A belterületi földügy történetének legújabb fejezete ismét arról szól: az önkormányzatok sikerdíjas szerződésekkel akarják megszerezni a törvényes ellenértéket. Megbízottjaik olyan cégek, amelyek nevében bennfentes információkkal rendelkező egykori ÁPV-s dolgozók járnak el. Az önkormányzatok az elmúlt hónapokban több pert is megnyertek, ráadásul mindjárt az első tárgyalási napon, ugyanis az ÁPV Rt. azonnal elismerte adósságát. A bíróság tízmillió forint perköltség kifizetésére kötelezte a vagyonkezelőt, amely ezt az önkormányzatok által okozott kárként értékelte és rendőrségi bejelentést tett.
Az önkormányzatokat a rendszerváltó években számos törvény juttatta vagyonhoz azzal a törvényhozói céllal, hogy autonómiájuk gazdaságilag is biztosított legyen. Már 1989-ben jogszabályban mondták ki: a társaságokká átalakuló volt állami vállalatok belterületen fekvő földjei értékének megfelelő üzletrészt, illetve részvényt a földterületek fekvése szerinti önkormányzatok kapják meg. Később újabb törvények rendelkeztek például a tanácsi alapítású vállalatokból járó önkormányzati jussról is.
Az Országgyűlésnek azonban nem sikerült olyan törvényeket alkotnia, amelyek egyértelműen rendelkeztek volna az önkormányzatokat megillető vagyon mértékéről és a kiadás módjáról. A vagyonjuttató törvények több ezer volt állami vállalatból az önkormányzatokat megillető járandóságról rendelkeztek több mint háromezer önkormányzat javára.
A vagyonátadás folyamata soha nem volt konfliktusoktól mentes. A vagyonátadó bizottságok például megtagadták az önkormányzatokat gázközművállalatokból megillető jussának kiadását. Emiatt több mint ezer per indult a vagyonátadásra létrehozott bizottságokat felügyelő belügyminiszter ellen.
Mire az Alkotmánybíróság 1998-ban kimondta, hogy a teljes belterületi gázközművagyon az önkormányzatokat illeti meg, akkorra az ÁPV Rt. a gázszolgáltató vállalatokat – számos jogi szakértő szerint semmis szerződéssel – eladta külföldi befektetőknek.
Az állami privatizációs szervezet a gázszolgáltatók többségi tulajdonjogát 1995 decemberében körülbelül ötvenmilliárd forintért értékesítette, és ennél az összegnél jóval magasabb kártérítésre kényszerült a már említett alkotmánybírósági döntés következtében.
A belterületi föld utáni járandóságok kiadását a 90-es évek elején az ÁPV Rt. jogelődje, az Állami Vagyonügynökség kezdte meg az 1989-es törvény végrehajtásával. Csakhogy a Csepi Lajos vezette vagyonügynökség úgy döntött: kreál egy önkormányzati vagyonapasztó képletet, és ezzel az önkormányzati vagyonrészre is ráhárítja a társaság gazdálkodásából eredő veszteségét.
Ha nem így számoltak volna, számos cégnél fordult volna elő, hogy az önkormányzat a belterületi földvagyonának értéke alapján többségi tulajdonosi pozícióba kerül. Néhány privatizációt ez esetben a többségi tulajdonos önkormányzat vezényelt volna le.
Csepegtetett juss
A Csepi-képlettel apasztott önkormányzati jusst az önkormányzatok átvették, ám néhány ügyvédi iroda (közöttük az 1000. Számú Ügyvédi Iroda) és néhány önkormányzati vagyonvisszaszerzésre szakosodott tanácsadó cég (Horus Rt., Vektor Rt.) felvilágosította az önkormányzatok nagy részét, hogy kevesebbet kaptak belterületi földjeik után, mint ami járt volna nekik. Perek indultak, és 1995 őszére megszületett az a precedenssé vált legfelsőbb bírósági ítélet a Dunaferr-ügyben, amely szerint törvénysértő módon csepegtették a vagyont. Mivel azonban „ketyegett a kamatbomba” a ki nem adott vagyon után, az ÁPV Rt. olyan gyors megoldást keresett, amely nem terheli meg túlzottan a költségvetést.
A gyors megoldás iránti kormányzati akarat vezetett végül a Tocsik-botrányhoz. Az ÁPV Rt. külső tanácsadója által kimunkált megoldási javaslat lényege az volt, hogy a volt állami vállalatok átalakulási vagyonmérlegei alapján kidolgozott egy számítási módszert a befogadási szint megállapítására. A jogásznő húszszázalékos késedelmi kamattal számolt, mert ezt tartotta jogosnak. Azok az önkormányzatok, amelyek ezzel a számítási móddal egyetértettek, rövid határidőn belül megkapták járandóságukat. Ezt megkönnyítette a Vektor Rt. által jóval korábban összegyűjtött több mint húszmilliárd forintnyi önkormányzati igény. Egy szóbeli megbízás alapján már 1995 decemberében megkezdték az alkudozást az ÁPV külső tanácsadója és a Vektor képviselői.
Zavarta az alkufolyamatot, hogy ez idő alatt a Fővárosi Bíróságon eljáró bíró az önkormányzatok javára a jegybanki alapkamat kétszeresét (akár 54 százalékot) is megítélte késedelmi kamatként, más bíróságok viszont a polgári törvénykönyv szerinti húszszázalékos kamatkövetelést ítélték jogosnak.
A kamatról szóló jogvita végére csak évekkel később tett pontot jogegységi döntésében a Legfelsőbb Bíróság, amely a polgári törvénykönyv szerint járó húsz százalékot tartotta jogosnak.
Az önkormányzati vagyonkiadásra alkalmazott alkut, mint vagyonátadó megoldást, sokan támadták. A Tocsik-botrányban szereplő kétcsomagnyi elintézett ügyért a vagyonkezelő tanácsadója áfával együtt 804 millió forintot kapott sikerdíjként, ezért összesen tízmilliárd forint megtakarítást igazolt az ÁPV-nek. Az önkormányzatokat képviselő ügyvédi irodák 5-10 százalékos, míg például a Vektor Rt. 10-18 százalékos sikerdíjat is elért. Ezek a közvetítők az önkormányzatnak megszerzett vagyon mértéke után számíthatták díjukat.
A Tocsik-ügy azért nőtt kormánybuktató méretűvé, mert a két hatalmon lévő párthoz közel álló cégek munka nélkül – színlelt alvállalkozói szerződésekkel – megcsapolták a jogásznő sikerdíját több mint háromszázmillió forinttal.
Az MSZP és az SZDSZ nevében eljáró Boldvai László – jelenleg is országgyűlési képviselő – szocialista politikus és Budai György, az SZDSZ-hez közel álló vállalkozó ténykedését a Fővárosi Bíróság első fokon befolyással való üzérkedésnek, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság zsarolásnak minősítette, és új eljárásra utasította az első fokon eljáró bíróságot.
„Hecckampány kezdődik”
A jelenleg csaknem száz önkormányzatra kiterjedő, belterületiföld-jusst érintő büntetőeljárásnak semmi köze a Tocsik-ügyhöz. Így minden alapot nélkülöz a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, Zongor Gábor által megfogalmazott vélemény, miszerint „a Tocsik-ügy felmelegítésével választások előtti hecckampány kezdődik a települések ellen”. Információink szerint eddig nem merült fel annak gyanúja, hogy az eddig kifizetett sikerdíjakból illetéktelen magánzsebekbe vagy pártpénztárakba is jutott volna.
Garamvölgyi Lászlótól, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk: a rendőrség az ÁPV Rt. bejelentésére szeptember 7-én rendelte el a nyomozást ismeretlen tettesek ellen hűtlen kezelés és üzleti titoksértés gyanúja miatt. Garamvölgyi elmondta, hogy csaknem száz önkormányzatnál nyomoznak, ugyanis az 1999-ben hozott jogegységi döntést követően, miközben az ÁPV Rt. kifejezte szándékát, hogy folyamatosan teljesíti fizetési kötelezettségét, aközben az önkormányzatok közül eddigi ismereteik szerint majnem százan sikerdíjas szerződésekkel társaságokat bíztak meg a járandóságuk peres úton való megszerzésére. A rendőrség sziszifuszi munkával minden egyes érintett önkormányzat szerződéskötésének körülményeit megvizsgálja – fűzte hozzá a szóvivő.
Értesülésünk szerint az ÁPV bejelentésére indult büntetőeljárásnak nincs semmilyen politikai vonatkozása. Ugyanis több mint ötven független, alig harminc ellenzéki és csaknem húsz kormánypárti polgármester által vezetett település érintett a büntetőügyben az önkormányzati oldalon. Sokkal figyelemreméltóbb azonban az igencsak pontos információkkal rendelkező tanácsadó cégek szerepe. A büntetőeljárásban érintett települések zömét néhány cég kereste meg azzal, hogy segít kihozni a még ÁPV-nél lévő járandóságot. E cégek között találjuk a BRO Consulting Kft.-t, a Vida és Társa Bt.-t, a Kardinál Merkant Kft.-t, az LBY Kft.-t, valamint az EcoGraph Bt.-t.
A legtöbb önkormányzatot képviselő BRO Consulting 1997. január 1-jén alakult egymillió forintos törzstőkével. A cég ügyvezetője Rozsnyai István, korábban az ÁPV Rt. munkatársa volt. A 2001 januárjában alapított EcoGraph Bt.-t Kuty Ákosné jegyzi, míg a Kardinál-Merkant Kft.-t Szegedi György.
A zuglói önkormányzatot mindhárom cég megkereste, és a képviselőknek úgy tűnt, ajánlatuk alapján úgy viselkedtek, mintha valójában egy cég lenne a három társaság, hiszen felosztották a feladatot maguk között: a BRO Consulting kiválasztott nyolc cégre, a Kardinál-Merkant másik háromra adott ajánlatot, míg az EcoGraph csak a kamatkövetelésekre adott ajánlatot. A zuglói testület ülésén egy képviselő elmondta: „tíz éve – kormánytól függetlenül – az önkormányzatok nem kapnak információkat, az ÁPV Rt. összes váltásánál folyamatosan tűnnek el adatok. Ezek a cégek valamiről tudnak, amiről az önkormányzatok nem tudnak”. Egy másik alkalommal kiderült: a cégek mögött volt ÁPV-s munkatársak állnak, akik rendelkeznek azokkal az adatokkal, amelyek alapján pontosan lehet tudni, milyen jogos követelésekkel léphetnek fel az önkormányzatok. Ebben első látásra semmi törvénysértő nincs, érthetetlen tehát, hogy például Zuglóban miért zárt ülésen, titokban tárgyaltak a jogos önkormányzati jussról.
Fizet a vagyonkezelő
Csakhogy az ÁPV Rt. korábban jogegységi döntést kezdeményezett a Legfelsőbb Bíróságon, hogy tisztázódjék: a belterületi járandóságok kifizetéséről rendelkező 1992. évi törvényt miként kell jogkövető módon végrehajtani. Ugyanis korábban jogvita volt arról, hogy melyik átalakulási vagyonmérleg szerint kell meghatározni az önkormányzati jusst, a települések által is véleményezett tervezet szerint-e, avagy a végleges, már a társaság által készített és a cégbíróságra is benyújtott vagyonmérleg szerint. Az 1999-ben hozott jogegységi döntés alapján a tervezet szerint kell számítani a járandóságot. Az is eldöntendő kérdés volt, hogy az adott cég privatizációjából befolyt vételár erejéig kell-e fizetnie az ÁPV-nek, vagy az ÁPV teljes bevételével kell-e helytállnia ezekért az önkormányzati követelésekért. A Legfelsőbb Bíróság e tekintetben is az önkormányzatok számára hozott kedvező döntést, vagyis az ÁPV-nek bármilyen bevételéből teszi is, a lényeg, hogy ki kell fizetnie az önkormányzati járandóságot.
Az ÁPV már a jogegységi döntés kezdeményezésekor hirdetményekben tájékoztatta az önkormányzatokat, hogy kész fizetni, csak a későbbi perek elkerülése végett jogegységi döntést kért. Amikor ez megszületett, minden érintett önkormányzatot külön levélben keresett meg, kifejezve szándékát, hogy húszszázalékos késedelmi kamattal növelve minden jogos igényt folyamatosan kielégít.
Egy lezárt büntetőeljárás. Alsózsolca korábbi polgármestere, Horváth János az első elítélt a legújabb belterületi ügyben. Horváthot – vélhetőleg nem az ÁPV Rt. bejelentése alapján – idén szeptember 5-én jogerősen hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság hűtlen kezelés bűntette miatt. A polgármester a képviselő-testület megkérdezése nélkül bízta meg a BRO Consulting Kft.-t, hogy járjon el az önkormányzati járandóság megszerzése érdekében. A megyei közigazgatási hivatal a jogerős ítélet kihirdetése napján felfüggesztette a polgármestert tisztségéből, és szeptember 25. óta már új vezetője van a településnek. Zsíros Jánosné, Alsózsolca új polgármestere lapunknak elmondta: a település 3,8 millió forint sikerdíjat fizetett ki feleslegesen a BRO Consulting Kft.-nek.
magyar válogatott
Négy újonccal készül a vb-selejtezőkre a magyar válogatott
