A beszámolók szerint kockázatos megrendezni ma már egy francia–izraeli mérkőzést, a rendőrség képtelen garantálni a közel-keleti ország szurkolóinak biztonságát. Nem is sikerült persze. Nálunk, a szélsőjobboldali és radikális Magyarországon annyit játszik Izrael válogatottja és klubcsapatai, hogy szinte hazajárnak, soha egyetlen hangos szóval nem bántott senki senkit.
Amszterdamban, ahol békésen kerékpároznak, védik a környezetet és LMBTQ-mozgalommal kapcsolatos segítő szándékú elméleteken törik a fejüket a derék fapapucsosok, a beszámolók szerint palesztin tüntetők verték összevissza a Maccabi Tel-Aviv szurkolóit, akiket ki kellett menekíteni Hollandiából, s egy hete tart a viszály, pedig a maccabisok rég otthon vannak.
A pongyola fogalmazás mindig veszélyes, ugyanis ha van is palesztin a hollandiai huligánok között, abszolút kisebbségben van. A tiltakozók jórészt marokkói származású másod-harmadgenerációs holland állampolgárok, valamint ismeretlen bevándorlók ideiglenes papírokkal. Magukévá tették a konfliktust, állást foglaltak az egyik oldalon, s amikor tehetik, ököllel vesznek elégtételt. Mert nyilvánvalóan nem jártak Palesztinában vagy Izraelben, ez egy borzasztó egyszerű tétel, a zsidók gonoszak, meg kell őket verni, az arabok jók, őket védeni kell. Európában, a tévé előtt ülve tényleg ilyen egyszerű.
De ez nem egy európai probléma, ez egy másik régió konfliktusának átvétele, az a történelmi hiba, amelyet olyan sokszor olyan sokan elkövetnek.
Nem véletlen ez a hiba, az ember hajlamos azt hinni, okosabb másoknál, és a történelmi viszályoknak mindig van egy nagyon egyszerű megoldása. Ha az egyszeri huligán randalírozik és politizál az utcán, az még hagyján, legalábbis nem olyan veszélyes, mint amikor az országok vezetői hiszik magukat erkölcsi tekintélynek tudás és képzettség hiányában.