Tóth László, mint helyi háztulajdonos, az ügy horderejét a sukorói kaszinóváros példáját említve úgy mutatta be, hogy ha ezt egy egytől ötig terjedő skálán egyesre értékeljük, akkor a tervezett reptér (ami mögött ismeretei szerint egy svéd és izraeli tulajdonban lévő vállalkozás áll) a skálán legalább 3-asra, 4-esre tehető. A tervek ellen fellépő közel ezer „ügyfél” (többek között Siófok, Almádi és Tihany önkormányzata) a tervek napvilágra kerülése után elérte azt, hogy elutasították a repülőtér engedélykérelmét. (Még 2009. februárjában tartott Balatonalmádiban közmeghallgatást a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, majd azt követően júniusban elutasító határozatot hozott.) A beruházó természetesen fellebbezett, novemberben pedig az országos környezetvédelmi főhatóság megsemmisítette az elsőfokú határozatot, a regionális szervet pedig megismételt eljárásra utasította. Tóth László szerint nem az érvelésükkel volt a gond, egyszerűen annyi történt, hogy a felsőörsi jegyzőt, mint érintettet, elfelejtették bevenni a határozatba, amit így formai okok miatt meg kellett semmisíteni.
A 16 órakor kezdődő és fél kilencig tartó lakossági fórumon megjelentek a befektető képviselői, a cég ingatlanfeljelsztési vezetője és két szakértő is, akik Tóth László szerint a fórum elején azt bizonygatták, hogy „nem lesz itt semmi, ami káros” és csak négy „műveletre” lehet számítani naponta. Ezzel szemben évi 18 ezer le- és felszállást emlegettek korábban és negyedóránkénti „műveletre” kérték az engedélyezést – mondta Tóth László. A beruházó emberei után a tiltakozók kerültek sorra, több mint harmincan szóltak hozzá – civil szervezetek képviselői, akadémikusok és helyi lakosok -, s valamennyien elutasították a tervezett fejlesztést.
A tervezett reptér elleni tiltakozást koordináló Kelet-balatoni Légtérvédő Egyesület és az érintettek két további irányban is várhatóan lépéseket tesznek. Felvetődött az, hogy ha már elkerülhetetlen a ICAO Cat 1-es besorolású, nyilvános, nemzetközi kereskedelmi repülőtér megvalósulása, akkor az óriásgépek Veszprém irányából ereszkedjenek le és emelkedjenek a magasba. Tóth László szerint ez eddig azért nem jöhetett szóba, mert Veszprémben jóval nagyobb ellenállásra számít a befektető. A tiltakozók felteszik azt a kérdést is, hogy egy 5,5 milliárdos értékre becsült repülőtérhez hogyan juthatott hozzá potom egymilliárdért.
Nagy a dugó az M0-snál
