Bevallom, az első perctől fogva nem értettem, miként hihette el lényegében a fél világ és főként a New York-i ügyészség, hogy a dolog úgy megtörténhetett, amint azt a szobalány állította. Sokféle változatot el lehetett képzelni, egyedül azt az egyet nem, amelyet pedig készpénznek vettek rendőrök, publicisták, közemberek. Mármint azt, hogy valaki kilép a fürdőszobából, ha meztelenül, ha sem, s csak úgy nekiront a soha nem látott szobalánynak. Hogy már ismerte és volt köztük valami, netán előbb enyelegtek, avagy éppenséggel alkudoztak (a hírek szerint a nő szex-szel egészítette ki szállodai jövedelmét), ezt mind el lehetett képzelni, miként azt is, hogy a felajzott férfi semmibe veszi a nő visszakozását és erőszakra ragadtatja magát, ami természetesen szintén bűntett. Ám a szobalány ilyesmiről nem beszélt, s a vád ekként azon a képtelenségen alapult, amit viszont az összes verzió közül egyedül tekinthettünk elképzelhetetlennek.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2011. július 4.)
origo.hu
Itt vannak a legújabb kormányzati döntések - élőben a Kormányinfó
