Az eseményen egyes jelentések szerint háromezer meghívott vendég vett részt, köztük a világ 16 államfője. és biztatóan sikerült beiktatási beszéd is: két szomszédjával is rendeződni látszik a megromlott viszony. A perui El Comercio megtudta, hogy Juan Manuel Santos átadta azt a három laptopot Ecuador elnökének, a technokrata-szocialista Rafael Correának, amit még 2008. március elsején szerzett meg abban a kettős – légi és szárazföldi – csapásban, amelyet ecuadori területen mért a radikális marxista gerillaszervezet, a FARC egyik táborára.
A hordozható számítógépek tartalma Uribe mandátumának végéig mérgezte a két ország viszonyát. A keleti szomszéd vezetője, Hugo Chávez is olyan kedvezően fogadta Santos első elnöki beszédét, hogy a venezuelai államfő azonnal találkozót javasolt a megromlott viszony rendezésére. A harmadik biztató jelet a nagyon meggyengült radikális marxista gerillaszervezet vezetője, Alfonso Cano kapta július 30-án tett béketárgyalási ajánlatára, ugyancsak a beszédben: nem ellenzi a párbeszédet, ha az erőszak megszüntetésének céljával ülnek tárgyalóasztalhoz. De az új elnök hangsúlyozta, hogy továbbra is küzdeni fog a lázadók ellen.
„Elnökdinasztia” alakult?
A kedden már 59 éves új államfő nem előzmények nélkül került posztjára, családjának egyik tagja már viselte az államfői vállszalagot: Eduardo Santos nagyapjának testvére volt, aki 1938-1942 között kormányozta Kolumbiát a liberális párt színeiben. Juan Manuel Santos ugyanúgy a liberális párt tagja volt, mint nagyapai leszármazottja, és elődje, Álvaro Uribe, de már mindketten Uribe sajátos konzervatív-liberális irányzatának követői, amióta a most távozó államfő kormányába hívta 2006-ban. A Santos-családról még annyit érdemes tudni, hogy földbirtokosok voltak, és mind a mai napig Kolumbia legbefolyásosabb családjának számítanak.
Santos világéletében felelősségteljes, komoly és szorgalmas fiú volt, aki szívesebben társalgott felnőttekkel, mint kortársaival. Ki tudta használni a születése folytán ölébe hullott helyzeti előnyöket, és személyesen ismerte országa legfontosabb politikusait. Jó tanuló is volt, ezért könnyedén elvégezte többek között az egyesült államokbeli Kansas Egyetemet, de előtte a bostoni Harvardon a családi hagyományhoz hasonlóan ő is felsőfokú újságírói tanulmányokat folytatott. Társadalmi helyzetétől merőben szokatlan módon olyasmire vállalkozott, ami egyáltalán nem jellemző jómódú társaira: beleszagolt a katonaéletbe, és kitöltötte a kétéves és egyébként kötelező sorkatonai szolgálatot. A jutalom: népszerűség a hadseregben, amely később végre olyan civilt látott a védelmi tárca élén, aki értette és átlátta az ő problémáikat is.
Santos, a csapatépítő vezető
Az Uribe-korszak után rá váró nagy feladatok olyan emberre várnak, aki nem szokott megrettenni nagyságuktól. Nagyon megválogatja munkatársait – a legjobbakból -, hagy nekik elég mozgásteret, és megbízik bennük. Az őt ismerők szerint különösen nehéz helyzetekben látszott, hogy mennyire alkalmas bármilyen tárca ellátására. 2008 július másodikán nem sokan bíztak a Sakk Hadművelet sikerében – ekkor szabadult ki a több mint hat éve elrabolt elnökjelölt, Íngrid Betancourt -, mert a hadsereg tudta, hogy rendkívül kockázatos az akció. Ő azonban annak ellenére zöld utat adott a mentőakciónak, hogy kudarca esetén biztos le kellett volna mondania. Többek között így ellensúlyozza az elnöki poszthoz időnként elengedhetetlen személyes vonzerő hiányát. Munkatársinak megválasztását máris igazolja a FARC vezetőjének július végi tárgyalási ajánlata: a sajtó kiderítette alelnökjelöltjéről, Angelino Garzónról, hogy azért esett rá Santos választása, mert nem akárkinek volt egyetemi évfolyamtársa. A volt kommunista Garzón ugyanis azzal az Alfonso Canóval járt egy évfolyamra, aki most a FARC vezetője.
Botrányok, Santos kevésbé ismert oldala
26 éve vele élő felesége, María Clemencia Rodríguez szerint férje olyan ember, aki ellenállást, és irigységet kelt. Ő elkötelezett, fegyelmezett, rendszerető és felkészülten okos embert ismert meg benne. A másik oldal tud róla mást is mondani: az újságírónő María Jimena Dussán szerint becsvágyának nincs határa, ezt bizonyítja egész politikai pályafutása. Szerinte keresztülgázol akár barátain is, ha céljait keresztezik: elnökjelölt vetélytársáról, és barátjáról, Rafael Pardóról például elterjesztette, hogy titokban megállapodásra készül a marxista gerillákkal. A védelmi tárca élén is botlott: a falsos positivos botránya azokat a szerencsétlen áldozatok tömegét hozta felszínre, akik egyszerű civilek voltak, a hadsereg mégis gerilláknak könyvelte el őket. Statisztikai siker gyanánt. Azt még kevesebben tudják róla, hogy 1997-ben – még a liberális párt színeiben – ő javasolta az akkori elnöknek, Ernesto Samper (1994-1998) elnöknek, hogy adjon át egy nagy területet a gerilláknak a hadműveletek leállítása érdekében. Csak Samper utódja, a konzervatív Andrés Pastrana (1998-2002) vette át Santos korábbi és végül rejtett polgárháborúba torkolló javaslatát.
(wikipedia.org, eltiempo.com, semana.com – Kolumbia, elpais.com, elmundo.es, abc.es – Spanyolország)
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
