Hamid Karzai reményei

Afganisztánban nincs karácsony, de ha lenne, akkor a közép-ázsiai ország lakói minden bizonnyal az új afgán kormányt kapnák ajándékba. No meg a reményt, hogy végre valóban tartós lesz a béke és a szabadság a világnak ezen a fertályán.

Lavinaszerű változások szemtanúi lehettünk az idén a szovjet invázió óta némiképp elfeledett Afganisztánban. Ha képzeletbeli utazást tennénk a 2001-es esztendő kiemelkedő afgán eseményeinek színhelyein, akkor a bámijáni romoktól elindulva Mazari-Sarifot, Kabult és Kandahárt érintve jutnánk el végül Tora Bora barlangjaihoz. Ahhoz azonban, hogy valóban megértsük, mi is történt Afganisztánban, el kell látogatnunk New Yorkba és Petersbergbe is. Márciusban szisszent fel a világ közvéleménye először, amikor a tálibok robbanószerkezetei pozdorjává zúzták az évszázados bámijáni Buddha-szobrokat. Az éhség, a szárazság és a tálibok középkort idéző uralmi módszerei azonban akkor már évek óta szedték áldozataikat, tömeges vándorlásra késztetve azokat, akiknek még jottányi erejük maradt. A pakisztáni menekülttáborok zsúfolásig megteltek, a térségben katasztrófa fenyegetett.
A segélykiáltás azonban pusztába kiáltott szó maradt – egészen szeptemberig. A New York és Washington elleni terrormerényletek szellemi atyjának tartott Oszama bin Ladent a tálib hadurak nem voltak hajlandók kiadni az Egyesült Államoknak, erre Washington – a világ legfurcsább koalícióját maga köré gyűjtve – hadat üzent a terrorizmusnak. A szövetségesek és az Északi Szövetség katonái valószínűleg még legvérmesebb álmaikban sem gondolták volna, hogy alig másfél hónap alatt felszámolják a tálibok állásait.
A tálib rendszerrel szemben álló csoportok képviselői mindeközben Németországban gyülekeztek – a tét Afganisztán jövendő kormánya volt. A résztvevők a ramadán miatt éjt nappallá téve egyeztettek, s a feszültségektől sem mentes tárgyalásoknak végül meglett az eredménye. Afganisztánban átmeneti kormány alakult, amelynek feje a pastu származású Hamid Karzai lett.