A világot akarják megmenteni. Az időjárást is meg akarják menteni. Az emberiséget is meg akarják menteni. Erről persze sem a világot, sem az időjárást, sem az emberiséget nem kérdezik meg. Útban van nekik az egyszeregy, valamint a fizika, a biológia és a kémia törvényei. A nagy megmentéshez vezető úton mégis az ember a fő akadályuk. Aki arcátlan módon a saját elképzelései szerint akar élni. Hallatlan! Nagy lépésekben őt is át kell hát alakítani! Éljen, dolgozzon, üzleteljen energiahiány közepette, étkezzen úgy, ahogy azt előírják neki (húsmentesen), veszítse el az egyéni mobilitás lehetőségét (kihúzzák alóla az autóját), pusztítsák el (például a tömeges bevándorlással) a szociokulturális környezetét és még sok minden mást is.
Röviden szólva
a Németországot jelenleg irányító szekta eszménye az új ember, a régi már nem felel meg. Ettől az egykori keleti blokk lakóinak ma is borsódzik a háta, míg számos nyugatnémet személyes tudatlanságából fakadóan menőnek találja ezt, nem is olyan rossznak.
Albrecht Bentz 2010-ben így fogalmazott az akkor még komolyabb Deutschlandfunk közszolgálati rádióban:
„Az új ember üdvözítésének célja közös a huszadik század diktatúráiban. Ennek vallási gyökerei vannak, és totalitárius következményeket idéz elő. Utópia, amelynek legfontosabb szellemi úttörője Marx Károly volt. A forradalmi intézkedések kemények lehetnek az érintettek számára: a jakobinusok nem voltak szívbajosak és a bolsevikok sem.”
A 2011-es fukushimai földrengés és szökőár óta világszerte csúcsra járatják a Zöldek az átnevelést és a pánikkeltést. Egyre több megrémült ember esett a szekta csapdájába. Az előzőleg szándékosan lepusztított energetikai infrastruktúra alapján hittek egy fényes jövőben. Mondván, megteszi pusztán a nap és a szél, akárcsak a középkorban.
Időközben azonban az utópia egyre rövidebb időközökben csapódik a földhöz az átalakítás – népességnek nevezett – kísérleti nyulainak lába alatt. A megélhetési költségek az átalakításnak „köszönhetően” drasztikusan emelkedtek. A fűtés luxuscikké válik, a megfizethető és megbízható belső égésű motorokkal ellátott autókat múlt időbe helyezik, a munka az elmúlt harminc évben elveszítette az értékét, az erős nagyipari és középvállalati bázis ma már fabatkát sem ér a gazdasági csoda valamikori országában. Ezenkívül ne legyen már apa és anya, Németország pedig legyen olyan, mint a Kelet. Hosszú a lista, és ezek a „vívmányok” egyre erőteljesebben nyomják rá a bélyegüket a választások eredményére. Az embereknek ugyanis tele lett a hócipőjük.
Németország nagy átalakítói most rádöbbennek, hogy aki mindent átalakít, az szükségképpen a saját alapjait is megváltoztatja, tudniillik a parlamentek összetételét. Aki egy demokratikus feltételrendszerben úgy politizál, hogy az teljesen ellentmond a polgárok szükségleteinek és elvárásainak, annak nincs mit csodálkoznia azon, hogy az emberek a választásokon (és általában is) hátat fordítanak neki. Jön a hideg zuhany a választók részéről, akik nem fogadtak feltétel nélküli engedelmességet, hogy követik pásztoraikat.
A legutóbbi európai parlamenti, valamint a keletnémet tartományi választások eredménye egyértelmű. A német társadalom mérnökei a teljes spektrumon megbuktak. Türingiában és Brandenburgban a Zöldek kiestek a tartományi gyűlésből, míg Szászországban soványka 5,1 százalékos eredményt értek el.
A szövetségi parlament felsőházában – amely a tartományi kormányok küldötteiből áll – a Zöldek 2022 óta tizenöt mandátumot és ezáltal jelentős befolyást veszítettek. A párt elnöksége kapitulált, ifjúsági szervezetük új politikai otthont keres. A Zöldek tartófalai omladoznak. A többi pártban a zöld módra gondolkodók most szintén eltöprengenek, hogy hátat fordítsanak-e a Zöldeknek.
Az emberek ugyanis itt és most élnek, nem pedig 2045-ben. Ezért váltották és váltják le nyomorúságuk felelőseit, akiket ráadásul azzal is felingerelnek, hogy a politikai szélekre pártolnak át. Szászországban, Türingiában és Brandenburgban semmi sem működik már a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) és az Alternatíva Németországért (AfD) nélkül. Hasonló helyzet alakulhat ki a többi szövetségi tartományban, köztük a nyugati országrészekben fekvőkben is. A BSW – amely az AfD-hez hasonlóan Nyugat-, Izrael- és ukránellenesként, illetve oroszpártiként lép fel, miközben vele ellentétben keményen, hivatásos forradalmárok módjára vezetik – a CDU és a szociáldemokraták szemében balga módon lehetséges partnernek számít. (Eközben a talán ártalmatlanabb, mert nem ideológiavezérelt AfD-t továbbra is elutasítják.) Ezzel a kereszténydemokraták és az SPD önként és dalolva szolgáltatja ki magát.
Wagenknecht asszonynak csak csettintenie kell, a két hagyományos pártot vezető urak pedig bohócot csinálnak magukból. Az őrület mostani csúcspontját a kereszténydemokrata szász miniszterelnök és a türingiai CDU-főnök konzultációs útja jelenti Berlinbe, a BSW vezetőjéhez.
A brandenburgi szocdemek még berzenkednek ettől, kivárnak.
Ha a CDU vezetése okos és bátor lenne, egyértelműen elutasítaná az átalakítást és az energiafordulatot, első helyre téve célként a megfizethető és biztos alapterhelésű energiaforrásokat. Az emberek és a gazdaság is méltányolná ezt. Abszolút többséget érhetnének el, a Zöld vagy zöldes színű koalíciós partnerekre nem lenne szükség. Amennyiben az átalakítás szocdem–zöld–liberális kormánya az ősszel bedobná a törölközőt, a CDU/CSU pártszövetség esélyt kapna rá, hogy újra a fejéről a talpára állítsa a német politikát.
A szerző a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
