A világgazdasági válság elmélyülésének idején, 2008 őszén tartott első találkozót még az együttműködés jellemezte. Világos volt, hogy csak a gazdasági erőközpontok összehangolt lépéseivel lehet a pénzügyi rendszert stabilizálni és a globális recessziót megállítani. Egy évvel később, a pittsburghi értekezleten Barack Obama amerikai elnök arról beszélt, hogy a Húszaknak együttes erővel sikerült visszarántani a világgazdaságot a szakadék széléről. 2010 őszére azonban nem sok maradt a nagy egyetértésből, az összekapaszkodásból széthúzás lett.
A csütörtökön kezdődő kétnapos csúcstalálkozót előkészítő maratoni, 14 órás tárgyaláson minden ország ragaszkodott a saját álláspontjához, és heves vita bontakozott ki. „Többen felemelték a hangjukat, és senki sem volt hajlandó kompromisszumra. Még a terem ajtaját is nyitva kellett tartani, annyira felforrósodott a levegő” – mondta Kim Jun Kjung, a rendező dél-koreai kormányzat szóvivője.
Eltér a szereplők felfogása
A feszültséget főként az okozza, hogy szögesen eltér a legfontosabb szereplők felfogása a növekedés beindításának és a világgazdasági egyensúlytalanságok leküzdésének módszereiről. Angela Merkel német kancellár például a találkozó elé időzített szerdai nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy Washington pénzügyi politikája – a 600 milliárd dolláros újabb gazdaságösztönző csomag – rendkívül kockázatos. „Senkinek sem állhat érdekében, hogy újabb piaci buborékok alakuljanak ki. Most inkább arra kellene törekednie mindenkinek, hogy a válságot megelőző időszakhoz képest tartósabb és fenntarthatóbb növekedési pályára álljon a világgazdaság.”
Merkel hangoztatta azt is, hogy Németország nem támogatja az amerikai pénzügyminiszter javaslatát, amely szerint a Húszaknak kötelezettséget kellene vállalniuk arra, hogy a hazai össztermék (GDP) 4 százaléka alá szorítják a folyó fizetési mérleg hiányát, vagy többletét. A legmélyebb ellentét az Egyesült Államok és Kína között feszül. Washington hosszú ideje azzal vádolja a pekingi vezetést, hogy a jüan alacsonyra szorított árfolyamával szerez előnyt az exportra termelő vállalatoknak. Az árfolyam-politika bírálói a jüan felértékelését szorgalmazzák, Peking azonban elutasítja a követelést.
Árfolyamháború van kibontakozóban
Hasonló vád éri Amerikát is, a likviditás mesterséges felduzzasztása a dollár gyengüléséhez vezet, ami más országokban nehéz helyzetbe hozza az exportra termelő vállalatokat – kifogásolják sokan. Elemzők szerint valóságos árfolyamháború van kibontakozóban, aminek egyik hatása, hogy számos deviza túlzottan felértékelődik. Nagy fejlődő országok – például Brazília és Indonézia – már korlátozzák is a tőkeáramlást a felértékelődés veszélye miatt. Mindenkinek megfelelő zárónyilatkozatot tető alá hozni így igen nehéz lesz – jósolják megfigyelők. Ráadásul más égetően fontos témák is szerepelnek a napirenden, köztük a kereskedelmi korlátozások feloldásának kérdése, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001 óta húzódó tárgyalási fordulójának lezárása, valamint energetikai és klímavédelmi ügyek.
A G20 a globális gazdasági folyamatokról való legfelsőbb szintű eszmecsere és egyeztetés legfőbb fóruma. Háttérbe szorította a korábbi hasonló, rendszeresen megrendezett tanácskozásokat. Központi szerepe azt a felismerést jelzi, hogy hiábavaló volna a világgazdaság ügyeiről a nagy feltörekvő országok nélkül tárgyalni, hiszen Kína, India vagy éppen Brazília a folyamatokat alapvetően meghatározni képes szereplővé fejlődött. Ugyanezt mutatja, hogy a múlt hétvégén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa jóváhagyta a tagországok közti szavazati arányok átalakítását. A kvótaarányok módosítása révén az Egyesült Államok és Japán után Kínáé a harmadik legtöbb szavazat az IMF kormányzótanácsában. Kína mögé szorult Németország, Franciaország és Nagy-Britannia is, és az első tízbe került Kína mellett India és Brazília, Oroszország pedig a tizedikről a kilencedik helyre lépett előre a 187-tagú IMF-ben. A korábbi első tíz ország közül most hiányzik Kanada és Szaúd-Arábia.
„Ez a történelmi megállapodás a legalapvetőbb kormányzási átalakítás az alap 65 éves történetében, és az eddigi legnagyobb módosítás a befolyás elosztásában a felzárkózó és fejlődő országok javára, elismervén növekvő szerepüket a világgazdaságban” – kommentálta a fejleményt Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója.
(MTI)
