Van olyan bank, amelyik már emelte szolgáltatásai díját, többen ugyanilyen lépésekre készülnek. Annak ellenére így van ez, hogy a pénzügyminiszter a különadó bevezetésekor még elképzelhetetlennek tartotta a drágulást.
A növekvő költségek talán az ügyfeleket is jobban elgondolkoztatják, az egyik piackutató felmérései szerint ugyanis ma még nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, elsősorban a hagyomány vagy a fiók közelsége alapján választunk magunknak bankot. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete összehasonlító adataiból érdekes összefüggés rajzolódik ki: a régóta működő lakossági bankok jóval többet kérnek szolgáltatásaikért, mint az állampolgárok felé most nyitó, korábban csak vállalatokkal foglalkozó pénzintézetek.
Ma már nem kell nagybefektetőnek lenni ahhoz, hogy saját folyószámlával rendelkezzünk. Sokan a munkahelyükről is bankszámlára kapják a fizetést. Mégis, nem nagyon figyelünk arra, hogy a lakossági folyószámlák fenntartása valójában mekkora költséget jelent.
Éves viszonylatban nem elhanyagolható az az összeg, amit lakossági folyószámlánk fenntartására költünk. Az összehasonlító felmérésekből kiderül, hogy a legdrágább és a legolcsóbb hazai pénzintézetek között a költségek tekintetében több tízezer forint is lehet az éves különbség. Ennek ellenére többnyire fogalma sincs arról az embereknek, hogy mennyi pénzt emelnek le számlájukról a különböző szolgáltatások ellenértékeként a pénzintézetek.
A közelmúltban jelent meg a GfK Piackutató Intézet felmérése, amely szerint az ügyfelek 34 százaléka még mindig hagyomány alapján választ bankot magának. Huszonkilenc százalékuk számára elsődleges a bankfiók közelsége, 17 százalékuk pedig a munkáltató ajánlását veszi figyelembe, vagy a munkahelye számláját vezető pénzintézetnél jelentkezik be. A bankválasztás okainak rangsorában a jó kondíciók csak a hetedik helyen állnak, s ez a szempont mindössze az ügyfelek kilenc százalékánál esik latba.
Internetes honlapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) megjelentette a lakossági bankszámlák összehasonlító táblázatát. A húsz pénzintézet adataiból kiderül: az ügyfelek számára jóval többe kerülnek a hagyományosan lakossági bankként elkönyvelt pénzintézetek, mint azok, amelyek most nyitottak e piaci szegmens felé, és korábban csak vállalatok pénzét kezelték.
Az összehasonlító táblázat adatai azt mutatják, hogy az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Rt. próbálja a legkedvezőbb kondíciókkal magához csábítani az ügyfeleket. Ennél a pénzintézetnél nincs számlavezetési minimum, ingyenes a havi számlakivonat, a bankon belüli, kívüli eseti átutalás épp úgy, mint az állandó átutalás. Számlanyitáskor 2500 forintot kell fizetni, s a látra szóló éves kamat hét százalék.
A Figyelő annak kiszámítására tett kísérletet, hogy mennyibe is kerülhet számunkra, ha bankba érkezik a fizetésünk, és emellett igénybe vesszük a pénzintézet szolgáltatásait. A legdrágábbnak e téren is a hagyományos lakossági bankok bizonyultak, míg a legkedvezőbb árakat eredetileg csak vállalati bankként pénzintézetek kínálták.
Elavulttá váltak tehát azok a beidegződések, hogy a „népbankok” olcsók lennének, az „elitbankok” pedig drágák. Jó példa erre az átlagos ügyfélkörrel jellemezhető Postabankot magába olvasztó, és ezzel egyszeriben jókora lakossági részesedésre szert tevő Erste Bank, amelynek a Figyelő versenyében „sikerült” a legdrágább bank címet kiérdemelnie. E pénzintézet tételeit vizsgálva kiderül, hogy a számlavezetési díj önmagában még keveset mond, mert az átutalási megbízások esetén itt számítják fel a legmagasabb díjat. Míg máshol az összeg 1,5-2 ezrelékébe kerül, ha bankon keresztül küldjük el a pénzünket, itt 25 ezrelék a díj.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a számlákon lévő pénzünkre mennyi kamatot kapunk. Az adatokból kiderülhet, hogy a bankok valójában ingyen használják a folyószámlánkon levő pénzünket. A kamatok ugyanis jellemzően nulla és egy százalék között szóródnak, és ez alól csak ritka kivételek akadnak.
Ilyen a Raiffeisen, amely sávos kamatozást alkalmaz, és versenytársaival szemben már 100 ezer forint alatt is két százalékot fizet. Hét százalékot ad 500 ezer forintig, és a nagyobb öszszeggel együtt még tovább emelkedhet a kamat. Ha abból a példából indulunk ki, hogy a számlánkon körülbelül egyenletesen fogy el a pénz, és átlagosan 220 ezer forint parkol rajta, akkor a Raiffeisentől havi 870 forint kamatot kaphatunk, míg a 0,75 százalékot kínáló versenytársak csak 137 forintot folyósítanak.
Az alacsony folyószámlakamat kompenzálására több banknál is lehetőség van az úgynevezett megtakarítási számla vezetésére, ami sávosan növekvő kamatot ad. Míg azonban e számla vezetése néhol – például a CIB Banknál – ingyenes, más pénzintézet külön pénzt kér érte, ráadásul keményen megfizetteti a számlák közötti pénzátvezetést is.
A Figyelő felmérése szerint összességében a legolcsóbbnak a Raiffeisen és a CIB Bank bizonyult. Az OTP Bank áraival a középmezőnybe tartozik. A szintén klasszikus nagy lakossági banknak számító K&H pedig a magas árszintű pénzintézetek között található.
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
