Tömegsírokban nyugszanak honvédeink

Kegyeleti emlékparkot alakított ki és emlékoszlopot emelt a Nemzeti Kegyeleti Bizottság a Budapest területén elesett első és második világháborús katonáknak a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Nálunk is, akárcsak más, lüktető, eleven városok lebetonozott utcái és házai alatt, ott rejtőznek eleink csontjai, régi csaták áldozatai porlottak eggyé az anyafölddel. A XX. század két háborúja idején harmincezer magyar katona vesztette életét a fővárosban, s aluszsza örök álmát – ma már többnyire jeltelen, elfeledett sírban.

Mintegy huszonötezer katonát temettek el a rákoskeresztúri Kozma utcai Új köztemetőben, de a farkasréti, a Kerepesi úti és a peremkerületi temetőkben is tartottak nyilván második világháborús honvédsírt, mondja Bús János alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár és Hadisírgondozó Iroda igazgatója. A történész-katona missziójának tekinti a magyar katonák emlékének őrzését, rehabilitálását, s a földerítetlen vagy pusztuló, rejtett katonasírok fölkutatását, az ismeretlen elesettek, hadifogolytáborban elhunytak azonosítását itthon és egykori külországi hadszíntereken.
Leginkább azt tartja méltatlannak, hogy a saját katonahalottainkat nem tiszteltük, tiszteljük eléggé, évtizedek alatt exhumálás nélkül engedélyezték a rátemetéseket ott, ahol nem váltották meg a sírhelyeket. A temetők kataszterkönyvei tanúsítják, hol nyugszanak katonáink, s ha nincs is hozzátartozójuk, aki pénzben megváltaná azt a darabka földet, amely fiatalon jutott nekik, talán a kollektív emlékezet okán a nemzet eltekinthetne e bevételtől, véli az alezredes.
Az első világháborúban nem zajlottak hadműveletek Budapesten. A frontvonalakról hazaérkezett sebesültek, a kevés hazaszállított elhunyt és a háború után elhalt hadirokkantak adják az első világégés fővárosi katonaáldozatait. A második világháború hősi halottai kezdetben egyéni sírokban nyugodtak, a legtöbbjük a rákoskeresztúri temető 32-es parcellájában. A főváros ostromának befejeztével kényszerű okokból sok tömegsírt kellett ásni, de természetesen a végtisztességet igyekeztek megadni az elesetteknek.
Évtizedek elteltével a Németvölgyi úti temető fölszámolásakor az ott exhumált maradványokat a Farkasréti temetőbe helyezték át, ahol szintén nyilvántartottak második világháborús katonahalottakat. A 40-es években a harcok idején fontosnak tartották a budapestiek az áldozatok emlékét őrizni, a korábban alakult Hősi Temetők Felügyelősége közadakozásból egymillió pengőt gyűjtött össze, s ebből fedezték a sírok gondozását, nyilvántartását. Sajnos, az ötvenes években a vasgyűjtésekre hivatkozva kirángatták az elhagyottnak tűnő sírdombok puritán vaskeresztjeit, s a névtáblákat, a sírhelyeket a huszonöt év lejártával többnyire eladták.
A budapesti ostromot átélt idősek még emlékeznek rá, hogy a Blaha Lujza téri Corvin Áruház emeleteit a budapesti utcákról összeszedett civilek holttestei töltötték meg. Ide jöhettek be a hozzátartozók azonosításra, de akiket nem kerestek, azoknak a tetemét villamoskocsikkal kiszállították a Kerepesi temetőbe, s a 68-69-es parcellába temették el őket, névtelenül, ám megjelölvén sírhantjukat: itt nyugszanak budapesti honfitársaink. Ma ez a terület kívül esik a sírkerten, s komposztáló működik rajta.
Elgondolkodtató, fűzi hozzá a történész-katona, hogy míg a külföldi, az olasz, a török, a lengyel, a bolgár, s az angol, a szovjet honvédsírok is gondozottak, úgy, ahogyan az egy kulturált államtól elvárható, addig saját katonafiaink emlékével évtizedeken át mostohán bántunk. (Az amerikaiakat hazavitték, nekik emlékhelyük található a fővárosban.) Az 1949-es genfi konvenció rendelkezik az idegen államok másutt elesett katonáinak hadisírjairól, s ezt a dokumentumot hazánk is aláírta. Igaz, a saját halottakról nem szól a nemzetközi egyezmény, ez az országok belügye, a kollektív lelkiismeret része. Mára néhány száz honvédsír maradt a fővárosban csupán, azok megőrzése talán nem ró túlságosan nagy terhet e megpróbáltatásokkal és ellentmondásokkal teli XX. század elmúltával.
A Magyar Televízió Aranyfüst című műsorában gyakran foglalkoznak katonatemetőink és a honvédsírok sorsával, szívügyükként kezelik a szerkesztők a műsorban a figyelem ébren tartását. A szerkesztőség kezdeményezésére, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával a Nemzeti Kegyeleti Bizottság vállalta a kegyeleti park kialakítását, amelyhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum adta szakmai részvételét. A bizottság elnöke Jókai Anna, titkára dr. Fogarasi Katalin. Mindketten ígéretet tettek rá, hogy a mostani emlékoszlop-állítás egy sorozat első lépése, s a továbbiakban valamennyi temetőbe emléktábla kerül (például Soroksáron, Csepelen), ahol egykoron magyar katonák nyugodtak, a Honvédelmi Minisztérium együttműködésével. Mindazok remélik, akik az utókor nevében igyekeznek késői elégtételt adni a hosszú időn át agyonhallgatott áldozatokról, hogy az Új köztemető obeliszkjénél jut egy-egy szál friss virág, vagy égő gyertya a városért meghaltak lelkéért.