Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Franziska Augstein A XX. század új mítosza című írásában (ami a náci ideológia egyik alapművének, Alfred Rosenberg A XX. század mítoszának parafrázisa, a szerző a híres Spiegel-kiadó Rudolf Augstein lánya, s a fajelméletből doktorált – K.L.) foglalkozik azokkal a kísérletekkel, melyek szeretnék zárójelbe tenni az NDK történetét.
A szerző szerint „igencsak befolyásos személyek” szeretnék, ha az NDK történetét csak egy „lábjegyzetre” redukálhatnák. A múlt átírása már teljes lendülettel zajlik.
A keletnémetek ellenezték a kommunizmust. Aki ezt aláírja, az jó németnek nevezheti magát. Aki ezzel szemben arra figyelmeztet, hogy a legtöbb NDK polgár valahogy mégis az állammal történő együttélésre rendezkedett be, az örök tegnapinak számít. Annak az elvnek kell érvényesülnie: Mivel (majd) minden NDK lakos kijátszotta az államot, (majd) mindenki végül is forradalmat csinált.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Moshe Zimmermann Ki a következő című esszéjében emlékezik meg a tíz esztendeje meggyilkolt Jichák Rabinról és az izraeliek megosztottságáról.
Zimmermann szembeállítja Rabin erőszakos halálát a négy esztendővel ezelőtt meggyilkolt izraeli szélsőjobboldali politikuséval, a Gandhinak is nevezett Rechavam Seeviével, akinek emlékét az izraeli radikálisok eredményesen használják fel arra, hogy Rabin kultuszának ellensúlyt teremtsenek.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Daniela Tomasovsky Elfojtani, hazudni, feldolgozni című írásában beszélgetett a hét végén Bécsben tartózkodó Nádas Péterrel.
Veszélyes különböző ideológiákat összehasonlítani, egymással szemben mérlegelni, pl. a fasizmust és a kommunizmust – fejti ki Nádas. „Ez csak arra szolgál, hogy egy ideológiát tisztára mossanak. De minden ideológia embertelen, nincs összehasonlításukra lehetőség.” Mindenesetre a fasizmus, ellentétben a kommunizmussal a demokratikus kereteken kívül található. „Mindkét oldal elméletileg veszélyes lehet a demokráciára: a kommunisták minden embernek jót akarnak, ez azonban nagyon veszélyes. A fasiszták egy kis körnek, egy fajnak, egy néppel kívánnak valami jót tenni, ez önzés, és ez nagyon veszélyes. De a kommunisták nem szándékoztak embereket ölni és őket kirabolni.”
Magyarországon a holokauszt feldolgozásában súlyos hiányosságok mutatkoznak. „Kertész Imre 2002-es Nobel-díja után elkezdték – majd nemsokára felhagytak vele. Magyarországon a nemzetiszocialista korszak nem vitatéma. Egy fiatal nőt, egy újfasiszta nyilaskeresztes csoport vezetőjét tavaly letartóztattak. Most egy kicsit megváltoztatta a szimbólumát, és így zavartalanul garázdálkodhat.” Nádas megteszi a magáét, hogy ezen az állapoton változtasson. „Tíz éve nem foglalkozom mással, mint a holokauszttal. Tegnap készült el a könyvem: „Párhuzamos történetek” a címe, és először magyarul jelenik meg.
Arra a kérdésre, hogy honnan ered a téma iránti érdeklődése, Nádas úgy válaszolt: „Egyrészt családi okokból, másrészt gyakran kérdezem magam, hogy ez az emberellenes államtézis mikor ér véget. A berlini tudományos kollégium ritkasággyűjteményében tanulmányoztam a szörnyűségeket, például a fajnemesítési méréstechnikákat, a kínosan pontos leírásokat, mekkora a távolság az ujjhegytől a térdig és milyen a haj állapota. Az amerikaiak megkérdezték, hogy a feketék emberek-e vagy állatok? Ha nem állatként kategorizálták volna őket, akkor nem tudtak volna velük mit csinálni, s a genetikában az embereket gyakran nem emberként, hanem kutatási tárgyként kezelik.”
Nádas szerint csak az adott korszak történelmi határainak ismerete, legyen az a holokauszt, a rabszolgaság, vagy más, őrizhet meg bennünket a nemzeti egoizmusokba való ilyen mérvű visszahullástól. „A fiatal generációknak tanácsos, hogy foglalkozzanak ezzel. A veszély azonban másik oldalról is fenyeget. A fiatalokat a minden irányból elrendelt globalizáció is fenyegeti, így semmilyen identitással sem rendelkeznek. Az önazonosság megtalálása sokkal nehezebb ma, mint korábban.” Nádas a média felelősségét is jelentősnek tartja, „hiszen Franciaországban Le Pen is a sajtón keresztül vált naggyá, mert az újságok akaratlanul is reklámot csináltak neki – pedig csak a példányszámukat kívánták növelni.”
ORF (burgenland.orf.at)
Az osztrák közszolgálati televízió várvidéki stúdiója „Sós víz” címmel készített tudósítást a Lappincs és a Rába szennyezéséről.
A várvidéki tartományi kormány a különböző ásványi sókkal szennyezett víznek a Feistritzbe ürítése miatt a közigazgatási bírósághoz (VwGH) kíván fordulni. A gyanafalvi járás halászai a halállomány radikális csökkenését panaszolták a magas „sótartalmú” víz miatt.
A stájerországi Fürstenfeld távhőüzemének szennyvizével fűtési időszakokban 70 tonna ásványi só kerül a Feistritzbe, ennek következtében a Lappincsba, majd a Rábába. A stájer tartományi kormány határozata napi 71 tonnás sóterhelést engedélyezett a fürstenfeldi távhőszolgáltató számára.
A várvidéki tartomány keresetében a stájer kormány döntésének felülvizsgálatát követeli, azzal indokolva azt, hogy a grazi szervek nem készíttettek határozatuk előtt megfelelő hatástanulmányt.
A kismartoni környezetvédelmi hatóságok számára elfogadhatatlanok azok a módszerek, ahogyan a fürstenfeldi geotermikus hőerőmű megszabadul a szennyvizétől.
Panaszukkal mindazon környezetvédelmi intézkedések hatékonyságát kívánják megőrizni, melyekkel biztosítani kívánják a Lappincs vízminőségét, egyúttal meg kívánják akadályozni, hogy a helyi halászokat további gazdasági károk érjék.
Céljuk továbbá, hogy a igazolják a termálvíz egyértelműen káros hatását a Feistritz vizének minőségére.
origo.hu
Menczer Tamás: Rendkívül súlyos a háborús helyzet!
