N. Kósa Judit: Ilyennek képzelem a régi vígoperai premiereket: nevetés harsan, taps dördül, amikor a kedvenc énekes perdül a színre, aztán szolid pfujolás, ha az ellentábor üdvöskéjén a sor. De semmi vész, ilyenkor a nézőtér másik fele lendül akcióba. A száz évvel ezelőtti színházakban még mindennapos volt az ilyesmi; a Szépművészeti Múzeumban azonban, pláne egy építészeti-művészettörténeti szakmai kerekasztal-beszélgetésen, merőben szokatlan ez a tempó.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2010. április 29.)
mátyás pince
Palócleves, marhanyak és kacsamáj az Apostolok étterem Irredenta termében
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!