Ha az ember kitart, és nem riasztja az első néhány perc, akkor a Gru átváltozik egy szívmelengető mesévé, elkápráztató vizuális megoldásokkal. Miután egy másik gonosztevő lenyűgözi a világot azzal, hogy ellopja a gízai piramist, Gru kitalálja, mivel is vághatna vissza: ellopja a holdat (nem, nem a kicsi holdat, és nem is Vegasból, hanem az igazit). Befogad három árva kislányt és az apró, sárga kis minyonjaival elkezdi kidolgozni a tervet. (Ezek a kis minyonok majdnem ellopják a filmet Grutól, akár a csigák az Elvitte a víz című filmet.) Gru akármennyire is a kemény és törhetetlen gonosztevőt igyekszik alakítani, mégis leigázza három kislány, és a szülővé válás gőzhengere is átmegy rajta.
A főszereplő Gru szláv akcentussal beszél, és mintha a 70-es évek Bond-filmjeiből maradt volna itt. Vektor, a taknyos bunkó ősellenség pedig a fiatal Austin Powers karakterét hozza a narancssárga tréningruhájával. A film nem csak a kicsiknek nyújt szórakozást, hemzseg a felnőtteknek szánt utalásoktól: a Gonosz bankja régebben a Lehman Brothersé volt, az előcsarnokban a hitelektől összegörnyedt alakok tartják az oszlopokat, de ott van a nem is finom utalás a Mission: Impossible-re és A cápára is. És igen, átélhetjük mi is legnagyobb hullámvasútélményünket, csak a kimenetele lesz más, mint a valóságban – remélhetőleg.
Ezen túl pedig biztos számos szülő kapta ölbe gyermekét és szorongatta, hálát rebegve, hiszen a film egyik szála éppen a szülővé válásról szól. Kicsit giccsesen bemutatva, hogy a világ milyen sivár és szürke, ám ha gyermek lép az életünkbe, minden habkönnyűvé és rózsaszínné válik. És miközben a szülők szeme párás lesz a hálától, a gyerekek (és a gyermektelen felnőttek) nagyokat kacaghatnak a sárga csatlósokon, akik bunyóznak, bénák és viccesen nevetnek.
És persze ott van az öreg Senkiházi professzor is, ő olyan, akár James Bond Q-ja, kütyükkel segíti a főhőst, csak épp félreért mindent: fánkrobot helyett funky robotot, tűzfegyver helyett bűzfegyvert kreál.
Minden világossá válik, és rögtön lehull a gonosztevő köpenye, amikor látjuk Gru anyját, aki sosem dicsérte és mindig kinevette fiát álmáért, hogy egyszer eljut a holdra. Gru csak az anyjának akarna megfelelni. És végül egy olyan dologgal sikerül, amire nem is gondolt.
Minden évben temetik a 3D technikáját és átkozzák, amiért csak pluszpénzt akarnak vele kicsalni a nézők zsebéből. Ám az Universal megtalálta a módját, hogyan legyen szórakoztató és adjon mélységet. Azt, hogy jól működött, mutatta az is, hogy több kisgyerek kinyújtotta a kezét, hogy megfogja az „előtte” lévő szereplőket, tárgyakat. És aki nem rohant azonnal a kijárathoz, még kapott egy kis sziporkázást a minyonoktól. Nem az eredetiségével nyűgözhet le minket a Gru, de egy jól sikerült turmixot szürcsölhetünk, minőségi szórakozást ígér kicsiknek és nagyoknak is. És csak reménykedhetünk, hogy a film után egyik gyerek se néz ránk, hogy „elhozod nekem a holdat?”.
origo.hu
Űrutazók, figyelem! – Megérkezett a nagy űrutazási kvíz!
