Egy magyar földrajztudós tragikus élete

Írókat és tudóst egyaránt adott a XX. századi Magyarországnak a nagyhírű veszprémi Cholnoky-família. Viktor és László a szecesszió magyar prózairodalmának két jeles úttörője. Jenő viszont, aki életkorát tekintve kettejük közé ékelődött be, földrajztudományunk kiemelkedő művelőjeként, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként vált híressé.
A família tündöklő szellemeket adott kultúránknak, egyszerre azonban mintha rontás ült volna rajta. Már a három említett testvér apja, Cholnoky Ferenc, Veszprém városának tekintélyes főbírája is alkoholista lett. Öregkorára kritikus állapotba került, és fia, Cholnoky Jenő professzor fővárosi otthonában talált menedékre. Ez azonban még hagyján: a földrajztudós vállára apjánál is nagyobb tehertételként súlyosult bátyjának, Viktornak, és öccsének, Lászlónak egyre súlyosbodó alkoholizmusa, és mindaz, ami ezzel járt.
A tudós, akit szintén megkísértett a mámor, egyedül állt biztosan a talpán a família hírességei között. Sikerült a kísértéseken diadalmaskodnia és a munkába menekült. Két zseniális és züllött fivérét segítette, ahogy csak tudta. Még írói munkásságukhoz is hozzájárult, amennyiben keleti utazásainak élményvilágát megosztotta nagyálmú fivéreivel. A „kísértetlátó” Viktor és az ital szörnyével viaskodó László mezopotámiai, kínai és más keleti helyszíneken játszódó fantasztikus novelláihoz Jenő „szállította a nyersanyagot”. Azt azonban már képtelen volt megakadályozni, hogy fivérei – viszonylag fiatalon – az öngyilkosságba meneküljenek…
Cholnoky Jenő Magyarország földrajza című munkájában az ország geológiai helyzetét vizsgálja európai összefüggésekbe ágyazva, majd a kisebb tájegységek szerkezettani, hegy- és vízrajzi jellemzőit írja le. A Duna „alföldi nyílása” részeként mutatja be Budapest és környéke geológiai felépítettségét. Kitér a Gödöllői-hátság, a budai hegyvidék, a különféle – ősi tengeri eredetű – teraszok vizsgálatára, a földtörténeti korok földtani emlékeinek sajátos keveredésére, melyek a budai hévízekben, a Hűvösvölgy tektonikus árkában, az óbudai és a kiscelli „párkánysíkban” és a hajdani szigetből kialakult mai Belváros rétegtani szerkezetében mutatkoznak meg. Vizsgálja a Duna folyamatos „mederváltásainak” emléknyomait, az árvizek tájalkotó és civilizációromboló munkáját, valamint az öreg folyó kisebb-nagyobb szigetei kialakulásának históriáját.
Érdekesek azok a kultúrtörténeti elmélkedései, melyek a különféle városok és települések eredetének „geológiai feltételeit” elemzik, az antik és középkori révek, a védhető váraknak otthont adó hegyek, a falvak otthonául kínálkozó „laposok” áttekintésével. A Budapestet alkotó, hajdani apró települések felvázolásával, az itteni életformák – mészégetés, kertészkedés és halászat-vadászat, fürdők és malmok, téglagyártás, hajózás és kereskedelem – kialakulásának egyszerre földtani „hátterét” és kultúrtörténeti sajátosságait is vizsgálva olyan izgalmas területre „téved”, mely már-már a természettudomány és a szépirodalom határterülete. Felvázolja Pest és Buda antik, középkori és barokk városképét, azok változásainak és folyamatos újjászületésének földtani és históriai elemeit sem mellőzve…
Cholnoky Jenő, aki Teleki Pál, a tragikus sorsú földrajztudós és miniszterelnök közeli munkatársa volt, nyolcvanéves korában, 1950-ben hunyt el. Sajnos, még azt is meg kellett érnie, hogy fiatal feleségét az orosz martalócok megerőszakolják és benzines ronggyal meggyújtják. A családját sújtó átok őt sem kerülte el.