Kamala Harris és az amerikai demokraták nem ezen az oldalon állnak. Épp ellenkezőleg, fel akarják erősíteni ezt a hamis fejlődési irányt.
Ha amerikai lennék, magam is Trumpra szavaztam volna. Nem szeretetből, nem is barátságból vagy opportunizmusból. Azért voksoltam volna rá, mert megálljt akar parancsolni a jelenlegi irányvonalnak. A 2017 és 2021 közötti első elnöksége alapján el is fogadom ezt tőle.
Nem kezdett bele egy háborúba sem, kilépett a párizsi „időjárásprogramból”, biztonságot teremtett az USA határain, nem woke-fantasztaként látta el hivatalát, korlátot szabott az irániak atomfegyveréhségének, elzárta a Közel-Keleten a terrorizmus pénzcsapjait, az Ábrahám-megállapodásokkal pedig történelmi mérföldkőnek számító egyezményt hozott tető alá Izrael, illetve az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein között. Szudán és Marokkó is csatlakozott e megállapodásokhoz.
Az Egyesült Államok 45. elnökeként Donald Trumpnak sem sikerült minden. Senkinek sem jön össze minden. Nem is lehet arra számítani, hogy 47. elnökként majd mindenben tökéletes lesz. A lényeg, hogy ne valljon annyi mindenben kudarcot, mint az elődei!
Egyik hivatali elődje, Bill Clinton például megzsarolta Ukrajnát, kényszerítve, hogy adja át a Szovjetuniótól örökölt atomarzenálját Oroszországnak. Az 1994-es budapesti memorandumban Clinton az Egyesült Államok részéről garantálta Ukrajna tartós biztonságát az 1991-es határain belül. Clinton párttársa, Joe Biden akkoriban Ukrajna egyik legbuzgóbb leszerelője volt. Mai szemmel Clinton és Biden Ukrajna orosz megtámadásának fő nyugati felelősei. Ukrajnát mint atomhatalmat Oroszország valószínűleg nem támadta volna meg.
Trump egy másik demokrata párti elnökelődje, Barack Obama is rémes kudarcnak bizonyult. 2009-ben Kairóban az iszlám világhoz szóló beszédében – tanúbizonyságot téve ennek az archaikus régiónak a teljes félreismeréséről – gyúanyagot helyezett el a labilis Közel-Keleten. Egyben eltávolodott Izraeltől, amiért az izraeliek most elképzelhetetlenül nagy árat fizetnek. Obama alapvetően kudarcot vallott Ukrajnával kapcsolatban is. Védhatalom elnökeként nem kényszerítette rá 2014-ben Oroszországot, hogy tartózkodjon a fegyveres beavatkozástól. Pedig Moszkva szemében az Egyesült Államok összehasonlíthatatlanul nagyobb tekintélyt élvezett, mint ma! A Clinton-, az Obama- és a Biden-kormány hibái nélkül ma sem Ukrajnában nem dúlna véres háború, sem pedig a Hamász, a Hezbollah és Irán nem háborúzna Izrael ellen.
Remélem, Donald Trump személyében Izrael olyan amerikai elnököt kap, aki védő kezet emel e kis állam fölé, és erejét latba vetve keresi a béke lehetőségét Izrael szomszédaival. Békéhez csak erőn keresztül vezet az út. Azt is remélem, Trump komolyan veszi Clinton Ukrajnának adott biztonsági garanciáját, és – ugyancsak erő révén – békét ér el.
A puhányakat nem veszik komolyan. Last but not least – ahogy az angol mondja: utoljára, de nem utolsósorban – abban is reménykedem, hogy a gonosznak beállított Trump eljövetelével véget ér a „civil szervezetek” (NGO-k) világszerte elharapózó kipárnázása.
A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
