Ha valaki azt hinné, hogy „romano-hungarikumról” van szó, téved. Szinte minden, ami a romániai magyarság sérelmei között szerepel, uniónk nagyobb dicsőségére leképezhető a litvániai lengyel kisebbség helyzetére is. Pláne, hogy a negyedmilliósra becsült (de az asszimiláció folytán gyérülő) litvániai lengyelség aránya ugyanúgy hat százalék körül van és ugyanúgy gyakorlatilag egy-két nagy körzetre koncentrálódik (amott elsősorban Vilniusra, a főváros körzetére), mint a magyar Romániában. A litván hatalom nem mondható nagyvonalúnak a lengyel kisebbséggel szemben. Akadályozza a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák elhelyezését, nem ismeri el a lengyel ábécét, (vö. a mi Rákóczink Szlovákiában Rakoci), visszaszorítja a lengyel nyelvű oktatást, ordítóan keveset költ a lengyel kultúrára, mindennek a tetejébe hűtlenséggel vádolja a saját lengyeljeit, litvánabbnak mondja náluk az oroszokat, ukránokat, zsidókat.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2011. július 4.)
origo.hu
Több vonat sem fog járni a ferencvárosi óriásbomba miatt szombaton
