Hasonlóan árulkodó volt Nagy Ervin színész főnökét mentegető, fals szövege arról, hogy az ominózus ötkertes botrányakor Magyar Péter jogos felháborodásában vette el és dobta a Dunába a tombolásáról felvételt készítő férfitól a mobilját, mivel az az arcába tolta a telefont. Aki ismeri a Tisza-vezért zsengekorú lányok abajgatása közben mutató felvételeket, az látta, hogy egyáltalán nem közvetlen közelről videózták a magából kivetkőző botrányhőst.
Mindegyik esetben a kettős beszéd a kulcsszó.
Mást mond a balos messiás-üdvöske kifelé, mint amit befelé, a híveknek kommunikál. Csakhogy nem lehet egyszerre eljátszani a szegény áldozatot és az erős embert, a nagybetűs férfit. Az emberek nem hülyék: pontosan tudják, hogy nincsenek áldozati farkasok még a mesében sem.
Az persze a hárító apologetikus mantra, hogy nem is a szektavezér, csak famulusai mondták ezeket az önleleplező szózatokat. A jó pár pártot belakó politikaivándor-közgazdásznak a jobboldali nyugdíjasok majdani halálán örömködő szavait azonban Magyar Péter nem ítélte el, hanem egyenesen megvédte. Azt írta közösségi oldalán: nem igaz, hogy az agrárvállalkozó idős emberek halálát akarta. Hát kérem, miről beszélünk akkor? Magyar nyíltan deklarálta, hogy éppúgy örvendezik magyar állampolgárok halálán, mint a barátja.
Ugyanilyen kettős kommunikáció terméke, hogy a nyilvánosságra került hangfelvétel tanúsága szerint lebüdösszájúzta, legyalázta a saját híveit. Valahogy úgy járt a nagyravágyó politikai kalandor, mint a Ford Fairlane kalandjai című filmben a főhős gonosz ellensége, aki a rá váró közönséget szidalmazza, pocskondiázza, hülyézi a hátuk mögött. Egy szándékosan bekapcsolva hagyott mikrofonnak köszönhetően viszont minden szavát élőben hallja a rá váró publikum, s így az óvatlan őszinteségnek csúnya vége lesz.
