Új válaszokat kényszerítenek ki az új kihívások, új kategóriákra és új tartalmakra van – lesz – szükség. A minap a XXI. Század Intézet által rendezett budapesti nemzetközi konferencián erről cseréltek eszmét amerikai, olasz, lengyel, spanyol, cseh, osztrák, szlovák és természetesen magyar tudós emberek. Az ott részt vevő szakértőket kérdeztük a témáról.
– Vajon van-e értelme ma bal-, illetve jobboldalról beszélni Nyugat-Európában s az Egyesült Államokban, ahol a társadalmak manapság az ideológiák korának ha nem is a végét, de legalábbis az alkonyát élik meg? S vajon létezik-e egyáltalán párhuzam a nyugati és a kelet-közép-európai bal- és jobboldali elvek és politikák között? Van-e tanulság számunkra – számukra?
Fricz Tamás, a XXI. Század Intézet tudományos igazgatója:
– Nagyon nehéz párhuzamot vonni, hiszen mindaz, ami az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben e térségben lezajlott, talán más jellegű s egészen új típusú kérdéseket vet fel. Azt például, hogyan is kell a diktatúrát követően először a politikai tagoltságot megteremteni, majd csak azután lehet újraértelmezni a bal- és jobboldal fogalmát. Ebben az értelemben a mi országaink számára valóban egészen más kérdések fogalmazódnak meg, mint például Nyugat-Európában. Mire gondolok? Arra például, hogy ebben a régióban nincs is olyan baloldal, amely modern értelemben vett baloldalt képviselne! Megjelentek ugyan olyan politikai erők, amelyek megpróbálnak szociáldemokrata értékeket felvállalni, ám ezek egyértelműen a régi rendszer ilyen-olyan utódai, s politikai ellenfeleik is így tekintenek rájuk. Magyarán: utódpártokról van szó, amelyek egyelőre csak próbálkoznak azzal, hogy valamifajta baloldali, balközép ideológiát képviseljenek…
– Vajon valóban baloldaliak és szociáldemokraták a kelet-közép-európai baloldali-szociáldemokrata pártok? Vagy egész egyszerűen csak exkommunisták? Amit magunk körül látunk, tapasztalunk, az volna a megújult, európai értelemben vett baloldal?
Krysztof Zagorsky lengyel politológus:
– Szerintem valószínűleg e kettő keverékei. Mindamellett ezeknek a pártoknak a túlnyomó többsége – különösen Lengyelországban – megpróbál modern szociáldemokrata pártként működni.
– Ezek szerint volna valami hasonlóság Leszek Miller lengyel kormányfő és Tony Blair brit miniszterelnök között? Végül is mindketten baloldali politikacsinálók.
– Nem szívesen beszélek személyekről, ez ugyanis igen veszélyes terep. De ami a gazdasági liberalizációs program végrehajtását illeti, nos, a kelet-európai szociáldemokrata pártok nagyon is benne vannak ebben a „bizniszben”…
– S elégséges csak jól „bizniszelni” ahhoz, hogy a nyugati életmód, az európai gazdasági, társadalmi, politikai modell szószólóinak kiáltsuk ki magunkat? Anélkül, hogy szó esne a múltról?
– Jó kérdés. Azt hiszem, a múlt mindig nagyon veszélyes terület. Európa e fertályán a baloldali pártoknak kétségtelenül nagyon kellemetlen a múltjuk. Igaz, akad közöttük olyan párt, amelyik viszonylag gyorsan el tudott szakadni a múltjától, de olyan is, amelyik még nem. Szerintem a legtöbb esetben megpróbálják egyszerűen elfelejteni ezt a múltat, és belefognak valami új felépítésébe. Ám hogy ez mennyire sikerül nekik, azt nehéz megmondani.
– Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy másak a fogalmaink itt, mint Nyugat-Európában? Hogy mást jelent a jobb- és baloldal nekünk, közép-európaiaknak, mint az évtizedek óta demokráciában élő nyugat-európaiaknak?
Fricz Tamás:
– Valóban erről van szó. A közép-európai térségben a bal és jobb szembenállás voltaképpen nem a nyugat-európai értelemben vett bal–jobb distinkció. Az itteni, magukat baloldaliaknak minősítő politikai erők ugyanis egyelőre nem voltak képesek arra, hogy nyugati, mondjam így, szalonképes szociáldemokrata pártokként működjenek. Európának ezen a fertályán még csak kihívás, hogy sikerül-e kialakítani európai értelemben vett baloldalt.
– A baloldali dimenziók, pártok és mozgalmak Kelet-Közép-Európában ugyanazok, mint Nyugaton?
Hans-Dieter Klingemann amerikai politológus:
– Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az egykori kommunista pártokat és a kommunista múltat erősen társítják, összekapcsolják a baloldallal. A baloldal kategóriájának, szimbólumának kialakulásához tehát időre van szükség. De szerintem Kelet-Közép-Európa számos országában az egykori kommunista pártoknak sikerült szociáldemokrata programot készíteniük. S a polgárok fel is ismerték ezt. Csupán Csehországban fordul még elő, hogy a kommunista párt a saját autokrata múltját védi. Lengyelországban, Magyarországon és sok más kelet-közép-európai országban az egykori kommunisták liberális szárnya megalkotta, megvalósította a szociáldemokrata programot.
– Ilyen egyszerű lenne? Egyszer csak arra ébredek, hogy szociáldemokrata vagyok, pedig előtte hosszú évtizedekig kommunista voltam, a diktatúra híve?
– Az embereknek joguk van ahhoz, hogy megváltoztassák a véleményüket. Ha mindig olyan alapelveket vallanánk a magunkénak, amelyek nem teszik lehetővé a változtatásokat, akkor igencsak kiszámított világban élnénk. Azt hiszem, meg kell adnunk az embereknek a jogot, hogy kimondhassák: rendben van, most új körülmények közé kerültem, s szeretnék másképpen gondolkodni is. Korábban kommunizmusban éltem, most pedig egy versengő, képviseleti demokráciában.
– Mennyire értik, érzik a térségünkön kívül – akár Európa nyugati felében, akár az Újvilágban – élő politikusok és elemzők a kelet-közép-európai gondokat? Ugyanazokat a fogalmakat használják-e, ugyanazon a nyelven beszélnek-e, s ami tán ennél is lényegesebbnek látszik: vajon ők már új kategóriákban, fogalmakban gondolkodnak?
Fricz Tamás:
– Úgy érzem, hogy nyugat-európai kollégáink vagy még inkább a másik földrészből érkezők nem igazán értik a mi gondjainkat, problémáinkat. Nem értik tán azokat a kérdéseket sem, amelyeket mi itt nap mint nap megfogalmazunk. De ezeket nem is fogják önmaguktól megérteni. A mi feladatunk, hogy a NATO-ban vagy az Európai Unióban – amikor bekerülünk teljes jogú tagként is – ne csak jelezzük nekik, hanem megértessük velük e problémákat. Nekik, szerencsés körülményeiknek köszönhetően, sohasem kellett szembenézniük ilyen jellegű problémákkal, így inkább gondolkodnak sémákban, mint mi. Mi nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust: a régi sémák számunkra nem adják meg a szükséges és hasznos válaszokat. A baloldal–jobboldal dimenzió például izgalmas szembenállás, ám a mi régiónk gondjai egyszerűen nem magyarázhatók meg ezzel. Meglehet, hogy éppen a mi régiónk az, amelyik új megközelítési módokat, új fogalmakat „vihet be” az európai, vagy ha úgy tetszik, a fejlett világ gondolkodásába. S lehet, hogy éppen a saját bőrünkön megélt-elszenvedett tapasztalatok okán vagyunk képesek erre.
– Jobb a jobb? Vagy a bal a jövő?
Molnár Tamás professzor:
– Azt hiszem, hogy a jobb balfácánabb, vagyis a jobboldalban van bizonyos örökölt és állandóan megerősített félszegség, talán azt is mondhatnám, félelem a hatalomtól. Tehát amikor hatalomra jut, rögtön megpróbál engedményeket tenni a baloldalnak. Miközben a baloldal képes újjáéledni, újrajátszani a játszmákat, s úgy tesz, mintha sohasem lettek volna kellemetlen, kínos cinkosságai!
– S baj, hogy a baloldal mindig képes főnixmadárként újjászületni? Végül is Nyugat-Európában sikeres baloldali kormányok működnek…
– Hogy baj volna-e? Nem. Ez mindössze a jobboldal félszegségét jellemzi. Igen, a jobboldal mintha mindig félne a hatalomtól, mert abban a hitben él, hogy a baloldal holnap támad. S a baloldal egyrészt éppen azért támad, mert látja, hogy a jobboldal nem tud majd ellenállni, vagy ha igen, akkor csak nagyon félszegen próbál.
– Ki nevezhető baloldalinak, s ki a jobboldali manapság Kelet-Közép-Európában? Vagy a sajátos történelmi körülmények között megtörténhet, hogy a jobboldalnak kell – adott pillanatban baloldal hiányában – felvállalnia baloldali szerepet és feladatokat is?
Fricz Tamás:
– Szerintem pontosan erről van szó. Magyarországon például a rendszerváltás után nagyon komoly gazdasági válsággal kellett, kell megküzdeni s valódi szociális politikát végrehajtani. S ezt egy jobboldali, jobbközép kormányzat alkalmasint jobban megoldhatja, mint egy balközép kabinet.
– Hogyhogy?
– A baloldal ugyanis régi panelekben, régi beidegződéseknek megfelelően gondolkodik. A tapasztalatok szerint csakis egyfajta neoliberális, vagy ha úgy tetszik, erőteljesen megszorító politikában képes gondolkodni, nem tud új válaszokat adni az új kihívásokra. Pedig négy évtizednyi diktatúra – kommunizmus, államszocializmus – után alapvetően újra elő kell állítani az értékeket. Olyan értékeket kell előtérbe hozni, amelyeket a múlt rendszerből jövő, csak részben megújuló politikai alakzatok vélhetően nem is tudnak fölvállalni. Hiszen személyükben és értékválasztásaikban is a régi rendszerhez kötődnek. Ezért menekülnek egyébként a pragmatizmusba, ezért hajtogatják folyvást, hogy csakis gyakorlati kérdések vannak és semmi más. S ezért hiszem: a jobboldal feladata, hogy újra megteremtse a történelmi folyamatosságot. Például itt, Magyarországon. Végül is olyan értékeket kell ismét felszínre hozni és érvényre juttatni, amelyek nélkül nem működik egészségesen a társadalom. S erre e pillanatban valóban a jobboldal képes.
Kormányinfó
Speciális Kormányinfó lesz holnap, nagy bejelentések várhatók
