Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy miért érzek enyhe viszolygást a különböző internetes vitafórumokon közzétett szabad vélemények olvasásakor. Talán azért, mert sokan úgy vélik, hogy a virtuális tér olyan, mint a pöcegödör, bármit befogad. A közhely, miszerint a stílus maga az ember, a fent nevezett vitákban is gyakran elhangzik, bár az ember maga legtöbbször elvész a különböző szellemesnek szánt álnevek mögött. Szinte dicséret illeti tehát dr. Szanyi Tibor szocialista képviselőt, aki bátran a nevét adja a közléseihez, például ahhoz, hogy „Orbán tényleges bűnöző”, és ahhoz, hogy „Orbán egy mocskos csaló és tolvaj”. Mindehhez a következő e-mail címet használja: [email protected].
Szerintem, ha valakit a gyűlölet ilyen beszédre késztet, azt mentális sérültként kell kezelni. Dr. Szanyi állapota, amit slágfertigséggel leplez, minden bizonnyal súlyos, így nem felelős szavaiért. A kórisme – úgy vélnénk – merésszé teszi, hisz nyíltan vállalja a bolond beszédet, bár néhány megjegyzése valószínűleg köztörvényes tiltás alá esik. Mivel azonban vérellátási rendszerének zavarában úgy érzi, hogy személyesen a történelem ítélőszékében ül, nemcsak a jó ízlésre bagózik, hanem a törvényre is.
Ehhez, biz’ bátorság kell, gondolhatnánk, s olyan igazság- és küldetéstudat, amely a hősökre s egyes ápoltakra egyaránt jellemző.
De tévedünk. Valaki így vitatkozik az interneten Szanyival: „Ha itt rólam, vagy Orbánról vagy bárki másról azt állítod, hogy náci, tolvaj, terrorista stb., s mindezt nem tudod megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani, az bizony rágalmazás.” Dr. Szanyi erre, az általunk sejtett mentális zavarból eredő vakmerőséget cáfolva, alantas józansággal így felel: „Tévedsz. Az országgyűlési képviselő az ebbéli minőségében tett kijelentéseiért büntetőjogilag nem perelhető. Márpedig amíg képviselő vagy, addig nem vagy büntethető semmilyen mondatodért. Kivéve a polgári peres eljárásokat, de akkor a sértettnek kell indítani a pert, amit két képviselő között a bíróság soha nem szokott érdemben tárgyalni. Vagyis ha O. V.-nak nem tetszik valami a mondataimból, akkor perelhet kb. nulla eséllyel. Rólad meg nem mondtam semmi különösebbet, úgy hogy a te bulid is coki… Csá.”
Az intellektuális „csá” előtt még néhány sértés hangzik el, majd dr. Szanyi kikapcsol. Ne tűnődjünk most azon, hogyan és miből szerzett ez a férfiú doktorátust, inkább állapítsuk meg, hogy a doktor úr nem vakmerő, hanem sunyi. Képviselői mandátuma mögé rejtőzik, onnan köpköd, azzal sem törődve, hogy esetleg magára a mandátumra csorog a nyál. Teljes biztonságot és mentességet élvez: szerinte bármi közölhető a kukac mszp.parlament.hu címszó alatt.
Nem biztos azonban, hogy a képviselőség minden felelősség alól feloldoz. Van viszont valami, ami tényleg mentesít a Szanyiéhoz hasonló viselkedés következményei alól. A népnyelv flepninek hívja. Nincs tehát gond. Csak a taj-számmal a megfelelő helyre kell menni érte. Ha a flepni a kezünkben van, akkor a virtualitásra való hivatkozás is szükségtelen. Akár hivalkodhatunk is vele.
Őszintén mondom, hogy nem vagyok utálkozó, és különösen nem gyűlölködő természet. A felhőtlenül magabiztos dr. Szanyitól azonban – bár lehet, hogy ez büntethető – virtuális és tv-szereplése alkalmával egyaránt röpke hányinger fogott el. Ez csak sejtés, mivel lehet, hogy az émelygést a reggeli műzli okozta. (Bár a műzlire azt mondják: egészséges.) Önmagamat kellő önmérsékletre intve, stílusa alapján nem minősítem, nem is minősíthetem emberként a képviselő urat. Azonban azt tudomására kell hoznom: szerintem alkalmatlan képviselőnek, s erre remélhetőleg pártja is rájön előbb-utóbb. És akkor odalesz a büntethetetlenség…
Marad a sunyiság.
Hogy a magyar választó ezt honorálja-e, én nem tudom…