A Krisztina körút

A budai Krisztina körútnak a képen látható szakasza – a Mikó utca sarkától a Mészáros utcáig – a XIX. század elején Templom utca (Kirchengasse) volt, az 1840-es évektől János utca (Johannesgasse). Nevét a plébániatemplom közelében akkor még szabadon folyó Ördögárok kőhídja mellett álló Nepomuki Szent János-szoborról kapta. A kétszáz-egynéhány éves Krisztina téri iskoláról egy ideig Schulgassénak is nevezték a városrész polgárai. Mária Terézia uralkodása idején (1740–80) érkeztek ide a német ajkú bevándorlók, akik többnyire a budai hegyvidék akkor még bőven termő szőlőit művelték, hasonlóképp az óbudai sváb vincellérekhez. Az anyacsászárné a formálódó kis települést leányáról, Krisztina hercegnőről nevezte el, aki Albert tescheni herceg – a magyarországi helytartó – felesége volt.
Képünk jobb szélén – a mai 18-as villamos őse mögött – a XIX. század elején épült egykori Áldássy-házban az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kapott otthont. A szép klasszicista palotára 1931-ben ráhúztak egy stílszerű emeletet. Baloldalt az első házban ma Püski Sándorék híres könyvesboltja található, tovább haladva előbb egy paplanosüzlet, majd Rill Imre régi kis – mostanra elhagyottan árválkodó – órásműhelye következik, végül a Déryné Eszpresszó a Roham utca sarkán, amely egyre inkább kávéházjelleget ölt. (Ez volt eredetileg a neves budai Auguszt cukrászdinasztia üzlete az 1950. évi államosításig.)
Jobboldalt – a fáktól takarva – előbb egy szakiskola található, majd a karmelita nővérek egykori zárdája áll – ez az épület a letűnt rendszerben az I. Kerületi Tanácsházként működött. (A Városháza és a Polgármesteri Hivatal időközben fölköltözött a Várba.) A régi zárdán túl, már a Krisztina tér sarkán van az említett iskola, amely néhány éve Szent Gellért nevét vette fel, s végül a háttérben a krisztinavárosi plébániatemplom karcsú barokk tornya látható.

A templomot az ősrégi kegykápolna helyén 1725-ben emelték, 1752-ben bővítették. A folyvást gyarapodó katolikus lakosság lelki gondozását eleinte a karmeliták, majd a ferences szerzetesek végezték. A ma látható épület 1795–97 között készült el Hikisch Kristóf építőmester tervei szerint, és 1949-ben tolták feljebb (!) mostani, végleges helyére, komoly mérnöki bravúrral. A templomban tartotta esküvőjét gróf Széchenyi István Seylern Crescenciával. A legnagyobb magyar emlékét – a bejárat melletti márványtáblán kívül – szép bronz mellszobra őrzi a templom mellett. A túloldalon, a téren vasráccsal kerített kőoszlop áll, rajta időtlen ideje Szűz Mária alakja vigyázza Krisztinaváros polgárainak jó erkölcsét. 2001 tavaszán ismeretlen tettesek ledöntötték a kőszobrot, máig a közeli plébánia épületében várja, hogy kellő restaurálás után visszakerüljön a helyére.