Ha valaki azt hinné, hogy „romano-hungarikumról” van szó, téved. Szinte minden, ami a romániai magyarság sérelmei között szerepel, uniónk nagyobb dicsőségére leképezhető a litvániai lengyel kisebbség helyzetére is. Pláne, hogy a negyedmilliósra becsült (de az asszimiláció folytán gyérülő) litvániai lengyelség aránya ugyanúgy hat százalék körül van és ugyanúgy gyakorlatilag egy-két nagy körzetre koncentrálódik (amott elsősorban Vilniusra, a főváros körzetére), mint a magyar Romániában. A litván hatalom nem mondható nagyvonalúnak a lengyel kisebbséggel szemben. Akadályozza a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák elhelyezését, nem ismeri el a lengyel ábécét, (vö. a mi Rákóczink Szlovákiában Rakoci), visszaszorítja a lengyel nyelvű oktatást, ordítóan keveset költ a lengyel kultúrára, mindennek a tetejébe hűtlenséggel vádolja a saját lengyeljeit, litvánabbnak mondja náluk az oroszokat, ukránokat, zsidókat.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2011. július 4.)
Aczél Endre: Többféle Trianonok
2011. 07. 04. 6:58
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!