Seszták Ágnes: Néha helyszíni közvetítést adok szűkebb birodalmam felől, a kies Wesselényi utcából, amely túltesz a nyócker pinceszagán is. A kies Wesselényi, legalábbis a körút és az Almássy tér között tündöklő része igazából a büntetőtáborok barakkgyűjteményeire hajaz. A leleményes kerületvezetés úgy rendezte a dolgokat, hogy egyetlen négyzetméter, egyetlen tenyérnyi zöld felület sincs az utcának ebben a szél verte szakaszában. Aki itt lakik, télen-nyáron a hámló tűzfalakat nézi, a szemközti sivár betontömböt vagy a szomszéd lépcsőházat. A Wesselényi utca lakói nem igazán értik, hogyan lehet úgy ébredni, hogy egy kismadár hangicsál az ablak alatti zöld bokron. Amikor a sarki szupermarket huzatából kicsap a hamszin, a szél a port odahordja a kiborogatott szemétkosarak meghatározhatatlan állagú szakadozott papirosaihoz, büdös zacskóihoz, műanyag vackaihoz és jégkrémes papírjaihoz, akkor tényleg úgy nézünk ki, mint egy sivatagi arab város a homokviharban.
A teljes cikket a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.

Újabb harckocsikkal bővült a dandár – képeken mutatjuk a high‑tech páncélos szörnyeket