Gyógyhatású gejzír – mégsem kell senkinek?

Hasznosítás nélkül folyik el a kárpátaljai Vucskómező (Vucskove) község gejzírje. A gyógyhatású víz mellé a szovjet időkben szanatóriumot kezdtek emelni, de az építkezés azóta sem fejeződött be.

Az ökörmezői járásban található Vucskómező gejzírje régebben naponta négyszer hatalmas vízsugárral 5-7 méter magasra tört fel. A víz nagyon forró és rendkívül sós volt. Emiatt a gejzír környékén 30 centiméter vastag sóréteg ülepedett le. Az emberek – ha sóra volt szükségük – oda jártak, hogy darabokat törjenek le a gejzír vizéből képződött sótáblából – írja a Kárpátalja.net hírportál.

Az 1990-es évek elején egy kohászati kombinát akarta megvenni a területet. A vállalat által a helyszínre kiküldött geológusok elvezető rendszert akartak építeni a gejzírhez. Az elvezető cső utolsó részét meghosszabbították a gejzír melletti folyóig. Akkortól kezdve a víz csakis vízszintes vonalban tör felszínre. A gejzír mellett egy szanatórium építése már korábban megkezdődött, de a Szovjetunió összeomlása után az építkezés leállt.

Vucskómezőn jelenleg csak a szanatórium hatalmas alapzata és a „megcsonkított” gejzír található. A gejzír vize ma már hideg és feleannyira sem sós, mint régen volt. A helybéliek azt mondják, hogy 20 perces időközönként tör fel. A Kárpátok hegyeiben található falu a kárpátaljai méhek otthonaként vált híressé. Az ott készített méz az 1960-as években felkeltette a szovjet méhészek figyelmét is. Néhány évvel ezelőtt a helybeliek a rovarok „dicsőítésére” egy emlékművet is felállítottak.

(MTI)