Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A konzervatív napilap Christiane Hoffmann Harcias barátok című cikkében az izraeli lobbi amerikai befolyásáról az Egyesült Államokban felerősödő vitáról ír.
John Mearsheimer és Stephen Walt ez év márciusában megjelent, az amerikai-izraeli kapcsolatokat boncolgató cikke széleskörű vitát robbantott ki. A libanoni háború kirobbanásától fogva ez a diskurzus elérte az amerikai politikát. Az amerikai professzorok Az Izrael lobbi és az amerikai külpolitika című írásukban, mely ugyan tudományos elemzésként született, de nem nélkülözte a polemikus felütéseket, úgy érveltek: Izrael feltétlen támogatása nem amerikai érdek.
A terror elleni háborúban Izrael nem az Egyesült Államok támasza, hanem tehertétel Washington számára. A szerzők azt is az izraeli lobbi szemére vetik, hogy minden más lobbinál jobban elhitetik, hogy az amerikai és izraeli érdekek azonosak.
Mi egyfajta politikát propagálunk, melyről úgy hisszük, hogy az Amerika érdeke- nyilatkozta Deidre Berger, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) berlini irodavezetője, az egyik legfontosabb amerikai-zsidó szervezet munkatársa. Az izraeli lobbi emlegetése már-már a zsidó világösszeesküvés jeleit mutatja, s ez már csak azért is téves, mert számos eltérő irányultságú szervezet létezik, mely nem egyeztet egymással. Egyáltalán nem rendelkezünk akkora befolyással az amerikai politikára, mint ahogyan állítják- nyilatkozta Deidre Berger.
„Washington legeredményesebb lobbijának” anno Bill Clinton az Aipac-et, az American Israel Public Affairs Committee-t nevezte. A szervezet közel áll a konzervatív Likud-párthoz és az elmúlt években annak politikáját, a megszállt területek békeszerződés nélküli területfeladásait támogatta. A szervezet a neokonzervatívokhoz való közelsége miatt az amerikai zsidó közösség számarányát messze meghaladó befolyásra tett szert. Az országosan 100 000 tagot számláló szervezet 47 millió dolláros költségvetésből gazdálkodik. A washingtoni irodával, több mint száz lobbistával, elemzővel, újságíróval rendelkező szervezet a National Journal 2005-ös összeállítása szerint az amerikai fegyver- lobbi után ez a második legbefolyásosabb lobbiszervezet. Ha az éves politika konferencián felsorolják az Aipac befolyásos amerikai szimpatizánsainak listáját, az általában fél órákig eltart. Ebben az évben felolvasták a szenátus tagjainak többségét, a képviselők negyedének, több mint 50 nagykövetnek a nevét, mellettük még tucatnyi kormányzati tényező található a listán. A konferencia vendégelőadója Dick Cheney alelnök volt.
Az Aipac célja úgy befolyásolni az amerikai kongresszust, hogy az erősítse az amerikai és izraeli kapcsolatokat- nyilatkozta Keith Weissman, aki a szervezet Irán-szakértője. Az Aipac sikerének kulcsa az egyes képviselők választási kampányához nyújtott pénzügyi támogatásokban rejlik. A szervezet nem maga osztja a pénzt, hanem segíti, hogy a képviselő-jelölt találkozzon a szponzorokkal. Ezért azonban elvárja, hogy a képviselők az Aipac szellemében szavazzanak, ami az amerikai politikában megszokott eljárás.
Izrael számára- vélekedett Weissman, az Aipac különleges értéket képvisel. A szervezet rendkívül szoros kapcsolatokat ápol Jeruzsálemmel. Nem adnak közvetlen utasításokat, de igen intenzív egyeztetés zajlik. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök egyszer úgy fogalmazott: Hála Istennek, létezik az Aipac, legnagyobb támogatónk és barátunk az egész világon.
Betekintést nyújtott az Aipac Izrael és az amerikai kormányzati szervek kapcsolatába is az úgy nevezett Aipac kémbotránnyal, melynek Weissman két évvel ezelőtt áldozatul esett. Ez év januárjában Lawrence Franklint tizenkét évre ítélték, mert a jeruzsálemi amerikai követség munkatársaként, majd az egyik ismert washingtoni héjaként az amerikai Irán-politikára vonatkozó titkos dokumentumokat adott át az Aipacnak.
A Franklingate-ként is emlegetett ügyben Weissmant és főnökét, Steven Rosent azzal gyanúsítják, hogy a Franklintől kapott dokumentumokat továbbadták a washingtoni izraeli követségnek, egy agytrösztnek és néhány újságírónak. Az Aipac kénytelen volt Rosent, valamint Weissmant elbocsátani. Amit mi tettünk, az mindennapos gyakorlat- nyilatkozta Weissman. Mindenki ugyanezt teszi. Franklin azt szerette volna elérni, hogy megnyerje az Aipac támogatását az iráni rezsimváltási szándékához. Rosen nyilvánvalóan abban kívánt segíteni, hogy Franklin pozíciót kapjon az elnöki nemzetbiztonsági tanácsban, hogy így közvetlenül is bejuthasson az elnökhöz.
Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány elődjénél szorosabb kapcsolatokat ápol az Aipac-kal, a kongresszusban a demokraták legalább ugyanennyire közel állnak a lobbistákhoz. Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke az Aipac legelkötelezettebb kongresszusi támogatói közé tartozik- írta Michael Massing a New York Review of Booksban. S Massing Hillary Clinton kapcsán megjegyezte: a legutóbbi választásokon több „Izrael-barát pénzt” kapott, mint bármelyik másik jelölt.
Bild am Sonntag (bild.t-online.de)
A legnagyobb európai bulvárlap Martin S. Lambeck Ahogyan Stoiber mégis kancellár akart lenni című cikkében a 2005-ös választásokat követő hatalmi póker kulisszatitkait ismerteti.
A lap úgy értesült, nem csak Gerhard Schröder kívánta megakadályozni, hogy a 2005. szeptember 18-i választásokat követően a CDU elnökasszonya, Angela Merkel kancellár legyen. Ezen dolgozott Edmund Stoiber, a CSU elnöke is, közölték a lappal a bizalmas beszélgetések során vezető keresztényszocialista politikusok.
Szerintük Stoiber terve a következő volt: a koalíciós tárgyalásokon az SPD-nek addig kell követelnie Schröder kancellárságát, amíg nem jön létre kompromisszum. Stoiber abban bízott, hogy Franz Müntefering, az akkori SPD elnök azt javasolja majd, a szociáldemokraták visszavonják Schrödert és a CDU Merkelt. A kancellári hivatal kompromisszumos jelöltje Stoiber maga lett volna.
Schröder egyik küldötte a Kohl-kormány egykori minisztere volt, aki a választások másnapján aktivizálódott, Merkel kancellárságát megakadályozandó. Itt nem egy minisztériumról van szó, hanem a kancellári hivatalról. Erre egy nő alkalmatlan, erre Merkel képtelen. Ezt még tanulnia kell. Ha már Schröder nem marad az átmeneti időszakra kancellár, akkor Stoibernek kell elvállalnia a feladatot – nyilatkozta az egykori kiküldött, megerősítve: a bajor miniszterelnök vállalkozott a feladatra.
Markus Söder, a CSU pártigazgatója cáfolta, hogy pártja kísérletet tett volna Merkel kancellárságának megakadályozására. Ez a CSU számára sohasem volt egyetlen pillanatig sem téma.
A lap információi szerint Stoiber és az egykori CDU miniszter azonnal nagykoalíciós tárgyalásokat szerettek volna. Egyúttal szerették volna elérni, hogy Merkel megbuktatásában Stoibert segítsék a befolyásos tartományi miniszterelnökök, Roland Koch és Christian Wulff.
A terv végül is több ok miatt vallott kudarcot. Angela Merkel már a választások éjszakáján lebegtette az ún. „Jamaica-koalíciót“, mely a CDU/CSU-ből, az FDP-ből és zöldekből állt volna. Ezáltal a CDU vezetése az első naptól nem csak a nagykoalíciós tárgyalásokra koncentrált, így nem határozhatott csak erről a variációról. Merkel időt nyert, ráadásul Roland Koch kitartott Merkel mellett a három-párti koalíciós tárgyalások idején.
Koch hűségével Schröder és Stoiber nem számolt. S az akkori CSU frakciócsoport-vezető, Michael Glos is kitartott Merkel mellett. A legnagyobb csalódást Stoiber számára Franz Müntefering jelentette. Nem követelte Schröder visszavonulását az SPD-ben és Merkel visszavonulását CDU-ban, távol maradt a politikai játszmáktól.
Nagyjából egy hét után engedett Stoiber: belátta nincs esélye, hogy elfoglalhassa a kancellári hivatalt. A koalíciós tárgyalásokon a CSU elnöke már Merkel oldalára állt.
origo.hu
Autóbalesetben meghalt egy német állampolgár Zalában
