A Magyar Színház

Gazsó Rita
2001. 12. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az erzsébetvárosi Hevesi Sándor téren álló, Lang Adolf tervezte Magyar Színház épületét 1897 októberében adták át, első igazgatója pedig a színházalapító Rákosi-Beöthy család jó ismerőse, Relle István volt. Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház művésznője már 1895-ben kérvényezte a fővárosnál, hogy az egyre növekvő művelt, kereskedő- és iparos-, valamint hivatalnokrétegnek egy olcsó helyárú, polgári színházat hozzanak létre, hiszen a Népszínház már képtelen volt egyedül kielégíteni az operettrajongók igényeit, az Operaház pedig a társadalmi elit színháza volt, sőt az új színház nem kívánt versenyezni a Nemzeti Színház klasszikus repertoárjával sem. Köztelket nem kaptak, és végül sógora, Evva Lajos vásárolta meg a célnak leginkább megfelelő, a Wesselényi, az Izabella, a Dob és a Szövetség utca között lévő területet. Az új teátrum színészeinek nagy része vidékről jött, de Rákosi Szidi színiskolájából is szerződtettek művészeket. Az első évadot a francia és angol operettek jellemezték, néhány bohózattal és modern drámai bemutatóval kiegészítve. Relle nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így Rákosi fia, a színházhoz értő szakember, Beöthy vette át az vezetést. Ügyesen használta ki a Magyar Színház lehetőségeit, de személyi ellentétek miatt rövidesen távozott posztjáról. Több igazgató követte, akik folyamatosan színészgondokkal küzdöttek, hol szubrettet és primadonnát, hol megfelelő bonvivánt és drámai hősöket kerestek. Az 1907-es évadtól visszakerült Beöthy, aki új művészeti programot hirdetett, a Magyar Színház repertoárjára a bohózattól a társadalmi színműveken keresztül, az újromantikus darabokon át Shakespeare-ig számtalan színvonalas mű került. Beöthyt igényes műsorválasztásán kívül a látványos színpadképek is jellemezték. Kosztolányi ezt írta egy ekkori Hamlet-előadásról: „Fülemet zene vesztegeti meg, melynek boros, dőzsölő, orgiás böfögései vastag pamacsokkal festik alá az első felvonáson végighúzódó királyi dáridót. A színpadi némajátékot is tréfás klarinétok és ökröndöző oboák kísérik. Szememet pedig kék és arany cirádás bronzajtók, lilás tónusú tölgyfa kapuk, ónixzöld és sötétnarancssárga függönyök kápráztatják.”

A színházat először 1914-ben építették át, Vágó László tervei alapján. Beöthy 1918-ben megalapította az Unió Színházüzemi és Színházszépítő Rt.-t, amely az akkori legjelentősebb fővárosi színházakat fogta össze és működtette. Létrejöttével a Magyar Színház már csupán egy volt az unió tagjai közül. A nagyszabású vállalkozás azonban 1925-re csődbe jutott. Beöthyt számtalan vezető követte a Magyar Színház élén, többek között Bródy István, Pünkösti Andor vagy Bárdos Artúr. Az intézmény legkiemelkedőbb időszaka mégis a Hevesi Sándor főrendezősége alatti évekre tehető. A második világháború után, 1945. február 28-án itt tartották az első fővárosi nyilvános előadást. Az ezt követő években az épület több színháznak adott otthont, majd 1964-ben csaknem teljesen lebontják. Azbej Sándor tervei alapján újabbat, korszerűbbet építenek helyette. Ekkor kerül homlokzatára Illés Gyula Színház című pirogránit domborműve, belülre pedig, az előcsarnok márvány- mozaikjaként Barcsay Jenő alkotása, valamint Kádár Béla freskói. Ettől kezdve üzemel itt „ideiglenesen”, de több mint három évtizedig a Nemzeti Színház, amelynek sorsa napjainkban vett kedvező fordulatot. A nemzet színháza – a volt expóotelken – végre méltó helyet és épületet kap, a Hevesi téri színház pedig néhány éve ismét Magyar Színház néven szerepel.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.