„Tudom, hogy a keret tagjai várnak a pénzükre, de hiszem, hogy a mostani helyzet nem okozója a negatív eredményeknek.” Kovács Zoltán, az Újpest labdarúgócsapatának klubvezetője nyilatkozott így a minap. A fenti mondatból kiderül, a közel 10 éve még milliárdos büdzséből gazdálkodó Újpest FC-nél ma már nemhogy játékosvásárlásra nem telik, de a fizetések havi folyósítása is komoly gondot okoz. A problémákat a csapatkapitányi karszalagot viselő Tisza Tibor is elismerte, sőt a támadó a Duna Televíziónak azt mondta, a hosszabb ideje a negyedik kerületben játszók utoljára hónapokkal ezelőtt láttak pénzt a számlájukon. Ezt orvosolni kell, hiszen ez nem mehet így a végtelenségig, fogalmazott nyíltan Tisza.
Az újpesti gondokkal kapcsolatban először az Újpest FC sportigazgatójához, a szurkolók által dalba foglalt korábbi lila-fehér ikonhoz, Kovács Zoltánhoz fordultunk. A lilák „Kokója” nem az akadémiai rendszerben látja a kiutat, és vallja, tisztán marketing alapon nem lehet megmenteni a magyar focit.
– Az Újpest FC nem tagadta a sajtóban nyilvánosságra kerülő hírt, mely szerint tartozásai vannak a játékosok felé. Szó van esetleg valamilyen hallgatólagos megállapodásról a klub és a futballisták között a csúszó fizetések kapcsán?
– Ez téves információ, ugyanis nem a fizetések csúsznak, hanem az egyéb juttatások kifizetéseivel akad gond. Utóbbi is csupán a régebb óta Újpesten játszók esetében jelent problémát. Sajnos a nálunk kialakult helyzet magyar betegség, de még egyszer szeretném leszögezni, hogy az alapfizetések pontosan megérkeznek a számlákra.
– Érkezett jelentősebb befektetői ajánlat a klubhoz azóta, hogy Kovács Péter főtulajdonos csökkentette tulajdonrészét?
– Megkeresések természetesen voltak az elmúlt időszakban, sőt azt mondhatom, hogy az újpesti utánpótlást támogató GDF Suez érkezésével igen jelentős céggel büszkélkedhetünk. A velük megkötött szerződés lassan lejár, és reméljük, hogy nem lesz akadálya a hosszabbításnak. Annyit még szeretnék megjegyezni, hogy a klub másik tulajdonosa, Tolnai Sándor nagyon régóta segíti pénzével az Újpestet, úgyhogy óriási köszönet jár neki a részünkről.
– Magyarországon egyre több klub próbálkozik az akadémiai rendszer kialakításával, melynek egyik nem titkolt célja, hogy a minőségi fiatalokat később értékesítse az egyesület. Az Újpest ezzel szemben inkább a felnőtt csapatba kívánja beépíteni a kiemelkedő tehetségeket. Egy újpesti akadémia felállítása bevételi forrásnak sem lenne utolsó, nem?
– Az a fajta futballakadémia, mely játékoseladásra neveli a fiatalokat, tévesen gondolkozik. Itthon véleményem szerint nem ez a helyzet. A felcsúti intézmény például a Videoton első csapatához szeretné irányítani a legjobbakat. Az MTK-nál vegyes a kép. Úgy gondolom, hogy elsőként a hazai élvonalban kell bizonyítania az akadémistáknak, és csak aztán külföldön próbálkozni. Szülőként megint csak nem lehet célja senkinek, hogy azért adja a gyerekét az intézménybe, hogy aztán rögtön messzire kerüljenek egymástól. Újpesten egyébként a jövőben szeretnénk megnyitni egy sportkollégiumot, de ez természetesen pénzkérdés.
– Őze István az UTE és a Sportfólió Kht. közötti perről, illetve rendkívül hideg kapcsolatról beszélt, az Újpest FC ellenben meg tudott egyezni a társasággal. Hogyan sikerült megállapodni?
– Nem kötöttünk túl jó szerződést, úgy is mondhatnám, hogy ránk nézve meglehetősen előnytelen kontraktust voltunk kénytelenek aláírni. A magas bérleti költségekkel kapcsolatosan csak annyit szeretnék megjegyezni, biztos vagyok benne, hogy a deklaráltan sportbarát kormányzatnak nem lehet célja a jelenlegi helyzet fenntartása. Senki sem akarhatja, hogy a futballistáknak egyszer csak ki kelljen költöznie a stadionból, a hokisoknak és a birkózóknak pedig csarnokaikból. Ha Magyarországon körülnézünk, akkor viszont igenis találunk példaértékű együttműködést. Véleményem szerint a Videoton és a Debrecen példája abszolút követendő. Az Újpest számára is.
– Megenged egy fogósabb kérdést a végén? Piacképes klub az Újpest? Ezt a jelzőt ugyanis a magyar labdarúgásban talán egyedül a legnagyobb rivális Ferencváros kapcsán szokták említeni.
– Egyértelműen az! A marketingfelmérések és a nézettségi adatok mind ezt támasztják alá. Sokat mosolygok azon, amikor az egyetemi professzorok tankönyveikben próbálják meg felépíteni a magyar labdarúgás marketingmodelljét. Magyarországon ennél sokkal mélyebbre kell menni ahhoz, hogy megértsük, miért nem járnak annyian a mérkőzésekre, és a helyzet megoldása is jóval alaposabb munkát igényel.
A negyedik kerületben egyelőre nem indult meg a lavina, pedig nyár óta látványos mélyrepülésbe kezdett több szakosztály is. A vízilabdázóktól nagyjából egycsapatnyi játékos távozott, minőségi ember pedig hírmondónak sem maradt. Ugyancsak a nyáron Benedek Tibor és néhány, korábban Újpesten pólózó játékos megkereste a klubot, és felajánlotta segítségét, de a megállapodás kútba esett.
A jégkorongozók a pólósokhoz hasonló mélységekben járnak, ificsapatuk nulla győzelemmel és tizenhárom vereséggel a tabella utolsó helyén áll a bajnokságban. A lilák legutóbb a Fraditól kaptak egy hetest hazai pályán. A lila-fehér fanatikusok utolsó segélykiáltásként meghirdették a Magyar Jégkorong Összefogás napját, melynek egyetlen célja volt, megmenteni szeretett csapatukat a megszűnéstől.
Az újpesti problémákat szerettük volna a lehető legközelebbről megismerni, és több próbálkozás után végül eljutottunk az egyesület klubigazgatójához, Őze Istvánhoz. A lila-fehér klubvezető készséggel válaszolt a kellemetlenebb kérdésekre is, és őszintén beszélt a lila-fehérek napi megélhetési gondjairól is.
– Kezdjük a pólócsapattal. Mikorra datálódik a pénzügyi problémák kezdete?
– Két éve kezdődtek a gondok, de már előtte sem volt kánaán Újpesten. A támogatók innentől kezdve – az egyre gyászosabb gazdasági helyzet miatt – kisebb összeggel tudták csak támogatni a klubot, de volt olyan cég is, amelyik egyáltalán nem folyósított tovább.
– Nyáron Benedek Tibor úgy nyilatkozott, hogy Dala Tamással és Vince Balázzsal ingyen az egyesület segítségére siettek volna. Ha ez igaz, miért esett kútba a megállapodás? Előbbi úgy látta, „pici dolgokon múlt a megegyezés”.
– Nem jól látja. Igen, volt megkeresés Benedekék részéről, de ők nem a szakosztályt szerették volna megmenteni, hanem saját egyéni vállalkozásukhoz szerették volna megszerezni az UTE nevét. Ha valaki úgy gondolja, hogy egy 125 éves egyesület nevét kiszervezheti egy magánvállalkozásba saját érdekei mentén, az nagyon téved. A megállapodás tehát nem rajtunk múlt, mi szívesen veszünk bármilyen segítséget.
– Mik a vízilabda-szakosztály kilátásai? Érkezhetnek új játékosok a rendkívül meggyengült csapatba? Jut pénz az uszodabérletre? Egy szóval van remény a túlélésre?
– Először is az uszodáról. Jelenleg a BVSC-uszodában edzünk, és nagyon jól érezzük magunkat. Sokkal jobban, mint a sportuszodában, ezért is jöttünk el…
– No meg persze a magas bérleti díj miatt, nemde?
– …Igen, a Margit-szigeten jóval magasabb összeget kellett fizetnünk. A Szőnyi úton normális bérleti díjat kértek, amit mi is elő tudunk teremteni. A játékospolitikát sajnos ugyancsak a rendelkezésünkre álló büdzséhez kell alakítanunk. Ez pedig azt jelenti, hogy idén már nem lesz lehetőségünk nagy neveket igazolni. Ha a pénzügyi problémákról beszélünk, azt mondhatom, hogy szinte az egész magyar sport az új adótörvényekre vár, ehhez kívánja igazítani a költségvetését. Mi is így vagunk ezzel. Szeretném megjegyezni, hogy az UTE szakosztályai kizárólag saját és támogatói forrásokból tartja fenn magát. Ehhez képest, ha a vidéki vagy a többi fővárosi klub felé fordulunk, azt látjuk, hogy a költségvetés jelentős hányadát adóforintokból kapják a klubok. Kérdem én, az UTE miért nem részesül ilyen támogatásban? Szerencsénk van, hogy az újonnan felálló újpesti önkormányzat úgy határozott, hogy megemeli a működési költségekre fordítható összeget. A rendelkezésünkre álló összeg az elmúlt években 20-30 millió forint volt. Megint a vidékiek felé fordulok, akikhez az önkormányzati támogatásból ennek sokszorosa folyik be, van ahol ez az összeg a százmilliót is eléri.
– A jelenlegi helyzetben milyen célkitűzését helyeztek a csapat elé?
– Bent kell maradni az első osztályban, a jelenlegi körülmények között ez lehet a maximum elvárás. Teljesen amatőr a csapatunk, és az utolsó helyen állunk, de mindent megteszünk a cél elérése érdekében.
– A jégkorongszakosztály szintén napról napra él, mióta a főtámogató Bőle Dezső nem kívánt tovább pénzt ölni a UTE-ba. Az ő távozása volt a „pont az i-n”, vagy korábban nem volt gond a kifizetésekkel?
– A támogató kiválása hatalmas problémát jelent. Az utánpótlásban rengeteg gyermeknek kell edzéslehetőséget biztosítani, ez pedig edzők nélkül nem megy. Van olyan szakember, aki 60-70 ezer forintból tengődik egy hónapban. Gondolja csak meg, ha valaki ennek sokszorosát kapja meg csúsztatva, talán még ki lehet pótolni az előző haviból, na de ebből? Egyedül a röplabdásoknál rendezettek az anyagi körülmények, a többi szakosztály sajnos csak vergődik jelenleg. Az UTE jövője a levegőben lóg.
– Az újpesti jégcsarnok a Sportfólió Kht. tulajdonában van, az egyesületnek pedig óriási összegeket kell kifizetnie havonta. A társasággal többször is összerúgta a port az UTE korábban, sőt felmerült az is, hogy a klub nem használhatja a továbbiakban a létesítményt. Nem lett volna ésszerű megvenni a csarnokot, és a hiteltörlesztés után ingyen használni?
– A Sportfólióval, majd később a Nusival (Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet) rengeteg konfliktusunk volt, előbbivel szemben egy ízben még birtokháborítási pert is indítottunk, mert nem engedtek be bennünket edzeni. A jégcsarnok megvásárlása ettől függetlenül soha nem merült fel opcióként, ez óriási költséget jelentene az UTE számára. A labdarúgók valahogyan dűlőre jutottak a Sportfólióval, mi viszont nem tudtunk zöld ágra vergődni velük. A csarnok bérleti díjával mellesleg nem lenne gond, az üzemeltetése az, ami óriási összegeket emészt fel.
– Az ifikkel felálló hokicsapat az utolsó helyen áll a bajnokságban. Egy 13 bajnoki címmel büszkélkedő szakosztály esetében mivel lehet motiválni ilyenkor a játékosokat, milyen célt tűztek ki eléjük?
– A cél elvileg a bennmaradás lenne, de mivel az első osztályból nem esik ki senki, így marad a tisztes helytállás.
– A szurkolók is megmozdultak, látva csapatuk mélyrepülését. Az általuk megszervezett Magyar Jégkorong Összefogás elérte a kívánt célt?
– A Brassó elleni meccsre hirdették meg a kezdeményezést szurkolóink, amely rendkívül szimpatikus dolog, de sajnos ettől még semmi sem oldódik meg. A szurkolói összefogás nem hozott jelentős bevételt, maximum rávilágított elkeserítő helyzetünkre. A gesztus mindenesetre rendkívül kedves, főleg, hogy hagyományt teremtett – minden évben sor kerül majd az eseményre – zárta szavait Őze István.
Ahogyan azt a magyar sportban már megszokhattuk, a végveszélyben lévő UTE néhány szakosztálya még a válságos napokban is szállítja a világszintű eredményeket. Elég, ha csak Németh Róbert csapatban elért vb-bronzérmét (öttusa), Krajnyák Zsuzsa világbajnoki ezüstjét (kerekes székes vívás) vagy Berki Krisztián rotterdami világbajnoki címét említjük tornában. Azt a kérdést azonban előbb-utóbb az újpesti (és persze az egész magyar) sportnak fel kell tennie: meddig lehet még fokozni a nyomást a sportolókon és a szakosztályokon. Ha a pekingi lecke kevésnek bizonyult, ugyan mire várunk még?
