Barroso számít Merkel közvetítésére

Angela Merkelnek közvetítenie kell a unióban kialakult vitában – nyilatkozta José Manuel Barroso a Bild am Sonntagnak. Az Európai Bizottság elnöke szerint az eredetileg benyújtott brit költségvetési javaslat egy „mini-Európát” célzott meg. Az európai és német integrációs modell kudarcának okaival foglalkozik a Die Welt.

2005. 12. 11. 11:28
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bild am Sonntag (bild.t-online.de)

A legnagyobb német bulvárlap vasárnapi számában Jochen Gaugele Merkelnek kell az EU-vitában közvetítenie címmel készített interjút José Manuel Barrosóval, a brüsszeli bizottság elnökével.

Barroso szerint elsősorban az európai tanácsnak, az állam- és kormányfőknek okoz nehézséget, hogy az EU 2007–2013 közötti költségvetéséről megállapodjanak. A brüsszeli bizottságnak és az Európai Parlamentnek ez sokkal könnyebben sikerül. Európa mindig akkor tudott előrelépni, ha Németország teljesítette közvetítői szerepét. „Tudom, hogy a kancellár elhatározta közös erőfeszítéseinket határozottan támogatja” – mondta az EB elnöke.

Barroso úgy véli, hogy a megegyezés sürget, a megállapodás elmulasztása mindenkinek csak árthat – ugyanakkor nem szabad minden kompromisszumot elfogadni. Ambiciózus és igazságos megoldásra van szükségünk, versenyképes, modern, nyitott Európára, ha a munkahelyeket és növekedést kívánunk biztosítani a polgároknak. Ehhez többek között elengedhetetlenek az Európát átszelő közlekedési folyosók, és közös erőfeszítéssel tudunk eredményt felmutatni a határokon átnyúló problémákban, a környezetvédelemben és a terrorizmus elleni harcban is.

Barroso szerint szükséges, hogy mindenki törekedjen a megegyezésre, különösen a brit elnökség, amelynek új javaslattal kell előállnia. Az eredeti brit elképzelés egy „mini-Európát” célzott meg, s nem egy olyan teljesítőképes Európát, amelyre mindannyiunknak szüksége van. A javaslat nem volt fair az új tagokkal szemben, s igazságtalanul osztotta el a terheket a nettó befizetők között is. De a brit elnökség is belátta, hogy változtatnia kell eredeti elképzelésén. Új javaslatokra várok, mint ahogy az Európa Parlament is – fogalmazott Barroso.

A bizottság elnöke úgy vélte, Németországnak mint a legnagyobb és gazdaságilag legerősebb tagállamnak továbbra is viselnie kell a közös terhek egy részét. A német kormány keményen tárgyal, ami teljesen normális – közölte Barroso, és hozzátette: fontos, hogy a németek tudják, befizetésük nem az ablakon kidobott pénz. Ellenkezőleg: befektetés Európa jövőjébe, s ezzel pontosan Németország jövőjébe.

Die Welt

Az európai és német integrációs modell kudarcának okaival foglalkozik a Die Welt című konzervatív napilapban Peter Schneider Gyűlöletre nevelés című írásában. ( Az esszé első felét „Nincs szükségünk a németekre” címmel pénteken szemléztük – a szerk.)

A kérdésre specializálódott ügyvédnő, Seyran Ates adatai szerint évente több ezer kényszerházasság jön létre, több ezer Németországban élő török férfit látnak el „importált” menyasszonnyal. A kényszerházasság gyakori következménye az erőszak és a nemi erőszak.

A dán szociális kutatások intézetének becslése szerint az országban élő muszlim férfiak 90 százaléka „importmenyasszonnyal” kötött házasságot, egy holland tanulmány az ottani arányt mintegy 70 százalékra becsüli. Azok a török férfiak, akik az iszlám törvények szerint kívánnak házasodni és élni, sokkal nyugodtabban tehetik ezt meg Berlinben, mint Isztanbulban.

2001 óta – az SPD–PDS-koalíció hozzájárulásával – Berlinben már az iszlám föderáció tanárai is oktathatnak hittant, és a fizetésüket a tartományi kormány állja. Tehetetlenül figyelik az állami intézmények, hogy általuk fizetett és az iszlamista egyesületek által kiküldött tanárok hogyan távolítják el diákjaikat a demokratikus értékektől. Az iszlámoktatás bevezetése óta radikálisan nőtt a fejkendősen iskolába járó lányok száma, egyre emelkedik a sportórákról történő kijelentkezés és az osztálykirándulások lemondása.

Az egyik berlini mecset honlapja dicsőítette a szeptember 11-i merényletet, a nőket másodosztályú embereknek nevezte, a homoszexuálisokat és leszbikusokat állatoknak titulálta. „S ilyesmiket néhány balos még a vallásszabadság nevében védelmébe vesz – dühöng Stefanie Vogelsang városi tanácsnok. A 18 berlin-neuköllni mecsetből hetet tart iszlamista befolyás alatt állónak az alkotmányvédelmi hivatal.

Kiderült, hogy a több évtizedes elhibázott integrációs politika csak a probléma egyik oldalát jelenti. A másik a muzulmán közösség aktív integrációtagadásából áll. A liberális holland és brit társadalmakban elkövetett merényletek, a franciaországi felkelések azt mutatják, hogy a polgárjogok megadása csak az egyik feltétele a muzulmán migránsok kulturális integrációjának, arra azonban nem jelent garanciát. Egy harmadik-negyedik generációs muzulmán rendelkezhet egy EU-tagállam útlevelével, s tökéletesen ismerheti az adott ország nyelvét, mégis idegen maradhat az őt befogadó közösségben – sőt, akár annak halálos ellensége is lehet. A döntő, hogy elfogadja-e az illető a nyugati demokráciák értékrendjét.

„A londoni merénylet sok muzulmán szemében sikeres csapás volt a nyugati közösség arcába. A következő merénylők harmadik-negyedik generációs bevándorlók lesznek – akiket számos jó szándékú politikus szeme láttára – a nyugati társadalom gyűlöletére neveltek” – nyilatkozta Seyran Ates.

Talán a legnagyobb provokációként három lázadó muzulmán nő, Seyran Ates, Necla Kelek és Serap Cileli indított frontális támadást a német társadalom hamis nyugalma és morális relativizmusa ellen. A gyakorlatban kétfrontos háborút vívnak – egyrészt a nőket elnyomó iszlám hagyományok és prédikátorai ellen, másrészt a bűntudatra alapozó baloldaliak és liberálisok multikulturalizmusról áradozó toleranciája ellen. Az az állítás, miszerint az iszlamizmus és az iszlám, a nők elnyomása és az iszlám között abszolút nincs összefüggés, nagyjából olyan, mintha valaki azt állítaná, nincs a legcsekélyebb kapcsolat sem a sztálinizmus és a kommunizmus között.

„Mielőtt még az iszlamista pátriárkákkal vitába keveredhetnék, először is át kell magamat ásnom a német bűntudat hegyein”, panaszolja Seyran Ates. A szenvedő alanyai ennek a furcsa német iszlám iránti érzékenységnek éppen a nők.

Kifejezetten az zavarja Seyran Atest és Necla Keleket a német emberekben, hogy pácban hagyták a muzulmán nőket, és arra szólítják fel őket, hogy a „színes” Kreuzbergről és Neuköllnről tartott áradozásaik közepette gondoljanak a bezárt ablakok mögött szinte rabként tartott nőkre is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.