Mikulán Dávid intermédia-művész 12 évvel ezelőtt gördeszkán, kamerával a kezében járta Budapestet, amikor a Boráros téren találkozott néhány kisfiúval, élükön a kilencéves Sanyival. A szárnyaikat próbálgató vásott kölykökkel hamar barátságot kötött, a projektbe időközben beszállt a dokumentumfilmes Révész Bálint is, az együtt töltött időből pedig egy több mint egy évtizeden át forgó film született.
A KIX egy felnövéstörténet, amely ritkán látott közelségből mutatja be Sanyi és családja mindennapjait, a kisfiú csínytevéseitől a küzdelmes kamaszkoron át egészen egy szerencsétlen, tragikus végkimenetelű balesetig.
Sanyi 28 négyzetméteren, egy rossz állapotú ferencvárosi lakásban él a szüleivel, a nagymamájával, a bátyjával és a kishúgával. Míg az anya több műszakban dolgozik, Sanyi alkoholgondokkal küzdő apja legtöbbször munkanélküli.
Az elsődleges szocializációs színtér haloványan megrajzolt keretei közül kibújni vágyó, a társadalmi normák elsajátítását kényszerűen mellőző kisfiú fékevesztett energiáinak lekötésére a rombolást választja.
Veszélyérzet nélkül suhan keresztbe-kasul gördeszkáján a VIII. és IX. kerületi utcákon, hol a templomajtónak, hol autóknak rúgja a focilabdát, rongál, hangoskodik, szerepel. Elhagyatott, romos helyszíneken, a főváros sötét zegzugaiban járunk, a felfedezési vágy, a határfeszegetés a doku első felének fókuszpontjai, a gyerekkori zabolátlanságot, kíváncsiságot pedig remekül megtámasztja a kézi kamera dinamikus mozgása.
A film második felében Mikulán és Révész új, a rendezői intenciónak (átlépünk a kiskamaszkorba, megfigyelhető egyfajta lelassulás) megfelelő módszert választ. Rögzített kameraállásokkal dolgoznak, ezzel teret adva a családi élet kibontakoztatásának, mélyebb ábrázolásának. Az iskolakerüléstől a gyámügyes kollégák feltűnésén át a gyújtogatásból eredő gondatlan emberölés vádjáig jutunk el. (2019-ben Sanyi a barátaival felgyújt egy matracot a Ráday utcában, amely lángba borít egy kollégiumot, a tűzben pedig meghal egy negyvenhét éves férfi.) A film egyik legmegrendítőbb jelenete, amikor Sanyi felolvassa vallomását, amelyben szociális hátterére, érzelmi elhanyagoltságára hivatkozik.
A szabad akarat és a determinizmus összefüggései, összeegyeztethetőségük kérdései, a kauzalitás feloldhatatlansága akaratlanul is felvillannak a nézőben. Vajon mennyire volt „megírva” ez a sors Sanyinak?
Súlyos és fontos kérdések cölöpözik a KIX-et, amely azon túl, hogy a társadalmi igazságtalanság, valamint az átörökített vagy generációkon átívelő traumák témáinak kibontására tesz kísérletet, a dokumentumfilmes felelősségének kérdését is érinti. Mikulán Dávid és Révész Bálint módszere lehet egyfajta állásfoglalás, amennyiben elfogadjuk, hogy a dokumentumfilmes és a segítői szerep összecsúsztatható. Amikor a gyámügyes kollégák ultimátumot adnak, hogy vagy élhetőbbé teszik a lakásukat, vagy kiemelik a családból a gyerekeket, a filmesek például kiveszik a részüket a felújítási munkálatokból. Igyekeznek „mederben tartani” a csínytevéseket, balhékat is – egyszer-egyszer hallható is, ahogy rászólnak Sanyira, ne tegye ezt vagy azt.
A film tehát érdekes vitaindító lehet azzal kapcsolatban is, meddig tarthat a dokumentumfilmek készítőinek etikai felelőssége, meddig érhet el a kezük a filmkészítési folyamatban.
Mikulán Dávid és Révész Bálint több mint tucatnyi nemzetközi díjat nyert alkotásával, ami nem véletlen, a KIX érzékeny és különleges alkotás, egyedi színfolt a jelen dokumentumfilmes szcénában. Országos mozibemutatója november 21-én lesz.
KIX
magyar–francia–horvát dokumentumfilm, 92 perc, 2024
Forgalmazó: Cirko Film
Bemutató: 2024. november 21.
