November 5-én, hétfőn nem tarthatott zárószavazást a parlament a terrorizmus elleni küzdelemről és a pénzmosás elleni szigorúbb fellépésről szóló törvényjavaslatról, pedig az ország nemzetközi megítélése szempontjából nem elhanyagolható kérdésről volt szó. Az történt ugyanis, hogy az MSZP-frakció szavazataival nem támogatta a házszabálytól való eltérést, így akadályozva meg a gyorsított eljárás lehetővé tételét. Mindeközben Horn Gyula exminiszterelnök, az MSZP prominens képviselője azt közölte, a kormány magatartása veszélyezteti hazánk EU-csatlakozását. Állította ezt annak ellenére, hogy a tények azt mutatják: a szocialisták – és az őket támogató szabad demokraták – azok, akik szembementek Európával, noha végül, a november 27-i ülésnapon nagy nehezen, de az ellenzékiek is megszavazták a terrorizmusellenes törvénycsomagot. A szocialista ellenzék ellenállása miatt ugyanakkor késlekedik az alkotmány módosítása, minek következtében a 19 NATO-tagország közül egyedül csak Magyarországon kell parlamenti engedély ahhoz, hogy a szövetséget ért külső támadás esetén az ország rendelkezésre bocsáthassa légterét vagy repülőtereit. Ez minden más NATO-tagállamban már önálló kormányzati hatáskör, nálunk nem – miközben szavakban Kovács László pártja a terrorizmus elleni harc fontosságát hangsúlyozza. (Annak ellenére nem született megállapodás ebben a kérdésben, hogy Medgyessy Péter – brüsszeli látogatásakor – állítólag „megígérte” Lord Robertsonnak, a NATO főtitkárának az alkotmánymódosítás támogatását.)
Úgy tűnik, Medgyessy – a szocialisták miniszterelnök-jelöltjeként – nem tudta kellő hatékonysággal továbbítani és megértetni a szocialista frakcióval a brüsszeli üzenet lényegét. A kormányfőjelölt és pártja, illetve az MSZP frakciója között enyhén szólva sem olyan a kapcsolat, amely jövő tavasszal gyümölcsöt teremne, és természetesen nem javít ezen a kapcsolaton a napokban kipattant Medgyessy elhíresült Gresco-lobbibotránya sem. Nem is csoda, hogy Medgyessy Péter felvetette: meg kell erősíteni azt a szövetséget, amelyet korábban a párttal és a frakcióval kötött. A következő eset szintén ez támasztja alá. Történt ugyanis, hogy az MSZP-frakcióból többen nem ajánlották Medgyessynek a 301-es parcellában való koszorúzást október 23-án, mondván, ezzel újabb támadásnak teszi ki magát és az MSZP-t is. Medgyessy mégis elment és a kifütyülés nem is maradt el… Hogyan is fogalmazott annak idején az MSZP? Az olyan jelölteket, akikre a gyanú árnyéka csak kicsit is rávetül, nem indítják a választásokon…
Az MSZP politikájának hitelességét aláássa további két eset is. Az egyik a Szabadi-ügyben, a másik pedig a zárszámadási törvény kapcsán tanúsított szocialista magatartás.
Nézzük először a Szabadi-ügyet! A szocialisták kinevezésük pillanatától kezdve élesen támadták a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetőit, Torgyán Józsefet és Szabadi Bélát, számtalanszor követelték lemondásukat. Miután a miniszterelnök által a KEHI-nél kezdeményezett vizsgálatok köztörvényes bűncselekmények alapos gyanúját tárták fel, az egyébként kormánypénzen világutazó Szabadit fel is mentették hivatalából. Most, amikor lehetőség lenne az agráriumban a Torgyán–Szabadi-féle visszaélések feltárására, az MSZP – eddigi magatartásával szembehelyezkedve, önmagát meghazudtolva – Szabadit (és Torgyánt) védi. Tette ezt először a mentelmi bizottság ülésén, amikor az MSZP képviselői nem javasolták a volt politikai államtitkár mentelmi jogának felfüggesztését. Ezt követően a frakció ülésén megszavazták, hogy mégis támogatják Szabadi kiadatását. Másodszor pedig a november 8-i parlamenti szavazásnál álltak Szabadi Béla mellé, amikor mindöszsze csak 15-en (!) szavazták meg a mentelmi jog felfüggesztését a 136 fős szocialista frakcióból, 42-en tartózkodtak, 79-en pedig egyáltalán nem szavaztak. Az MSZP mindig a közélet tisztaságáért emelt szót, de úgy látszik, hogy a szavakat ezúttal sem követték tettek.
Kovács László, miután megpróbálta magyarázni az MSZP cselekedeteit, még önmagával is ellentmondásba keveredett. Először agresszívan támadta a kormányt, hogy az milyen „koncepciós eljárást” folytat Szabadi ellen, majd később azt bizonygatta, hogy az agrártárcánál történő visszaélésekre ők már rég felhívták a figyelmet. Hiába, egy párt ellentmondásos döntéseit egy pártelnöknek sem egyszerű megmagyarázni…
Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető a zárszámadási törvény szavazásakor. Történt ugyanis, hogy a szavakban oly szociálisan érzékeny MSZP nemet mondott például a nyugdíjemelésre, a közalkalmazotti béremelésre és az egészségügyben dolgozó ápolónők bérkiegészítésére. Nehéz akkor hitelesnek tekinteni a 150 milliárd forintos egészségügyi „tűzoltócsomagot” sürgető legnagyobb ellenzéki párt magatartását, amikor a zárszámadás elvetésével az egészségügyi szférának juttatott több mint kilencvenmilliárdra is nemet mondott. Úgy látszik, hogy a 136 fős szocialista frakcióból mindössze három képviselőnek tűnt fel ez a feltűnő ellentmondás. Ők ugyanis igennel mertek szavazni a törvényre, vélhetően azért, mert fontosabbnak tartják választóik érdekeinek hiteles képviseletét – amire egyébként felesküdtek! –, mint az MSZP rigorózus frakciófegyelmét.
Ebből a néhány esetből is jól látszik, hogy az MSZP-n belül egyre több ellentmondásos, zavarodott nyilatkozat lát napvilágot, amelyek a közvélemény-kutató intézetek legfrissebb jelentéseivel (az MSZP csökkenő választási esélyeivel) vélhetően szorosan összefüggenek. Márpedig a 2002-es parlamenti választásokat az a párt fogja megnyerni, amelyik hitelesebbnek mutatkozik a választópolgárok és elsősorban a bizonytalan szavazók előtt. Ha az MSZP politikai retorikáját nem hozza összhangba cselekedeteivel, akkor nem sok jóra számíthat 2002 tavaszán.
A szerző egyetemi hallgató (ELTE BTK politológia tanszék)
pécs
A csőd szélén tántorog a baloldali vezetésű pécsi önkormányzat
