Középkori nyomor a mai Budapesten

Másfél évtizeddel az úgynevezett szocializmus kimúlása és ugyanannyival az úgynevezett szabad piacgazdaság meghirdetése után a háború utáni generációk számára ismeretlen méretű és mélységű nyomornak lehetünk szemtanúi.

A Budapesten élő, ismeretlen számú hajléktalan, kiszorulva a belváros civilizáltabb és komfortosabb menedékeiről, mind nagyobb számban keres helyet magának a parkokban és erdőkben. A fedél nélküliek a Szent Gellért-hegy barlangjaiba, a budai Vár lépcsőhajlatai és boltívei alá, régi épületek romjai közé fészkelik be magukat átvészelni a telet. Úgy élnek, mint egykor Szent Lázár szegényei, a harmadik évezred elejének fővárosi nyomora lassan a középkort idézi.

Az idei karácsony kegyes volt a szabad ég alatt lakókhoz, az enyhébbre fordult időben senki sem fagyott meg. Nem maradtak el az ilyenkor szokásos karitatív akciók sem, egyházak, segélyszervezetek, hivatalos intézmények, sőt a vezető kormánypárt nevében is osztottak élemet a szegényeknek. A pontosan fel sem mérhető számban társadalmon kívül rekedtek helyzetének megoldására eddig minden kísérlet csődöt mondott.

Riport a hétfői Magyar Nemzet 5. oldalán