Kényszervállalkozások: közel a vég

Robbanásszerű változások várhatóak a magyar munkaerőpiacon, ha az Országgyűlés elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is megtárgyalt törvénymódosítást. A foglalkoztatási törvény hatálya alá kerülne ugyanis a megbízással vagy vállalkozói szerződéssel végzett munka is.

Az utóbbi évtized folyamán ugrásszerűen megnőtt azon vállalkozások, bt-k száma, melyek a hagyományos foglalkoztatástól eltérő módon kötöttek szerződést megbízójukkal, ám tevékenységük egyértelműen szerződéses munkaviszony jellegű volt. Egy 90-es évekbeli felmérés 750 ezer működő gazdasági szervezetről számol be, ebből 300 ezer volt gazdasági társaság. A 11 főnél kisebb cégek száma 221 ezer volt, 300 főnél nagyobb személyi állományt mindössze 862 cég foglalkoztatott.

Az OÉT-be tömörült szociális partnerek által is támogatott terv szerint változna a foglalkoztatási jogviszony minősítése. A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény hatálya kiterjedne az összes foglalkoztatottra, így érintené a vállalkozási, megbízási szerződéssel dolgozókat is. Így kívánják fölvenni a harcot a kényszervállalkozások ellen, a jelenleg hatályos szabályzás ugyanis megkülönbözteti a munkaszerződéssel, vállalkozói vagy megbízásos szerződéssel, vagy társaságokban, személyes közreműködéssel végez munkát.

A munkaügyi felügyelő a bírságok kiszabása mellett visszamenőlegesen, a foglalkozatásba lépés napjától megállapíthatná a kihágást elkövető cégeknél a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Mint azt a szociális partnerek közül a munkavállalói szervezetek korábban már jelezték, a munka törvénykönyvében foglalt garanciák nem érvényesülnek azon munkavállalók esetén, akikkel a munkaadó vállalkozói vagy megbízási szerződést köt, ám valójában alkalmazottként foglalkoztatja őket. Ezek a munkavállalók nélkülözik a társadalombiztosítás által szavatolt juttatásokat is, rendezetlen például a betegállomány kérdése, hiszen csak igen hátrányos feltételekkel, vagy egyáltalán nem lehet őket táppénzes állományba venni.

A kényszervállalkozókat alkalmazó munkaadók a versenyképesség fenntartása érdekében kényszerültek arra, hogy eltérő foglalkoztatási formákat keressenek, mentesülve ezáltal az élőmunka terheitől. A tervezett szabályzás a munkavállalók, munkaadók tömegeit érinti, és kérdésessé teszi, hogy az egységesebb szabályzás esetén ki fogja fölvállalni a foglalkoztatással járó, tetemes befizetési kötelezettségeket.