Ágyban írt történetek

Büky Anna hétköznapi történeteit az ágyában írja. Évekkel ezelőtt el sem tudta képzelni, hogy valaha író legyen. Ma pedig el sem tudja képzelni a napjait írás nélkül. Hajnalok hajnalán beindul benne egy világ, amelynek saját bevallása szerint semmi köze a normális létezéshez. Hihetetlen mélységek cseppnyi mozzanatait ragadja meg valamennyi elbeszélése.

Valóban más a két könyv. Az elsőre azt mondják, hogy szösszenet. Elismerem, tényleg az. Leültem, és szinte kikívánkozott belőlem az a százhúsz oldal. Aztán megfogtam a kéziratot, és Erdős Virág tanácsára besétáltam az Édesvíz Kiadóhoz. Ők pedig megjelentették. Olyan volt, mint egy csoda. A második könyv már tudatos munka és komoly együttműködés eredménye, Márton László lektorral és az I.A.T. Könyvkiadó vezetőjével, Brenyó Józseffel. Amikor befejeztem a Kifulladás című könyvet, szinte űr lett mögöttem. Leadtam a kéziratot, és az járt a fejemben, hogy kipihenem magamat, legalább két hétig nem kelek fel éjszaka írni. Nem így lett, ugyanis álmomban állandóan ott kopogtattak a fejemben az alakok, akikről írtam. Folyamatosan olyan érzésem volt, mintha meg kellene ölnöm őket ahhoz, hogy nyugtom legyen. Most viszont, hogy írom az új könyvemet, már alig várom, hogy visszajöjjenek.

Ezek szerint Önnek nem kell téma után mennie, csak várnia, és azok jönnek maguktól…

Közhely, hogy az utcán hever, de igaz. Engem mindig megtalál, vagy én találok rá. Mégis a legfontosabb az, hogyan közelíted és fogalmazod meg. Ma hallottam egy jó mondatot. Nem lesz azonnal kész mű belőle a fejemben, de biztos vagyok benne, hogy felhasználom. Az érdekel, hogy mi zajlik körülöttem, és hogy mi lehetne ebből. Az írást úgy tekintem már, mint szakmát. Ugyanúgy kell gyakorolni ezt is, mint az asztalosmunkát vagy bármit. Mindig arról írok, ami megfog. Nem azt vetem papírra, ami velem történik, hanem azt, ami megragad. Látok valakit, és elképzelem, mit érez. Ez csak akkor lehetséges, ha te is átérzed azt, amit ő. Ehhez pedig le kell ülni és eltöprengeni: vajon ő mit gondolt?

Minden nap leül és töpreng?

Igen. Nem telik el úgy huszonnégy óra, hogy ne írnék. Én egyébként mindig csak az ágyban írok. Próbálkoztam már az íróasztalnál, de ott valahogy nem megy. Sőt, már délután izgatott leszek, mert előre örülök annak, hogy reggel fel fogok kelni hajnalok hajnalán és írok. Az alkotói folyamatnál csodálatosabbat elképzelni sem tudok. Nekem ez a kegyelmi állapot, ez az ajándék. És boldoggá tesz. Nincs benne tudatosság vagy felépített tematika. Izgatott vagyok, mert érzem, hogy él bennem egy világ, amelynek semmi köze a normális létezésemhez. Ilyenkor hihetetlen mélységek csepp kis mozzanatát sikerül megéreznem és ez nagyon izgalmas.

Aki elolvassa a könyvét, nyilván arra kíváncsi, hogyan látja Ön a külvilágot…

Rengeteg klasszikus irodalmat olvasok és tudja, mit gondolok? Nem azt látom vissza nőként, amit rólunk megírtak. Más az a nőkép, amit én átélek és észlelek, mint amit a könyvekben látok. Éppen ezért olyan nőket szeretnék ábrázolni, amilyeneket én ismerek. Legutóbb Márait olvastam. Érdekes a nőábrázolása. Bár úgy vélem, amit ír, régen sem volt igaz, csak akkor még nem mertek szólni a nők.

Szabó Viktória