Kis éji zene

Feszültséget érezni a punkfronton. Nem sokkal azután, hogy Demszky Gábor főpolgármester betiltotta a fővárosi Petőfi Csarnokba meghirdetett rockkoncertet, pár kilométerrel odább akadálytalanul elkezdődhetett a HétköznaPICSAlódások elnevezésű ellenkoncert.
Miután nincs lehetőség összehasonlítani a két eseményt (az egyik lezajlott, a másik nem), csak találgatásokra szorítkozhatunk, illetve a fontos emberek nyilatkozataira. A fontos emberek (ez Demszky Gábor lenne egy személyben) állítják, a Petőfi Csarnok tervezett rockkoncertje valóban szkinhed-összejövetel lett volna, demokráciát dönteni gyűltek volna össze a tar fiatalok, lett volna itt tiltott önkényuralmi jelkép meg még sok minden más. (Még jó, hogy Demszky Gábor résen volt, és azonmód betiltott mindenféle ligeti rendezvényt, a haza és a karon ülő gyermekek védelmében.)
Egészen más a helyzet a másik zenei élménnyel kapcsolatban; itt állítólag nem állt fenn az érvényes rend megdöntésének kísérlete változat. HétköznaPICSAlódásék (borzasztó szellemes az elnevezés – kisegítő iskolába járt megelőzően a szerző) összevissza arról énekeltek, hogy meg kellene már végre gyilkolni II. János Pál pápát, azonkívül rohadjon el magyar földön nemzet, haza és társadalom, subidubidúúú…
Demszky Gábor hírek szerint nem vett részt a koncerten (a betiltotton sem), így aztán hallgatott, mint az a bizonyos a gyepen. És ez nagyon jól állt neki. Megszokta. Arról nincsen hír, HétköznaPICSAlódásék (tényleg frenetikus a cím, verem magam hanyatt a fürdőszoba-kövezeten) játszották-e az Internacionálét és a Vörös Csepelt, mert ha igen, akkor azt nevezem. Övék a Nobel-csont. Meg a szánalom.