Erőműből lélegzetelállító múzeum

Erőműből alakították lélegzetelállító múzeummá, amelynek a megnyitása óta eltelt tíz évben 30 millió látogatója volt: ez a londoni Tate Modern, a kortárs művészet temploma.

A kíváncsi tömeg találkozhatott már a neves múzeumban óriáspókkal, a mélybe szántó szakadékkal, legújabban pedig egy fekete lyukkal is. A kiállítások sikere önmagáért beszél, a látványos installációk, a modern művészeti gyűjtemény, valamint a Szent Pál-katedrálisra néző épület elhelyezkedése egytől egyig vonzó a látogatók számára. Nem csoda, hogy a Tate Modern terjeszkedne, bővítésre vár. „Ez egy olyan intézmény, amelyet az emberek közel éreznek magukhoz” – vélekedett az évforduló kapcsán Nicholas Serota, a Tate galériák igazgatója.

A maga nemében már a múzeum épülete is lenyűgöző. A monumentális téglaházat Giles Gilbert Scott álmodta meg a negyvenes években. A Temze déli partján, a Szent Pál-székesegyházzal szemben fekvő épületet az „energia katedrálisának” szánták. A 89 méteres magasságba törő kémény azért 15 méterrel elmarad az átellenben fekvő székesegyház kupolájának magasságától.

A Tate Modern története egyben London változásának története is. Amikor a kilencvenes években a svájci Herzog & Meuron építésziroda elkezdte kidolgozni az üresen álló Bankside Power Station múzeummá való átalakításáról szóló terveket, a londoni városkép is átalakulóban volt. A „Tate-fiók” 2000. május 12-én nyílt meg, a Southwark negyed pedig lepukkant városrészből egy csapásra vált felkapott kerületté. A Temze déli partja hirtelen megint népszerű lett, gombamód szaporodtak az üvegházak, amelyekben csak a gazdagok engedhettek meg maguknak lakást. A környéket Norman Foster Millennium hídja tette még divatosabbá.

A Tate Modernnel a város mellett a művészvilág is mérföldkőhöz ért. Londonnak a Nemzeti Galéria és a Tate Britain révén pompás lehetőségei voltak, de a modern és kortárs művészetnek nem volt saját otthona – nem úgy mint Párizsban és New Yorkban. A múzeum és Charles Saatchi mecénás révén azonban olyan legújabb kori mesterek váltak ismertté, mint Damien Hirst és Tracey Emin.

A galéria gyűjteménye 1900-tól kezdve tartalmaz remekműveket. Az alkotások – köztük Matisse, Picasso, Dalí, Rothko és Beuys munkái – nem időrendi sorrendben, hanem tematikus csoportosítás szerint várják a látogatókat. A recept bevált, ami azt illeti nagyon is: korábban évi kétmillió látogatóval számoltak, ez a szám azonban mára eléri az ötmilliót. A múzeum épp ezért terjeszkedni akar, az elképzelések között egy piramisszerű épület felhúzása és az egykori erőmű olajtartályainak átalakítása is szerepel. A fejlesztések révén a kiállító felület 60 százalékkal bővülne, a feladattal ismét a svájci építészirodát bízták meg.

(MR)