Sikeres egyezkedés Bonnban

A bonni Afganisztán-konferencia második napján a résztvevők a tervezett politikai megoldások részleteinek megvitatásával folytatták tárgyalásaikat. A vita mindenekelőtt akörül forgott, hogy az Északi Szövetség milyen mértékben hajlandó a többi csoporttal megosztani azt a hatalmat, amelyet a tálibok elleni harcok alatt ragadott magához.

Csökkentek az ENSZ-küldöttség gyors megoldásokhoz fűzött reményei, valószínűleg azért, mert az Északi Szövetség nem adott határozott választ arra a kérdésre: hajlandó-e beleegyezni – a világszervezet javaslatát elfogadva – abba, hogy nemzetközi békealakulatokat állomásoztassanak Afganisztánban. Hírügynökségi jelentések azonban utalnak arra is, hogy az Északi Szövetség esetleg hajlandó volna elfogadni külföldi békefenntartó erők jelenlétét az országban.
A petersbergi konferencián további fontos témának számított az emigrációba kényszerült volt király, Mohammad Zahir sah szerepe. A neki szánt feladatokról azonban eltérnek az egyes népcsoportok nézetei. Az ENSZ-képviselők megítélése szerint egyébként a konferencia hangulata továbbra is biztató, de a helyzet gyorsan megváltozhat. „Óva intek mindenkit attól a reménytől, hogy a háború hosszú évei után most minden problémára megoldást találjunk!” – hangoztatta Francesc Vendrell ENSZ-különmegbízott, Lakdhar Brahimi helyettese, aki hozzátette azt is, hogy Afganisztán jövőbeni államformájával kapcsolatosan további nehézségek várhatók.
A konferencia résztvevőihez intézett üzenetében Kofi Annan, az ENSZ főtitkára és Joschka Fischer német külügyminiszter is kifejezte, hogy Afganisztán komoly anyagi támogatásra számíthat, amennyiben vezetői eleget tesznek bizonyos követeléseknek. A világszervezet szavahihető intézmények felállítását helyezi előtérbe. „A nemzeti kibékülés révén át kell törni a nyomor, az ínség, a konfliktusok és az erőszak ördögi körét. Minden egyéb törekvés elé kell helyezni a nép érdekeit” – hangzott az ENSZ-főtitkár felszólítása. Fischer ismételten rávilágított arra, hogy a nemzetközi szövetség hajlandó „mélyen a zsebébe nyúlni”, hogy hosszú távú anyagi segítségről gondoskodjék. Ennek fejében az afgánoknak megbízható és jogerős politikai struktúrákat kell kiépíteniük, különös tekintettel az emberi szabadságjogokra. Ide tartozik a nők egyenjogúságának az elismerése is. „Vissza kell adni a nők méltóságát és jogait, helyet kell nekik biztosítani mind a politikai, mind a társadalmi életben!” – hangoztatta Fischer.
A tárgyalóteremben egyébként négy hölgy is helyet kapott: kettő a hivatalos küldöttségek soraiban, kettő mint tanácsadó. Az emigrá-cióba kényszerített afgánok úgynevezett ciprusi csoportjának tagja, Fedigheh Balchi újságíróknak kijelentette: „A tálibok brutálisan elnyomták az asszonyokat. Most viszont felcsillan az esély, hogy megteremtsük a nők reneszánszát.” A pesavári csoporthoz tartozó Fatemeh Galiani pedig úgy vélekedett, hogy a konferencia egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy megkezdjék Afganisztán újjáépítését.
A legnagyobb nehézségekkel pillanatnyilag a tudósítók serege küzd. Csak gondosan ellenőrzött forgatócsoportok kaptak lehetőséget arra, hogy a tárgyalások megkezdése előtt felvételeket készítsenek. A riporterek és kommentátorok nagy része a Rajna-parton kikötött hajó, a kilencven méter hosszú „Expo Star 1” fedélzetén végzi munkáját, távol az eseményektől, a sajtókonferenciákon kapott információkra támaszkodva. A négy delegáció vezetői időről időre rövid tájékoztatókat tartanak, közülük hárman anyanyelvükön. A tudósítók közül mindöszsze egy érti őket, a Deutsche Welle rádióállomás afgán osztályának munkatársa. Said Musa Samimy így pillanatok alatt a „sajtóhajó” legértékesebb személyének tarthatja magát, amikor azt fordítja: „mindannyian kiálltak a nemzeti egység, az emberi szabadságjogok és egy átmeneti kormány mellett.” A parton „lehorgonyzott” szatellitkocsikból ezt az örömteljes hírt kürtölik világgá a riporterek.

Szövetségesi intelmek. A német kancellár tegnap óva intette az Egyesült Államokat, nehogy elhamarkodott lépéseket tegyen a terrorellenes harc frontjának kiszélesítése felé. Gerhard Schröder kijelentette, hogy a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés célpontjainak kiválasztásában nagyfokú visszafogottságra van szükség. Különösen érvényes ez a Közel-Keletre, ahol a helyzet könnyen ellenőrizhetetlenné válhat – mondta a kancellár, célzást téve az Irakkal szemben elhangzott keddi amerikai fenyegetésre. A kancellárhoz hasonlóan Joschka Fischer is kijelentette, hogy rendkívül szkeptikusan viszonyul egy Irak elleni katonai akcióhoz, és ez a tartózkodás az egész EU-ra érvényes. A német politikusok a tegnapi figyelmeztetéssel csatlakoztak a brit kormányhoz, amely a hét elején értésre adta: ellenzi, hogy a terrorellenes koalíció újabb országokat támadjon meg. Katonai lépéseket csak azután tehetnének, hogy konkrét bizonyítékok merültek föl egy adott állam bűnrészességére vonatkozóan a szeptember 11-i merényletek kapcsán – hangzott el a londoni alsóház vitájában. (MTI)