Pesthidegkúton csütörtöktől vasárnapig ünnepelték a Klebelsberg Kunó Emléktársaság tizedik, Tormay Cécile születésének 135., Dohnányi Ernő halálának ötvenedik évfordulóját. Az ünnepség középpontjában a Klebelsberg-emlékdíj átadása és a Dohnányi–Klebelsberg–Tormay irodalmi pályázat legjobb munkáinak díjazása állt. A november 11-étől november 14-ig tartó ünnepségsorozat nyitánya a Volt egyszer egy Napkelet című film volt, amelyet Jobbágy Éva rendező, újságíró, a Tormay Cécile Emléktársaság vezetője rendezett és szerkesztett Erdősi Károly, a Klebelsberg Kunó Emléktársaság ügyvezető elnöke produceri irányításával. Ebben a filmben Jobbágy Éva rendező az Ismerős Arcok zenekar tagjaival és Simó József előadóművésszel együtt idézte föl a méltatlanul elfeledett magyar író, Tormay Cécile, az általa alapított irodalmi folyóirat, a Napkelet, a lap holdudvarához tartozó világhírű muzsikus, Dohnányi Ernő és a folyóirat létrejöttét támogató vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó emlékét.
Schmitt Pálné Makray Katalinról, a Klebelsberg-díj idei kitüntetettjéről Jókai Anna elnök elmondta, hogy a köztársasági elnök felesége tíz éven át segítette a Horthy-korszak kiemelkedő kultúrpolitikusa, Klebelsberg Kunó hagyományainak továbbörökítését. Klebelsberg Kunó a magyarság életének tragikus pillanatában, a trianoni országcsonkítás után teremtett iskolákat, erősítette meg a hitoktatást, és támogatta a magyar kultúrát, mert tisztában volt azzal, hogy a nemzet fölemelkedését csak az erkölcs és a kultúra, a kiművelt magyar fők hozhatják el. Hasonló szellemben tartotta zsűrielnöki összegzését Pósa Zoltán író, költő is, aki elmondta, hogy a méltatlanul elfelejtett Tormay Cécile azért vált már a Horthy-korszakban is erős befolyással rendelkező baloldali liberalizmus céltáblájává, mert A bujdosó könyve című, kétrészes regényében leleplezte Károlyi Mihály hazaárulását, az őszirózsás forradalom nemzetellenességét és a tanácsköztársaság iszonyatát. A korabeli baloldali sajtó a jelenlegi médiagyakorlatához hasonló eszközökkel, az írónő magánéletének aljas megrágalmazásával kergette halálba a szívbetegséggel küszködő Tormay Cécile-t. Kevesen tudják, hogy az írónő nem csak nominálva volt Nobel-díjra, 1937-ben már odaítélték neki a legmagasabb világirodalmi elismerést, ám mivel 1937 áprilisában elhunyt, nem kaphatta meg. A Nobel-díj szabályai ugyanis drákóiak, posztumusz jelleggel nem csak a pénzösszeget, a címet sem nyerheti meg senki sem. Méltatlan feledésre ítélte Tormay Cécile-t, valamint a Bartókkal, Kodállyal azonos jelentőségű világhírű komponista, karmester-zongoraművészt, Dohnányi Ernőt 1990-ig a kommunizmus kultúrpolitikája, ahogy a rendszerváltozás után is háromszor visszatérő szocialista–liberális kormányzatok is. A mostani ünnepség megrendezése is jelzi, hogy az áprilisban megválasztott új kormány Klebelsberg Kunó nemzetmentő oktatás, vallásügyi és kultúrpolitikáját tekinti etalonnak – mondotta el a két író. A zsűri tagjai, Czigány György költő, Medvigy Endre irodalomtörténész, Pósa Zoltán író, Takaró Mihály irodalomtörténész dolgát megkönnyítették és megnehezítették a remek pályaművek, számos profi alkotó és tehetséges új arc feltűnésével.
Első díjat kapott a Prospero jeligéjű pályázat szerzője, a keszthelyi Mandl Erika A zenés színház kritikája a Napkeletben és a Ruralia Hungarica jeligével induló pályázó, a budapesti Baranyai Katalin A Napkelet zenekritikai rovata és a magyar kultúra sorskérdései című dolgozatával. A második díjat, 50 ezer forint pénzjutalmat Naptündér jeligével a Sorsok és dalok – A zene szerepe Tormay Cécile életművében című pályamű nyerte el, szerzője Lőrincz Éva. Holtversenyben harmadik díjat kapott Furkó Zoltán és Kollarits Krisztina irodalomtörténész. Számos szép különdíj is gazdára talált.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Budapest vezetése politikai terrorizmust követ el
