A hatvanas évek, London külvárosa. Konzervatív, magas elvárású szülők, szigorú leányiskola, oxfordi egyetemi jövőkép. Jenny kitűnő tanuló, minden elvárásnak tökéletesen megfelel. Amikor először találkozunk vele, egy könyvet egyensúlyoz a fején – találó metaforája az egész életének. Lopva dohányzik, megőrül Juliette Greco énekéért, és párizsi életről álmodozik, ahol az emberek „sokat tudnak sok dologról”. A pokolban érzi magát beszűkült szüleivel, Jackkel (Alfred Molina) és Marjorie-val (Cara Seymour), akik szerint csak két választás van: vagy Oxfordba menni, vagy férjhez. Egy esős napon Jenny mellett megáll egy sportautó, és a pár perces útból lassan egy bimbódzó románc alakul ki. David kétszer olyan idős, impozáns életet él, bárokba jár és elitkörökben mozog. Hamar elcsábítja nemcsak Jennyt, de a szüleit is, akik egypercnyi gondolkodás után máris jóváhagyják a kapcsolatot. Mígnem a végén természetesen jön egy fordulat, és bumm, minden megváltozik.
Miközben dübörög a nabokovi Lolita-effektus, a film mégsem arra a megbotránkozó reakcióra épít, amit egy tini és egy 30-on túli férfi viszonya kiválthat. Bár szexuális tartalma merész, de nem törekszik az ösztönök direkt felkorbácsolására, egyetlen szexjelenet sincs a filmben.
Az Egy lányról figyelemre méltóan kerüli ki a csapdákat. Jenny összes naivitásával együtt sem válik áldozattá. Élvezi a koncerteket, a dzsesszklubokat, az elegáns éttermeket és hogy David menyasszonya lehet. Nem lát semmi kivetnivalót David vagy a barátai, Danny és egy valóban szőke nő, Helen viselkedésében. Mindig olyan elbűvölőek, és ezzel veszik le a lábáról. Nem is gondolkodik, csak sodródik. A józan világba az iskola igazgatónője próbálja visszarángatni, aki választás elé állítja: David vagy Oxford. Jenny a feleség szerepét választja, mindent elárulva, amiben eddig hitt. Az irodalomtanára (Olivia Williams) az arcába vágja a kérdést: vajon az okos Jenny is érdekli a barátját, vagy csak a csinos?
Amikor David elviszi Párizsba – és az ágyba – a lány 17. születésnapján, Jenny úgy érzi: a szex a legkevésbé fontos dolog. Teljesen tisztán látja önmagát és Davidet. De hiába minden, a végzetét – és így a kötelező csavart – senki nem kerülheti el. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a történet Oxfordban fejeződik be. Amikor szétpukkan Jenny álombuborékja, mindenki egy kis megelégedettséget érez. Hiszen így van ez rendjén.
A főszereplőt játszó Carey Mulligan szenzációs választás volt, hogy eljátssza, miként válik Jenny egy szürke, rút kiskacsából lenyűgöző szépségű nővé. Mintha Audrey Hepburn tökéletes alteregója lett volna. Mint ahogy David szerepében is brillírozik Peter Sarsgaard, megdöbbentően jól egyensúlyozik a sármos opportunista és a szexuális ragadozó jellemei között.
A film tökéletes realitással ábrázolja a felnőtté válás útján tévelygő fiatal lányok érzelmi válságát. Mindenki felteheti magának ugyanazokat a kérdéseket, melyeket Jenny feltesz, mi is választhatunk az utak közül. Talán mindenki bölcsebb és elégedettebb lesz egy kicsit, és sosem szabad elfelejteni, hogy minden hatalmas láng lecsillapszik egyszer.
