Alacsony fogyasztás – méregdrágán

Ferdinand Piech makacs ember: a Volkswagen-konszern időközben leköszönt vezetője addig-addig sanyargatta a mérnökeit, amíg azok be nem váltották az általa tett ígéretet, és megvalósították a háromliteres autót.

A hiperkeveset fogyasztó kocsi alapjául – egyáltalán nem meglepő módon – a legkisebb sorozatgyártású Volkswagent, a Lupót vették. Ennek a kocsinak egyébként az itt ismertetett 3L változatán kívül is van takarékos verziója, amelyben 1,7 literes szívódízel motor dohog, ám még azzal is szép álom csupán a kitűzött háromliteres fogyasztás. Ennek eléréséhez nemcsak egy még takarékosabb erőforrásra, hanem számos high-tech megoldásra szükség volt. De egyelőre maradjunk a motornál! Az 1,2 literes masina háromhengeres – ez járási kultúra és zajszint szempontjából kifejezetten rossz hír, a valóság azonban kellemes csalódást okoz. A motorba kiegyensúlyozó tengelyt szereltek, a Lupo pedig csak autópályán, nagy tempónál ordít elviselhetetlenül. A VW marketingesei persze erre azonnal rávágják, hogy autópályán nem a nagy zajt, hanem a szupertakarékos üzemmód ellenére szép, 165 km/órás végsebességet kell észre- venni.
A motorhoz olyan ötfokozatú, automatikus váltót kapcsolnak Wolfsburgban, amely szintén segít csökkenteni a fogyasztást. Ha már bemelegedett a motor, és piros lámpánál kell várakoznunk, az elektronika leállítja a gépet, a fékpedál felengedésére pedig újraindítja. Eco-üzemmódban a motorelektronika az egyébként 61 lóerős motor teljesítményét 41-re korlátozza. Egy nyolc és fél mázsás kisautó mozgatásához ez is elég – gondoljunk csak a kis Polskira és 26 lóerejére! A Lupo 3L 855 kilogrammos saját tömegének elérése is kisebbfajta bravúr persze, hiszen a kocsiban megtalálhatók az alapvető aktív és passzív biztonsági berendezések és elektromos funkciók is. A volán magnéziumból készült, a karosszéria borítólemezei vékonyabbak a szokásosnál – viszont több merevítést rejtenek –, s az autó ablakait is vékonyabb üvegből gyártják.
A Lupo 3L-lel nemcsak a háromliteres átlagfogyasztás érhető el – ehhez persze finoman kell bánni a gázpedállal –, hanem a néhány évvel ezelőtt szintén álomhatárnak tűnő 1000 kilométeres hatótávolság is. A 34 literes tankkal – és az alaphelyzetben ennél mindössze négyszer nagyobb csomagtartóval – felszerelt miniautó azonban mégsem lesz a kispénzűek takarékos kocsija. Az igényes technika a VW-nél sincs ingyen, a Lupo 3L 3,8 millióba kerül. Hogy is van a mondás a hússal meg a levével?