Katonás idill a légi támaszponton

Lassan megnyugodni látszik a világ az első szeptemberi riadalom után. A világ szerencsésebbik felén a karácsonyi fogyasztás lázában égő emberek olykor tán el is feledkeztek róla, hogy a földgolyó egy (sőt több) távoli pontján háború dúl. Nem úgy a katonák, akik részben Európa és Amerikai különböző pontjain készülődnek a nagy útra, de még inkább azok, akik már a harctéren, Afganisztán vad hegyei között vannak.
Nekik sem lehet azonban okuk panaszra, hiszen a második világháborús frontszórakoztatás legszebb hagyományait felelevenítendő neves filmcsillagokból és a show-business kiemelkedő személyiségeiből álló küldöttség kereste fel őket nemrégiben, hogy mosolyt varázsoljon marcona arcukra. Egészen a frontig azért nem merészkedtek, illetve egy kicsit közelebb hozták azt a civilizációhoz: a dél-törökországi Incirlikben található NATO-légibázisra. Talán, mert nem bíztak benne, hogy a puritán erkölcsű tálibok uralma alól frissen felszabadult Afganisztánban sok híve van az általuk fémjelzett fogyasztói típusú kultúrának. Az is lehet azonban, hogy ők már tudták azt, amit a világ akkor még nem is sejtett: nemsokára az iraki–török határnál is front lesz.
Donald Rumsfeld, a karizmatikus amerikai védelmi miniszter nem volt ilyen kishitű. Egy percig sem tartott attól, hogy produkciója bárkiből is ellenérzést válthat ki, ezért egyenesen Afganisztán szívében, a bagrami repülőtéren intézett ünnepi beszédet szeretett katonáihoz. Bármilyen magabiztos is volt a frontnyitási ügyekben roppant óvatos külügyminiszter, Colin Powell felett aratott győzelme tudatában, hallgatóságát – fájdalom – korántsem nyűgözte le annyira, mint mondjuk Julia Roberts tette volna.
Rumsfeld nyilvánvalóan élvezte fellépése minden percét, szeretett katonái azonban nem. Félő, hogy a barátságtalan és nem túl kifinomult környezet hatására maguk is levetkőzték a hazájukban szokásos obligát jó modort, és ezért nem átallották megkérdezni tőle, mikor mehetnek már végre haza. Rumsfeld, miután beszédében kvéker lelkipásztorhoz méltó nemes egyszerűséggel ecsetelte a terrorizmus elleni harc istentől elrendelt voltát, erre a kérdésre végre a tőle megszokott módon válaszolt: „Mihelyt elvégeztük a dolgunkat.” Ám épp itt a bökkenő! Vajon minden amerikai katona tudta-e, mi dolga van a szeretet ünnepén Afganisztánban?