Az erzsébetvárosi Hevesi Sándor téren álló, Lang Adolf tervezte Magyar Színház épületét 1897 októberében adták át, első igazgatója pedig a színházalapító Rákosi-Beöthy család jó ismerőse, Relle István volt. Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház művésznője már 1895-ben kérvényezte a fővárosnál, hogy az egyre növekvő művelt, kereskedő- és iparos-, valamint hivatalnokrétegnek egy olcsó helyárú, polgári színházat hozzanak létre, hiszen a Népszínház már képtelen volt egyedül kielégíteni az operettrajongók igényeit, az Operaház pedig a társadalmi elit színháza volt, sőt az új színház nem kívánt versenyezni a Nemzeti Színház klasszikus repertoárjával sem. Köztelket nem kaptak, és végül sógora, Evva Lajos vásárolta meg a célnak leginkább megfelelő, a Wesselényi, az Izabella, a Dob és a Szövetség utca között lévő területet. Az új teátrum színészeinek nagy része vidékről jött, de Rákosi Szidi színiskolájából is szerződtettek művészeket. Az első évadot a francia és angol operettek jellemezték, néhány bohózattal és modern drámai bemutatóval kiegészítve. Relle nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Rákosi fia, a színházhoz értő szakember, Beöthy vette át az vezetést. Ügyesen használta ki a Magyar Színház lehetőségeit, de személyi ellentétek miatt rövidesen távozott posztjáról. Több igazgató követte, akik folyamatosan színészgondokkal küzdöttek, hol szubrettet és primadonnát, hol megfelelő bonvivánt és drámai hősöket kerestek. Az 1907-es évadtól visszakerült Beöthy, aki új művészeti programot hirdetett, a Magyar Színház repertoárjára a bohózattól a társadalmi színműveken keresztül, az újromantikus darabokon át Shakespeare-ig számtalan színvonalas mű került. Beöthyt igényes műsorválasztásán kívül a látványos színpadképek is jellemezték. Kosztolányi ezt írta egy ekkori Hamlet-előadásról: „Fülemet zene vesztegeti meg, melynek boros, dőzsölő, orgiás böfögései vastag pamacsokkal festik alá az első felvonáson végighúzódó királyi dáridót. A színpadi némajátékot is tréfás klarinétok és ökröndöző oboák kísérik. Szememet pedig kék és arany cirádás bronzajtók, lilás tónusú tölgyfa kapuk, ónixzöld és sötétnarancssárga függönyök kápráztatják.”
A színházat először 1914-ben építették át, Vágó László tervei alapján. Beöthy 1918-ben megalapította az Unió Színházüzemi és Színházszépítő Rt.-t, amely az akkori legjelentősebb fővárosi színházakat fogta össze és működtette. Létrejöttével a Magyar Színház már csupán egy volt az unió tagjai közül. A nagyszabású vállalkozás azonban 1925-re csődbe jutott. Beöthyt számtalan vezető követte a Magyar Színház élén, többek között Bródy István, Pünkösti Andor vagy Bárdos Artúr. Az intézmény legkiemelkedőbb időszaka mégis a Hevesi Sándor főrendezősége alatti évekre tehető. A második világháború után, 1945. február 28-án itt tartották az első fővárosi nyilvános előadást. Az ezt követő években az épület több színháznak adott otthont, majd 1964-ben csaknem teljesen lebontják. Azbej Sándor tervei alapján újabbat, korszerűbbet építenek helyette. Ekkor kerül homlokzatára Illés Gyula Színház című pirogránit domborműve, belülre pedig, az előcsarnok márvány- mozaikjaként Barcsay Jenő alkotása, valamint Kádár Béla freskói. Ettől kezdve üzemel itt „ideiglenesen”, de több mint három évtizedig a Nemzeti Színház, amelynek sorsa napjainkban vett kedvező fordulatot. A nemzet színháza – a volt expóotelken – végre méltó helyet és épületet kap, a Hevesi téri színház pedig néhány éve ismét Magyar Színház néven szerepel.
Izrael nagyszabású hadműveletekre készül
