A gulágosok kapnak rendkívüli juttatást

Az egykori gulágosok megkapták, illetve a közeljövőben megkapják a nekik járó rendkívüli juttatást – nyilatkozta lapunknak Menczer Gusztáv, a Központi Kárrendezési Iroda Társadalmi Kollégiumának elnöke, cáfolva az ezzel ellentétes vélekedéseket.

Menczer Gusztáv, aki kilenc évet raboskodott a Szovjetunió börtönlágereiben, szomorúnak nevezte, hogy éppen azok az emberek bírálják a 2000/267-es kormányrendelet végrehajtását, akiknek tisztában kellene lenniük a jogszabály alkotó szándékával, a jogosultak körével és a rendelet egyéb tartalmával. Utalva a Recski Szövetség vezetőjének lapunkban tett állításaira, Menczer Gusztáv – aki elnöke a Szovjetunióban Volt Magyar Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) – úgy fogalmazott: többen nagyon helytelenül összekeverik a többféle jogcímen Szovjetunióba elhurcolt magyar állampolgárok körét, és rossz általánosítással mindenkit gulágosnak neveznek.
Valójában háromféle jogcímen hurcoltak el magyar állampolgárokat: hadifogolyként, polgári személyként és politikai okból elítéltként. Az első kettőbe tartozók a GUVPI (a hadifoglyok és az internáltak ügyeivel foglalkozó főigazgatóság), a harmadik jogcímen elhurcoltak pedig a GULAG (a javító kényszermunkára elítéltek ügyeivel foglalkozó főigazgatóság) felügyelete alá tartoztak. Az utóbbiakat nagyrészt hadbíróságok ítélték el. A korabeli szovjet jogrendszer szerint azonban ítéletet hozhattak a különleges hatáskörrel felruházott tanácsok, ügyészségek és ügyészek is. A büntetés letöltése azonos körülmények között történt. Az első két csoporthoz tartozókat, ellentétben a genfi konvencióban foglaltakkal, 36–40 hónapig tartották fogságban, és ítélet nélkül kötelezték őket kényszermunkra. Erre a célra a Szovjetunióban, a bolsevik diktatúra alatt külön táborokat építettek. A hivatalos adatok szerint az elhurcoltak száma 750 ezerre tehető. Ezen belül a polgári személyek száma – akiket a szovjet nómenklatúra internáltnak nevezett – csaknem ötvenezer fő volt. Mintegy 450 ezren tértek haza, s hozzávetőleg 350 ezer túlélő, házastárs élt a kárpótlás adta lehetőségekkel. Az elítéltek átlagban 110 hónapot raboskodtak, a pontos létszámuk viszont még nem állapítható meg. A polgári személyek közül Magyarországon körülbelül 1600-an részesültek a kárpótlásból.
Menczer Gusztáv úgy véli, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság „történelmileg megalapozatlanul” döntött a különleges juttatásról szóló kormányrendelet kiterjesztő jogi értelmezésével. Szerinte a Recski Szövetség elnöke téved, hogy a fenti, bonyolult kérdés kutatásával senki nem foglalkozott. Több történész kutatott rész-kérdeseket, de összefoglaló kutatói tanulmányok is készültek. Külön kutatócsoport alakult az egész témakör feltárására, amelynek tagja Menczer Gusztáv is. E műhely a múlt évben tartotta első tudományos ülését, s jegyzőkönyvét a XX. Század Intézet, a Történeti Hivatal és a Szorakész kiadványban publikálta. A szovjet bíróságok és más szervek által elítéltek ügyeinek felülvizsgálata folyamatban van, így csak azokról lehet pontos adattal rendelkezni, akiknek okmányai 1959 és 1991 között beérkeztek a az Igazságügyi Minisztérium katonai főosztályához, majd annak megszűntével a kárpótlási kollégiumhoz. Annyi azonban ismeretes, hogy még mintegy 12 ezer per felülvizsgálata van hátra. Menczer Gusztáv úgy tudja, a kormány rendezni akarja annak a mintegy ötezer meghurcoltnak a kárpótlását is, akik hosszú ideig raboskodtak a szovjet lágerekben, ám jelenleg nem részesülnek a különleges juttatásban. A kérdés rendezése – tette hozzá – meglehetősen bonyolult lesz, hiszen a még élő volt hadifoglyok és polgári személyek, a jogosult özvegyek száma meghaladja a százezret.