezet, aki a sportág megmentőjének szerepében tetszeleg?
– Kilencvenkilenc százalékos biztonsággal állítom, hogy az ökölvívás ott lesz 2028-ban az olimpián. És igen, egyértelműen a World Boxing a megoldás rá. A „sértett ember” megnevezésre reagálva, vannak helyzetek, amelyek felülírják a sértettséget. Véleményem szerint a szóban forgó esetet egy pragmatikus ember, nevezetesen Boris van der Vorst, a World Boxing jelenlegi elnöke egy nemesebb cél érdekében maga mögött tudja hagyni.
– Mennyire tartja jónak a korábbi világbajnokok, mint Mike Tyson, Oliver McCall vagy éppen Volodimir Klicsko visszatérését a ringbe?
– Gyenge pontomra tapintott, mert én egyáltalán nem támogatom ezeket a meccseket. Ez a sportág annál jóval értékesebb és persze veszélyesebb, mint hogy fáradt, idősödő legendák porba tiporják.
– Azért IBO-supervisorság ide, európai elnöki tervek oda, ismét belevág valamibe, ami kicsit az ökölvíváshoz kapcsolódik. Harmadmagával megalapította a magyar puszta kezes szövetséget, és 2025-ben azonnal négy gálát terveznek. Miért pont a puszta kezes?
– Valóban, tavaly ősszel Tóth Csabával és Peszlen Ferenccel közösen megalapítottuk a szövetséget, az operatív feladatokra pedig megnyertük Fábián Melindát, aki annak idején az első magyarként vett részt az UFC-gáláin. Úgy gondolom, hogy négyünk tapasztalatával, kapcsolati tőkéjével sikerre tudjuk vinni itthon is a sportágat. És hogy miért vágtam bele? Mert, ahogy ezt korábban is mondtam,
imádom a kihívásokat, ennyi évesen is éhes vagyok a sikerre. Engem sokkal jobban érdekel, ha valamiben történelmet írhatok, mint az, hogy mennyi pénzt kereshetek vele.
Gyerekkorom óta nagyon vonzódom a „gladiátor” típusú összecsapásokhoz és a harci stratégiát fejlesztő játékokhoz. Már Kimbo Slice – akit talán nyugodtan nevezhetünk a modern puszta kezes egyik úttörőjének – meccseit is nagy érdeklődéssel néztem a 2010-es évek elején. Szeretem az őszinte, nyers párharcokat. Ha meg ilyeneket még szervezhetek is, hát az a non plus ultra számomra. Nagyon hiszek a sportág magyarországi sikerében is, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy rajtam, rajtunk kívül még egy kereskedelmi televíziós társaság is hisz benne, amellyel már előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a 2025-ös év eseményeinek közvetítéseire vonatkozóan. A szirup a habostorta tetején lévő meggyre pedig akkor kerülne, ha esetleg a Felix Promotion nevéhez fűződhetne az első magyar puszta kezes világbajnok.
– Pár évvel ezelőtt a ringtől távol kellett megvívnia eddigi élete nagy csatáját. Hogy van most?
– Rendben vagyok hál’ istennek, köszönöm a kérdését.
– Élete párja, illetve kislánya mit szól ahhoz, hogy ön már megint szervez, tárgyal és újabb fába vágja a fejszéjét?
– A párom, aki a tizenöt közösen eltöltött év ellenére sem a feleségem még – de ezen majd változtatunk –, az édesanyámmal és kislányunkkal együtt a legfőbb támaszom, és ezért nagyon hálás vagyok mindhármuknak. A párom mindenben támogat, persze néha kicsit félt is, és azt szeretné, ha lassítanék. De sajnos nem tudok, mert vagy teljes mellbedobással csinálok valamit, vagy sehogy. Én így működöm.
