Die Welt
A konzervatív német napilap A CDU kampányt tervez az „NDK-nosztalgiával” szemben című cikkében ismerteti azokat a terveket, amelyekkel a kereszténydemokraták megálljt kívánnak parancsolni a Baloldali Párt előrenyomulásának. A kereszténydemokrata vezérkar határozati javaslatot készített a decemberi pártkongresszusra, melyben az NDK-t „a második diktatúrának” nevezi Németországban. A tervezetben leszögezik: „szabad választások, véleményszabadság, utazási szabadság – az emberi és polgárjogok az egykori NDK-ban nem voltak érvényesek”. A CDU hangsúlyozni kívánja az NDK katasztrofális gazdasági helyzetét a fal leomlása pillanatában. A kereszténydemokrata elnökség tervezetében idézi Gerhard Schürert, az NDK állami tervbizottságának egykori vezetőjét, aki 1989 októberében készült elemzésében megállapította: a „kapitalista külfölddel” szembeni drámai adósságteher miatt 1990-ben az NDK fizetésképtelensége fenyegetett, amit csak drámai intézkedésekkel, mint például az életszínvonal 25-30 százalékos csökkentésével lehetett megakadályozni”. Ez az országot „gyakorlatilag kormányozhatatlanná tette, így az NDK már 1989-ben közvetlenül a gazdasági összeomlás előtt állt”. A kommunista állammal történő leszámolást a CDU az SPD-től történő elhatárolódásra is fel kívánja használni. A CDU ennek szellemében egykori vezető SPD-funkcionáriusok szemére veti, hogy feladták a német egység gondolatát. Az SPD vezetésében még a berlini fal leomlását követen is többen megkísérelték fékezni az egyesülést (egyértelmű utalás az SPD 1990-es kancellárjelöltjére, Oskar Lafontainre és a tartománya szubvencióit féltő Gerhard Schröderre, aki akkor alsó-szászországi miniszterelnök volt). A CDU azzal vádolja a Baloldali Pártot, hogy az NDK-t a „legnagyobb szociálpolitikai kísérletként” szépíti meg. A határozati javaslatról a jövő héten dönt a pártelnökség, és három hónap múlva a párt stuttgarti kongresszusán határoznak a küldöttek. Ez szolgálna sorvezetőként a 2009-es szövetségi választások kampányában. A CDU ugyanis keresi a kitörési pontokat viszonylag gyenge megítéléséből a keletnémet tartományokban. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a kereszténydemokraták és a Baloldali Párt egyaránt 28 százalékon áll, míg az SPD néhány százalékkal lemaradva követi őket.
Die Presse
A konzervatív bécsi napilap Meddig mehet egy újság? című cikkében elemzi a Kronen Zeitung példátlan befolyását az osztrák választások kimenetelére. A szeptember 28-i nemzetgyűlési választásokra eddig két téma nyomta rá a bélyegét: egyrészt a drágulás, melynek felszámolása minden pártot szinte naponta újabb és újabb, költségvetési terheket csökkentő ötletekre ösztönöz, másrészt a Krone szerepe. Azaz: miután Werner Faymann, a szocialisták elnöke nyílt levélben biztosította a lapot pártja eddigi Európa-politikai irányának feladásáról, példátlan támogatásban részesült a Krone részéről. Miközben az SPÖ megpróbálja az ügyet minél jelentéktelenebbként beállítani, addig a néppárt nyíltan támadja a Kronét. Politikai megfigyelők riadtan bírálják Hans Dichandnak, a lap aggastyán kiadójának hatalmi ambícióit. Az osztrákok 36 százaléka tartja csak jó dolognak az EU-t, nem utolsósorban köszönhető ez a Krone kampányainak. Tavaly még nevettek a lapon, de a lisszaboni szerződés osztrák ratifikációját követően, a bécsi nemzetgyűlés épülete elé szervezett tüntetések után, illetve az SPÖ éles irányváltása és a részben emiatt bekövetkezett előre hozott választások nyomán a lap visszatért a közvélemény tudatába. Legutóbb akkor volt kampánylap, amikor a kilencvenes évek elején támogatta Jörg Haider külföldiellenes kurzusát és 1994-ben Ausztria uniós tagságát. A Krone kiadója egy populista, aki nem ellensége saját pénzének – véli a Die Presse. Ha a nép úgy gondolja, hogy bírálni kell az EU-t, akkor ő azt megteszi. Többek között ez biztosítja hatalmas példányszámát. Dichand meggyőződése, hogy csak az EU-ellenes álláspont képviseletének köszönhetően tudta a konkurencia megjelenése ellenére megőrizni hatalmas előnyét a versenytárssal szemben. A lap azonban már csak felerészben az övé, másik része az SPD-közeli WAZ-csoporté, amely egyértelműen EU-barát. Így Dichand németellenessége csak még jobban erősíti EU-kritikus attitűdjét. Werner Faymann pártelnök már ifjú szociként jó kapcsolatokat ápolt Hans Dichanddal. „Véletlenül” ott volt a Krone fotósa, amikor a városháza ajtajára kiszögelte „Hét tézis a bécsi városi fiatalokról” című agyszüleményét. A Dichand és Faymann közötti belsőséges viszony nem csak üzleti alapokon nyugszik. Dichand tényleg úgy tekint Faymannra, mint nevelt fiára, többször nyaraltak együtt. Világos, földhözragadt kategóriákban gondolkodó személyek. Faymannal mint kancellárral a Kronen Zeitung néhány évnyi relatív jelentéktelenség után ismét hatalomra jutna.
origo.hu
Agyhalottnak, Soros-ügynöknek nevezi saját EP-képviselőit Magyar Péter - itt az újabb hangfelvétel!
