időjárás 24°C Annamária, Tihamér 2022. július 1.
logo

Vokspóker Amerikában

Csontos Csaba
2000.11.16. 23:00

Ragaszkodnak a szabályaikhoz az amerikaiak. Az Egyesült Államok ugyan még viszonylag fiatal ország, ám ragaszkodik a kialakult tradíciókhoz. Ezekről gyakran még akkor sem kíván lemondani, ha a világ nagyobbik részében már nem egészen úgy intézik a dolgokat, ahogy náluk.Jó példa erre az az elnökválasztáskor alkalmazott elektori rendszer. A demokratikus országok döntő többségében közvetlen választási szisztéma van érvényben. Ezekben az országokban az a jelölt nyer, amelyik több szavazatot szerez. Az Egyesült Államokban ezzel szemben mindmáig ragaszkodnak az elektori rendszerhez. Ez a közvetett választási modell sokáig kiállta az idő próbáját, és szinte mintaszerű kiegyenlítődést teremtett a különböző méretű és lélekszámú államok között. Most azonban felrobbant a mindig is benne rejlő bomba, hiszen a modern amerikai történelemben, amióta csupán két nagy párt jelöltje verseng igazán eséllyel az elnöki hivatal megszerzéséért, először történhet meg, hogy az a politikus, aki országosan több szavazatot gyűjtött, elveszítheti az elektori szavazást.Az elektori rendszer kialakulása történelmi alku eredménye, és utólag a kor szükségszerű termékének tekinthető. Az Egyesült Államok alapító atyái eleinte sokat vitatkoztak azon, hogy országuk első számú vezetőjét a törvényhozás (a kongresszus), vagy a nép válassza-e meg. Az alkotmány kidolgozásakor a déli, nagyobb területű, ám kevesebb szavazóval rendelkező államok attól féltek, hogy a népesebb északi fél érdekei érvényesülnek a közvetlen elnökválasztásokon. Ők kényszerítették ki kompromisszumként az elektori szisztémát, amely föderalista elveket tükröz. Eszerint minden államban gyakorlatilag külön választást bonyolítanak le. Az elnöki posztot pedig az nyeri el, aki megszerzi az elektori voksok többségét. Minden egyes államban felállítanak egy úgynevezett elektori kollégiumot. Ezen testületek létszáma államonként változó. Minden állam annyi elektorral rendelkezik, amennyi képviselője ül a törvényhozás két házában (két szenátor és a képviselőházi tagok száma). A szisztéma eddig jól működött, és egyetlenegy eset kivételével nem alakult ki ellentmondás az országosan öszszesített szavazatok (popular vote) és az elektori voksok megoszlása között. Csak 1888-ban történt meg az, hogy az veszített a végelszámolásban, aki országosan több szavazatot szerzett. Ez az egy, tulajdonképpen apró történelmi „baleset” nem tudott véget vetni az elektori szisztéma karrierjének. A jelenlegi patthelyzet, valamint az elektori és a „népi” szavazatok közötti ellentmondás miatt azonban sokan úgy vélik, hogy az amerikai választási rendszer elavult, megérett a változtatásra.Az elektori rendszert a kívülállók azért tartják igazságtalannak, mert minden államban „a győztes mindent visz” elve érvényesül, vagyis a nyertes az adott állam valamennyi elektorának voksát megszerzi. A közvetlen választáshoz szokott országok lakóiban némi joggal felmerül a kérdés: vajon egy-egy elektornak minden esetben arra az elnökjelöltre kell-e leadnia a voksát, amelyik államában diadalmaskodott? Huszonhat államban nincs ilyen kötöttség, vagyis elméletileg egy-egy elektor „megszegheti” a szokásjogot, és „átszavazhat”. Erre volt is már néhány precedens. Ráadásul a „szabályszegő” elektort, néhány állam kivételével, nem lehet megbüntetni.Most tehát ezeknek a „puha” státusú elektoroknak a kezében van, hogy ki lesz az Egyesült Államok 43. elnöke. Mialatt a demokraták és a republikánusok jogászai Floridában a bíróságokon vívják élethalál-küzdelmüket, már megkezdődtek a spekulációk arról: mi lesz december 18-án, amikor az elektorok hivatalosan is leadják szavazatukat, és eldöntik, ki költözhet a Fehér Házba. A szavazatszámlálásban vesztesnek látszó Gore-nak már csak két reménye marad, ha elnök akar lenni: az egyik a jogi csűrés-csavarás. Ebben nem áll jól. A másik (és ez már elsősorban nem rajta múlik): egy esetleges „elektori összeesküvés”. Az 538 elektori voksból a győztesnek legalább 270-et kell megszereznie. Bushnak, a levélben leadott floridai szavazatok beszámítása nélkül, a jelenlegi állás szerint 271 szavazata lehet. Könnyen látható, hogy akár két „átszavazó” esetén is mekkora zűrzavar alakulhat ki. Még az sem kizárható, hogy a szombati floridai eredményhirdetés után a vesztes bírósági keresetek sorával igyekszik majd lassítani a floridai elektori testület felállítását. Amennyiben egy ilyen procedúra elhúzódása miatt december 18-ig a floridai elektorok nem tudják leadni szavazataikat, akkor nélkülük, a maradék 513 elektor voksával választják meg az új elnököt. Egy ilyen szituáció csak Gore-nak kedvezhet, hiszen Florida nélkül ő vezet.Látható, hogy nagy, túl nagy a kísértés a demokrata elnökjelölt számára, hogy valamilyen módon megnyerje az egyszer már elveszettnek hitt választást. Hiszen országosan ő kapott több szavazatot, a döntőnek számító Floridában csupán néhány száz vokssal kevesebbet szerzett, s a különbségen minden egyes újraszámolásnál lefaragott valamit. Ráadásul egy regisztrált demokrata választók lakta megyében támogatóinak tévedése miatt több ezer szavazócédulát érvénytelenítettek. Minden adva volt arra, hogy egy nagyszabású jogi akcióval megtámadják a floridai szavazatszámlálás eredményét. Gore persze próbál úgy tenni, mintha a voksokért folyó, immár jogi csatározáshoz semmi köze nem lenne, az a legkevésbé sem érdekelné. Eközben mindkét tábor a küzdőtérre eresztette sztárügyvédekből és alkotmányjogászokból álló „harci alakulatait”.A bíróságon zajló ütközet és a pártok között egyre élesebb PR-háború előrehaladtával az amerikaiak egyre inkább elveszítik a türelmüket, és egyre nő az Al Gore-ra nehezedő társadalmi nyomás. A politikai elemzők a republikánus Richard Nixon példáját emlegetik, aki 1960-ban kis különbséggel maradt alul John F. Kennedyvel szemben. Nixon választási stábjához több bejelentés is érkezett választási csalásokról, a vesztes elnökjelölt azonban az ország érdekeire hivatkozva nem élt a bírósági jogorvoslat lehetőségével. Most sokan valami hasonlót vártak Gore-tól is. A történelmi párhuzam adott, a mai helyzet azonban már lehetetlenné teszi a „szép” visszavonulást. Úgy tűnik, Gore stábja még mindig kampányt folytat, pedig a választók már egyszer leadták voksaikat; Bush pedig kormányának tagjait keresi, pedig még nem hirdették ki győztesnek. Lassan már nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz az elnök, hanem hogy a végső győztesnek mekkora lesz a legitimitása és az elfogadottsága ezután az egyre kínosabbá váló perpatvar után. Tisztán alkotmányjogi szempontból az elnök hatalma nem lesz kevesebb, és jogkörei sem csorbulnak azáltal, hogy adott esetben mondjuk a legkisebb különbséggel nyer, és ad abszurdum egyetlen szavazat dönt megválasztásáról. A mostani cirkusz után azonban mindkét jelöltnek hatalmas tekintélyvesztéssel kell szembenéznie. Amennyiben a jelenlegi állás szerint vezető Busht választják elnöknek az elektorok, akkor neki azt fogják felemlegetni, hogy országosan kevesebb szavazatot gyűjtött, mint riválisa, hogy csupán a választási rendszer sajátosságai miatt lehet az ország első számú vezetője, aki ráadásul az egyik legszorosabb eredményt hozó Floridában bíróságon támadta meg a szavazatok kézi összeszámolását – vagyis félt annak végkimenetelétől. Gore, ha mégis rá esne a választás, még Bushnál is többet „kapna” a közvéleménytől. Ő lenne ugyanis az az elnök, aki csupán valamiféle jogi cselsorozattal, esetleg elektori „összeesküvéssel” kerülne hatalomba, aki nem volt képes nagyvonalúan, az ország érdekeit szem előtt tartva belenyugodni vereségébe, és addig számoltatta a floridai szavazatokat, ameddig neki kedvező eredmény jött ki.Legkésőbb december 18-án, az elektorok szavazásakor kiderül, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A menetrend következő állomásaként pedig a szenátus elnöke, a jelenlegi alelnök, Al Gore a kongresszus két házának közös ülésén kihirdeti a végeredményt. Valószínűleg úgy jár, mint Richard Nixon 1961-ben, akinek az a dicstelen feladat jutott, hogy alelnökként, a szenátus elnökeként kellett bejelentenie választási vereségét. Vagy – bár ennek most egyre kisebb az esélye – egy esetleges fordulat esetén az idősebb George Bushhoz (1989) és Martin Van Burenhez (1837) hasonlóan a saját diadalát hirdesse ki a törvényhozás előtt. A döntés már nem a választók kezében van.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.