Ezért is csúsztatás közös nevezőre hozni Görgeit és Gyurcsányt. Előbbi egyáltalán nem szorul szerecsenmosdatásra, utóbbi viszont (hogy őt magát idézzük) „mi az hogy, nagyon is!” 

De ha nem ismerte volna be, akkor is közismert, hogy hazugságok és trükkök százaival, az igazságot tartalmazó közérdekű adatok eltitkolásával sikerült megnyernie – a rossz kormányzás ellenére! – a 2006-os választásokat. Aztán jöttek – a választási ígéretei ellenére! – a kíméletlen megszorítások, majd a békés tüntetők elleni példátlan rendőri brutalitások, a gazdasági válság és a pénzügyi összeomlás, majd mivel nem tudta kezelni a nagyrészt általa előidézett válságot, még a gigantikus IMF/EU-hitel segítségével sem, négy és fél év után – nem pedig hat év után, mint Raáb írja! – Gyurcsány végül elismerte a felelősségét, és kénytelen-kelletlen távozott a miniszterelnöki posztról. Mint mondta: „Ha én vagyok a változások akadálya, akkor ezt az akadályt most megszüntetem”, de azért hozzátette, hogy nem kíván elmenni, nem adja fel a küzdelmet. Szemben Görgeivel, aki haláláig visszavonultan, magányosan élt.

 Ezért kutyulja össze a történelmi igazságot a saját rokon-, illetve ellenszenvével, a szubjektív, elfogult politikai véleményével. Kár, mert lehet, hogy jó történész, de a politikai propaganda hitelteleníti azt is, amit a történelemről valósághűen ír.