Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali müncheni napilap Bocsánat! Soha többé! címmel tudósít a budapesti Parlamentben a magyarországi németek kitelepítéséről tartott konferenciáról. Magyarországról több mint 200 000 németet űztek el a második világháborút követően. Szili Katalin, a budapesti parlament elnök asszonya megható szavakkal kért bocsánatot. A helyet és az időpontot kiválóan választották ahhoz, hogy sok évvel a történtek után lezárják a múltat. Az emlékkonferencián Szili Katalin a következőket mondta: „Nekünk, politikusoknak az a kötelességünk, hogy elődeink helyett, akik a szégyenletes politikai döntésért felelősek voltak, kimondjuk: Bocsánat! Soha többé!” Norbert Lammert (CDU), a Bundestag elnöke beszédében méltatta a mai Magyarország viszonyát az elüldözés kérdéséhez. Éppen az ilyen rendezvények az „őszinteség jelképei”, fogalmazott a kereszténydemokrata politikus. Minden kultúra az emlékezésre alapul. Ezért az európaiaknak „a közös jövő érdekében a múlt közös értelmezésére kell törekedniük.” „A sebek csak akkor gyógyulhatnak, ha a szörnyűségeket kimondhatjuk, ha a felelősöket megnevezhetjük és bocsánatot kérhetünk az áldozatoktól” – fogalmazott Szili. A szocialista politikus előremutatónak nevezte azt, hogy a gesztusra abban az épületben kerül sor, ahol egykor elfogadták a jogaikat korlátozó döntéseket.
Monitor (wdr.de/tv/monitor)
A nyugatnémet televízió közéleti magazinjában Jan Schmitt és Georg Wellmann A kölni metró: drágább a transzrapidnál című cikkében ismerteti azt a trükköt, ahogyan a Rajna-parti város jelentős összegeket húz ki a tartomány és az ország kasszájából. A nyilvános építkezések gyakran dupla olyan drágán készülnek el, mint ahogy tervezték. A rendszer ismerői szerint ez nem véletlen, mert a módszer bújik meg az adópénzek szétszórása mögött. A trükk: Az építési költségeket kezdetben alulbecsülik, s a vélelmezett utasszámot túl magasan adják meg azért, hogy a tartományi és országos támogatási döntést megszerezzék. A 4,2 kilométeres metrószakasz a kölni főpályaudvart kötné össze a déli külvárossal. A tervezett időmegtakarítás mindössze 8 perc a város által számolt, napi 60 000 utassal. Szerintük a haszon óriási, az első kalkulációk szerint a költségek alig érik el az 550 millió eurót. Amennyiben az építési döntés megszületik, elkezd robbanásszerűen emelkedni a presztízsprojektek vélhető költsége. Az első kalkulációkban szereplő 550 millióból egyetlen cég sem vállalta a metróépítést. Ez aligha lehet meglepetés a város számára, hiszen a helyi közlekedési vállalat által belső használatra készült jelentésben megállapították, hogy már az építkezés kezdete előtt világos volt, nem megfelelő a munkálatok finanszírozása. Első körben 84 millió euró plusztámogatást igényeltek, míg az első kapavágás előtt a tervezett költségek máris 634 millió euróra emelkedtek. A támogatási határozatot, úgy tűnik, Kölnben pénzlenyúlási engedélyként értelmezték. 490 kérelmet írt eddig Köln városa, amiben további személyzetet, szakanyagot és egyéb külön kívánságát részletezte. A tervezési személyzetre vagy a régészeti feltárásokra igényelt összegek a 30-szorosára emelkedtek az eredetileg tervezettekhez képest. A következő körben már 954 millió eurónál álltak a költségek, majd alig néhány hónappal később eljutottak a mostani, hivatalos végösszegtervezetig, 1,1 milliárd euróig. Ma a méterenkénti 250 000 eurós költséggel a fenti szakasz Németország legdrágább metrója lesz, ötször annyiba kerül, mint a Münchenbe tervezett mágnesvasút.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Svenja Flaßpöhler A halál a Dignitasnál 5900 euróba kerül címmel ismerteti a „kegyes halált” propagáló céget. Két német állampolgárnak egy zürichi parkolóban a múlt héten elkövetett öngyilkossága (lásd a november 11-i sajtószemlét – szerk.) jelentős felháborodást okozott az egyházi és politikai vezetők körében. Vádjaik szerint a svájci szervezet embertelenül és üzletszerűen foglalkozik a halállal. Nemcsak a szerelem, de a halál is megvehető. A Dignitas 2005 óta Hannoverben is filiálét üzemeltet. A Dignitasnál a halál nem olcsó, közel 9700 frankba – több mint 1,5 millió forintba – kerül a tagdíjon felül. Ludwig A. Minelli, a szervezet alapítója szerint ebből fizetik a hivatalos eljárásokat, a hamvasztást, stb. Miként magyarázható, hogy más svájci, öngyilkosságot lehetővé tevő szervezetek, például az Exit a rövid távú halálba kísérésért 2400 frankot kér, s egy három évnél hosszabb tagság esetén a „szolgáltatás” ingyenes? Ezentúl idén februárban több egykori Dignitas-munkatárs azzal vádolta Minellit, hogy egy esetben akár 10 000 frankot is elfogadott. Az a gyanú, miszerint a Dignitas tőkét kovácsol egyesek halálvágyából, nem egészen alaptalan – ugyanakkor mindeddig erre nem találtak bizonyítékot. A Dignitas tagjainak egyharmada Németországból származik, s évente jóval több mint százan hagyják magukat Svájcban halálba kísérni. A szerző szerint lassan ideje lenne a német jogszabályokban azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy mi történjék azokkal az emberekkel, akik tiszta tudattal kívánnak eltávozni az életből, s nem „a morfiumködben leépülni”, mint az az elfekvőkben történik.
origo.hu
Apáti Bence: Magyar Péter 25 milliós kérdése - kép
