A németek egyre növekvő mértékben tartják a mostani kormányukat az 1949, az NSZK fennállása óta a mindenkori legrosszabbnak. Én azonban felettébb méltánytalannak tartom ezt a megítélést. Attól függ, miként állítjuk fel a mércét! Arról van-e szó, hogyan alakítja át a) az országot, vagy pedig b) a németek mindennapi egzisztenciáját? A Scholz-kormány mindent és mindenkit át akar alakítani. Ennek kell a mércének lennie. A második szempont alapján nem lehet tisztességesen megítélni, ez nem a kormány működési területe.
A németeknek olyan kormányuk van, amely pontosan azt teszi, amiben az alkotórészei – a koalíciós pártok – megállapodtak, és ezt nyilvánosan közölte is. Átalakítják a szövetségi köztársaságot, mégpedig olyan alaposan, hogy abban hiba nincs. A hibát azok a németek követik el, akik még mindig azt hiszik, a kormány az érdekükben cselekszik. Ugyanis teljesen másról van szó. Ez a kormány sikerrel jár minden olyasmiben, amit céljául tűzött ki.
Az ország és lakói egyáltalán nem számítanak neki, és csak az útjában állnak. Szörnyű akadály áll közte és az elmúlt harminc év között: a saját nehezen nevelhető népe! Így aztán a népet kell megnevelnie, mindennel együtt, ami ezzel jár.
„Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?” – írja Goethe A tündérkirályban (Képes Géza fordítása).
A kormány nagyon komolyan veszi a szükséges változtatást. Mindenki vigyázzon! A hivatásos forradalmárok magukat az átalakítás kormányának látó berlini csoportja kiválóan munkálkodik. Éppen a tervük szerint. Ha rosszul dolgozna, nem érné el nagy célját, a Német Szövetségi Köztársaság kiterjedt visszaalakítását a középkorba, beleértve a kialakult társadalmi szerkezetek lerombolását is. Már így is messze, nagyon is messze jutott ezen az őrületbe vezető úton. A mostani német kormány minden egyes nap konzekvensen és folyamatosan közelebb kerül az elhatározott céljaihoz. Akárcsak a középkorban, Németország a nap- és a szélenergiának szolgáltatja ki magát, és a világ szándékosan előidézett legmagasabb energiaárait mondhatja a magáénak.
