MINSZK.Régen várt találkozóként harangozták be már napokkal ezelőtt a minszki lapok Alekszandr Lukasenko belorusz és Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnapi moszkvai találkozóját. Fehéroroszország, különösen pedig a szeptember elején kétes körülmények között újjáválasztott államfő Kremltől függő helyzetére jellemző a felfokozott várakozás. Az átlag belorusz ösztönösen, nosztalgikusan, még az itt erősen élő szovjet reflexekkel viszonyul mindenhez, ami a központhoz, a birodalom egykori fővárosához, Moszkvához kapcsolódik.
Lukasenko tisztában van azzal, hogy Putyinnak tartozik újraválasztásáért, Belorusszia pedig egyszerűen életképtelen lenne mai állapotában a „nagy testvér” nélkül. Mindezeket nagyon jól tudják a Kremlben is, és a látogatás folyamatos halasztásával érzékeltették is a beloruszok „bátykájával”. Az is feltűnő jelzés, hogy a megbeszélésre a tervekkel ellentétben nem a két ország szövetségének keretében került sor, hanem a holnapi ünnepi FÁK-csúcshoz kapcsolva kétoldalú eszmecserének minősítik.
Ezzel összevág, hogy értesülések szerint Putyin amerikai kollégájával találkozva egyetlenegyszer sem használta a szövetségi állam kifejezést a két ország szoros viszonyára, és megvédeni sem volt hajlandó Lukasenkót. Arról nem is beszélve, hogy a két ország uniójának szerződése értelmében egyeztetni kell a fontos külpolitikai kérdésekben, de az orosz elnöknek eszében sem volt ezt tenni látványos nyitása kapcsán.
A majd három hónapot késő személyes gratulációban sem telhet sok öröme a belorusz elnöknek, hiszen ami ehhez járt, az inkább a tartozás felemlegetése volt. A két országot érintő kérdések áttekintésének hivatalos megfogalmazása alatt minszki ellenzéki sajtóforrások szerint például főképp az értendő, hogy Putyin benyújtotta a számlát, amiért hallgatásával is támogatta Lukasenko újraválasztását.
Az ár pedig állítólag nem más, mint hogy a térségben terjeszkedő orosz nagytőke érdekeit követve a Kreml többségi részesedést kér a belorusz nagyvállalatokban, Minszknek meghagyva a szociális terhek kezelését.
Lukasenko ugyanakkor világosan látja, hogy ez erősen megnyirbálja elnöki abszolutizmusát, így aranyrészvényt igyekszik megtartani, de helyzetében aligha állhat ellen e kérésnek sokáig. Ráadásul akkor, amikor a belorusz rubel stabilizálásához elengedhetetlen harmincmillió dolláros újabb orosz kölcsön is a napirenden szerepelt. A látványos, otthon azért jól eladható külsőségek ellenére sincs tehát Moszkvában könnyű helyzetben Lukasenko, no de ahogy mondják, aki tartozik, az ne ugráljon.
Mindezek mellett Putyin a belorusz ellenzék szomorúságára egyáltalán nem szándékozik „ejteni” Lukasenkót. Nagyon megfelel ugyanis Oroszországnak a nemzetközi arénában szalonképtelensége miatt kellemetlen, ám többszörösen függő helyzete nyomán Moszkva geopolitikai érdekeit aligha veszélyeztető, jól kezelhetô minszki szövetséges.
Kényszersorozás Ukrajnában: lefogtak egy nőt a TCK emberei + videó
