Díszkutak és csorgók a középkori Budán

A budavári gótikus palota 1949–51-es ásatásakor találták meg annak a díszkútnak a töredékét, melyet Hunyadi Mátyás és felesége, Aragóniai Beatrix címere díszített. A két uralkodóház egymás felé fordított pajzsát felül egy gótikus korona fogta össze. A kút maga „vedreskút” volt, és egy vele stílusban rokonságot mutató, szintén hollócímeres vízlelőt találtak 1966-ban a budavári Szent Miklós domokos rendi kolostor területének feltárásakor is.
Egy ugyancsak Mátyás korából való, de immár reneszánsz stílusjegyeket viselő díszes „csorgót”, illetve annak fehérmárvány elemét az Országház utca egyik telkén maga az itt házat építtető Ferenczy István szobrász találta meg. A Hunyadiak – csőrében gyűrűt tartó – hollója mellett oroszlánmotívumok is ékesítik köröskörül ezt a kutat.
A budai palota első vízvezetékét 1410 körül Zsigmond király készíttette, egy bizonyos Nürnbergből való Hartmann mesterrel. Ez a szivattyús, taposómalom-meghajtású (és a Dunáig leérő) „vízmű” igen modern volt a maga korában. Ismeretes ugyanakkor Zsigmond korából egy gótikus csorgókút is, legalábbis annak némi töredéke, melyet a fennmaradt elemek nyomán igen impozáns kútként kell elképzelnünk.
Pontosan nem ismerhető, hol állt az a kút a Várban, tán a királyi díszkertben, melynek vörösmárvány vízköpőfej-maradványa a budai reneszánsz egyik legszebb emléke. A szép torzfejet, melynek haja lombfüzérrel elegyedik, nem akármilyen mester alkothatta. Zolnay László szerint ez a részben emberfőre, részben oroszlánfőre emlékeztető töredék egy kút hatszögű vízgyűjtő medencéjének sarokdísze lehetett. Az olasz Giorgio Vasari feljegyezte: egy díszes márványkutat készített Budán, II. Lajos királyunk megrendelésére Andrea Ferrucci, az esztergomi Bakócz-kápolna szobrásza. Ez a – bizonyára páratlan szépségű – kút azonban eltűnt az idők viharaiban.
Ugyancsak érdekes emlékei a középkornak a számtalan budai várbarlangban található kutak, melyeket semmiféle faragott díszítmény nem ékesít ugyan, hiszen a vár népének mindennapi céljait szolgálták, és sejthetően azokban a háborús esetekben is fontosak voltak, amikor a lakosságnak itt kellett menedéket keresnie.
1964-ben egy régészcsoport részben feltárta a budaszentlőrinci pálos kolostor – huszonnégy méter mély, négy méter széles – középkori kútját is. Ebben tizenkilenc méter magasan állt a víz, ezért békaembereknek kellett lehatolniuk e kút öt emelet mélységű fenekére. Itt, a mélyben találták meg II. Ulászló királyunk feleségének, Anna királynénak egyik szép ékszerét, mellboglárát is.
Ugyancsak nevezetes és az előbbihez hasonló, részben feltárt kútja volt a közeli Budanyék királyi vadászkastélyának is. Gyanítható, hogy a föld felszínén faragványok és egyéb díszítmények övezték mindkettőt, a kor szokása szerint.