Az ügyet jövő keden tárgyalják, mert nem érkezett vissza a bíróságra a postai értesítés arról, hogy Mécs ügyvédje átvette-e az idézést a tegnapi tárgyalásra.
Az ügyben tavaly július 2-án kihirdetett jogerős ítélet felülvizsgálatát az újságírók kérték a Legfelsőbb Bíróságtól. Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője nem ért egyet azzal, hogy a Pest Megyei Bíróság csak annyiban változtatta meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság Cserni János által vezetett tanácsának január 21-ei első fokú határozatát, hogy a 10 hónapi szabadságvesztést 2 év próbaidőre felfüggesztette.
Bencsik felmentést kér. Társa, Bertók László Attila hasonló ítéletet vár a 8 hónapi felfüggesztett börtön helyett.
A vádlottak azt mondták, a véleménynyilvánítás jogával éltek, amikor a hetilapban közölték Bertók László Attila cikkét Mécs Imre és társai 1958-as bűnperéről Egy kihallgatás jegyzőkönyve címmel. Ugyanabban a lapszámban Bencsik a saját írását is közzétette Bűnök és büntetések címmel.
A védők az LB számára kifejtették: szerintük a tényeket maga a kihallgatási jegyzőkönyv tartalmazta, amelyet teljes terjedelmében közreadott az újság. Az olvasó ebből megtudhatta, mit mondott Mécs Imre 1957. június 25-én, a BM Politikai Nyomozó Főosztályán. Bertók László ehhez fűzött kommentárja mindkettejük szerint vélemény. A szerző egyebek közt azt írta: „ A tanúvallomás magáért beszél: Mécs mindenkit feladott. Az érintett személyeket nem kis részben e vallomásnak köszönhetően felakasztották.”
Bencsik pedig – a 2001. november 4-ei megemlékezésen történt incidens után – így vélekedett írásában: „ a társaira valló Mécs még nem azt kapta füttyel, amit megérdemelt, csak annak a töredékét.”
A jogerős ítélet szerint mindez valótlan tényközlés, mert az 1958-as megtorló ítéletből nem következik, hogy a halálra ítélt négy vádlottat Mécs Imre vallomása juttatta volna a bitóra, noha őt végül nem végezték ki. A megyei bíróság szerint az iratok éppen azt igazolják, hogy „a nagy köztiszteletben álló képviselőt” megátalkodott ellenforradalmárnak tekintették. Emellett az utóbb kivégzett személyek is beismerő vallomást tettek, nem lehetett tehát feladni őket. Az újságírók viszont arra hivatkoznak, hogy nem minden vádlott és nem mindenben tett beismerő vallomást.
Mécs Imre magánvádló a rágalmazási perben azt mondta: ő hajdan két napig tagadott és csak más bizonyítékok ismeretében közölte a tényeket a hatósággal. Úgy sejti – mondta -, azért maradhatott életben, mert Kodály Zoltán ismerte az ő édesapját, és valószínűleg közbenjárt az érdekében. Legyen már vége a justizmordnak – idézte a képviselő a bíróságon a zeneszerzőnek a megtorlás időszakából származó közismert nyilatkozatát.
Az újságíróknak az LB-hez címzett felülvizsgálati kérelme utal az Alkotmánybíróság határozatára is, amely szerint gondatlan rágalmazásért – amelyet itt megállapítottak – nincs helye büntető felelősségre vonásnak, főként, ha közszereplő az érintett. Hivatkoznak az Emberi Jogok Európai Bíróságának arra az ismert álláspontjára is, hogy a sajtó munkatársai ellen csak végső esetben lehet a bűntetőjog eszközeivel fellépni, a szabadságvesztés pedig akkor sem lehet arányos szankció, ha mégis elkövették a rágalmazás vétségét.
origo.hu
Kémbotrány 6 lépésben: a legsúlyosabb válság a magyar–ukrán kapcsolatokban
